2021. december 8. szerda,
Mária napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Emlék neked
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Úgy érzem, mintha réten, vagy inkább virágos kertben járnék, s valami édes, bódító illat áradna mindenhonnan. Török szegfűt látok, jó sokat, meg sárga tulipánokat, és rengeteg gyöngyvirágot hűsölni egy öreg fűzfa alatt. Egy nénike fáradt kezével a kerti kutat pumpálja vízért, alatta öntözőkannája; nehéz neki már a teher...
Mellette unokái a döngölt, agyagos földbe néhány lyukat fúrnak, kezükben színes kis gombok. Épp gombfociznak. Hiszen az egyik köztük én vagyok! – kiáltok fel, s hirtelen megindultságot érzek. Vajon mi a célja Istennek, miért láttatja mindezt velem?

* A varázsló csettint ostorával, s hirtelen változik a kép... *

Egy szobában ülök, kezemben szilvalekváros kenyér, tiszta ragacs minden. A néni szelíden dorgál, s megtörli kezem, arcom, majd egy pohár vizet hoz nekem...

Felébredek. 
Az álomfoszlányok az enyészeté lesznek, sajnálom is nagyon, mert jólesett, megnyugtatott. Felemelem fejem, újra a szobámban ülök, az elme újra érzékeli a gép zümmögését. Kinyitom a szemem, s kinézek az ablakon. Feltekintek az égre, és kémlelném a Holdat, ha nem takarná felhő éppen. Milyen kár! Azt mondják, a Hold a szerelmeseké, mert megmutatja a szeretőknek a titkos ösvényeket, amelyek az imádottjukhoz vezetnek. Eszembe jut a Clair de Lune. Ekkor a zene felerősödik bennem, még az ereimben is érzem. Ó, de szép! – szakad ki a sóhaj belőlem újra, akárhányszor hallom, élem is át.
És a „katarzis”nem marad el!
Most itt ülök a monitor előtt. Éjjel két óra lassan, szemem kezd észrevétlenül becsukódni. Majd katt-katt, riadok fel ismét, hallom legbelülről az apró hangokat, ahogy agyam egy-egy másodpercre kihagy; így próbálja tudtomra adni, hogy eljött a pillanat, itt az alvás ideje. Én mégis erőt veszek magamon, kortyolok egyet a rég kihűlt zöld teámból, hátha kihúzom még vele néhány percig, bár tudom, hogy minden erőlködésem hiábavaló. A test megköveteli azt, ami jár neki.
Elképzellek! 
Te épp, a legszebb álmodat alszod. Két kezed a fejed alatt puha párnán pihen. Oldalt fekszel, most egyik lábad előre felhúzod, a takaró kissé félrecsúszik, s ekkor felfedi tested legapróbb titkait. Én ottfelejtem a tekintetem, és elmosolyodom. Valamitől megrebbensz, mintha megéreznéd, hogy nézlek; ébredezel.
- Kérlek, csukd be a szemem! Tedd rá pilláimra szép ívű, langymeleg kezed, s mondd, hogy te buta, ideje aludni, hisz álmos vagy már! Ekkor én engedelmeskedem neked. De csak ekkor, hogy érezd, fontos vagy nekem. - Szia! Szép álmokat kedvesem!

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007