Sokan arra hivatkoznak, hogy a könyvpiacnak minél tarkábbnak kell lennie, lehessen „mindent” kapnia a nagyérdemű olvasóközönségnek. Csakhogy ez közönséges ámítás. Ugyanilyen alapon azt is mondhatnók, mindegy, hogyan számolnak a diákok. Olvassanak csak nyugodtan Harry Pottert, ha annyira akarnak! Aztán akadnak, akik azt mondják, „tájékozódni kell”, ezért egy jó könyvesboltos „mindent tart”. Vagy hogy „nekünk nem árt a rossz könyvek olvasása”. Ugyanilyen alapon azt is állíthatnók persze, hogy nekem nem árt meg a romlott étel, ha eszem belőle.

Igen, vannak, akiknek tényleg „nem árt meg”, de ezek száma elenyészően csekély. (Mondjuk úgy, hogy ők a szakemberek.) Régente például a papszemináriumok könyvtárában voltak Marx-kötetek is, hogy a kispapok megismerjék s ezáltal tudják cáfolni azokat. Ámde a nagyérdemű közönség erre többnyire nem vagy alig képes.

De szeretem olvasni a régi magyar egyházi szerzők műveit, melyek óvva intették a széles olvasóközönséget a rossz könyvek forgatásától, vásárlásától! Itt van erre példaként Alexovits Vazul (1742-1796) pesti pálos szerzetes, aki nyomtatásban is megjelent prédikációiban sohasem győzte eléggé ostorozni az úgynevezett „felvilágosodás” íróinak köteteit.

„A’ könyvek’ szabados olvasásáról két fő tzikkely” címmel 1792-ben megjelent művében felel arra a kérdésre is, helyes-e, ha csupán időtöltésből olvasunk rossz könyveket?

„Ti tehát, Uraim és Asszonyaim, a’ gonosz könyveket tsak üdő-töltésre olvassátok. Úgy de nem tudgyátok-e, hogy az üdő-töltésnek ártatlannak kell lennie? s nem tsak ártatlannak kell lennie, hanem e’ felett az ollyan veszedelemtől-is távúl kell járnia, a’ mellyben az ártatlanság megsértődhetne, és tsorbát vehetne? más külömben az üdő-töltés nem büntelen üdő-töltés, hanem vissza-élése az üdőnek. Mivel tehát a’ gonosz könyvekben olly dolgok foglaltatnak, a’ mellyek néktek ártalmasok, jámborságtoknak veszedelmesek, titeket el-tsábíthatnak; vallyon tarthattyátok-e, ha okosak vagytok, azok’ olvasását ártatlan üdő-töltésnek? Főképpen, midőn olly sok, akár mulatságra szolgáló, akár nagy dolgokról költt, jó, ‘s szép könyvek találtatnak, mellyekben az üdőt mind kedvesen, mind jámborúl lehessen töltenetek?”

Kissé archaikus színezetű sorok, mégis közérthetők manapság is. Bizony, ha habzsolni óhajtjuk a betű tudományát, hamar felsülhetünk. Merthogy még a jó könyvek olvasására is alig jut elég időnk arasznyi földi létünkben..Egyszer egy római bíboros arra a kérdésre, miért nincsen minden rossz munka a katolikus Egyház által tiltott könyvek jegyzékén, azt felelte: „Akkor mást sem tennők egész éltünkben, minthogy rossz könyveket olvasnók, annyi van belőlük.”

Manapság rengeteg könyv jelenik akár csak naponta is Magyarországon, s a tényleg jó könyvek nem feltétlenül találhatók a kirakatokban, vagy a polcokon dobogós helyen, sem a sikerlistákon, pláne élükön. De aki keres, közmondásosan talál. A napokban jelent meg például újra Bangha Béla jezsuita szerzetes korszakalkotó történelemmagyarázó kötete, a „Magyarország újjáépítése és a kereszténység”. Noha eredetileg 1920-ban látott napvilágot, roppant időszerű ma is. De erről nemsokára részletesebben.