A karácsony az a nap,amikor sikerül, sőt nem lehet nem " megragadni az időnek és az időtlennek metszőpontját ", mely egyébként az angol költő, Eliot szerint a a szentek foglalkozása. Karácsonykor minden ember " szent " lesz, mert az idő és az időtlenség metszéspontjába kerül.

                       Karácsonykor az ember a teljes életet éli meg, amint Betlehemi Jászol köré néz és mindazt látja, amiről Pilinszky költő ír: " Mi van ott? A csillag: a kozmosz küldötte minden csillag nevében. Az angyalok: a láthatatlan erők és szellemek képviselői.  A barlang: a föld, amely szívéig megnyílt az újszülött fogadására. /Vele a föld öle van jelen: melegével és minden terményével/ A barmok és az állatvilág. A szalma a növényvilág melengető jelenléte. A pásztorok és királyok: az egész emberiség... Ebben a legendás együttesben némán az is benne benne van - tudatosan vagy öntudatlanul - hogy Jézus a megtestesülésével közvetve az egész világot magára öltötte. '"  - A karácsonyi teljes létbe beletartozik millióival a dúsgazdag és a hajléktalan szegény, egyforma lényeggel, mert mindkettő EMBER, akár kisded, akár gyermek, vagy ifjú, egészséges vagy beteg, felnőtt vagy idős. E sorok írója és minden olvasója...

                     Karácsony ünnepe az a nap, amikor vágy kapja el az  embert, és Ady Endrével jókedvvel énekli: " Isten-dicséretre/  Mégis csak kiállok. / De boldogok a pásztorok / S a három királyok./ Én is mennék, mennék, / Énekelni mennék, / Nagyok között a kis Jézusért / Minden szépet tennék. "                                                                                                                                                     

                     A karácsony az Anyag, a Szellem és a Lélek násza, hiszen az ember mindhárom megbonthatatlan egysége, amely a Teremtőnek úgy megtetszett, hogy Fia emberré lett, karácsonykor. A karácsony mély valóság-titkát jelképezi a karácsonyi ajándék. Minden ajándékban ott az emberi szellem találékonysága: mit, kinek ajándékozzon. Ott az anyag, maga az ajándék. Ott a lélek, hiszen szeretettel nyújtjuk egymásnak a meglepetést. Ahol pedig szeretet, ott az Isten, aki maga a Szeretet.

                     A karácsony napja a dicsőség napja, hiszen a szeretetben felmagasztosul az ember, és teljes arcát fordítja felénk Jézus kisded arcvonásaiban az önmagát felülmúló Isten végtelen jósággal ( s ha szabad így fogalmazni ) karácsony minden pillanat, amikor szeretnek és szeretek. Karácsony napja minden nap, amikor bensőmben igaz, jó és szép vagyok. A Kisded szívéből kiáradó isteni irgalmasság fénye bűneim árnyékát eloszlatja. Karácsony napja az ima napja, szólok Istenhez és Ő válaszol. A karácsony arcán a fenyőfa alatt ezer mosoly és ezer könny.

                    A karácsony  napja misztérium, melynek valóságát, titkát, gazdagságát János evangéliuma mondja meg: " Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige...  Az Ige testté lett és közöttünk lakozott, és mi láttuk dicsőségét,aki telve volt kegyelemmel  igazsággal... A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. " Bár befogadták volna, bár befogadnánk ma, akkor Ady Endre álma megvalósulna  - a gyilkolásra kész kezek egymással kezet fognának, a pusztító fegyverek elnémulnának, a szívekbe félelem helyett öröm szállna - igen, ahogy a költő írja: " Egy erő hatná át / A nagy mindenséget, / Nem volna más vallás, / Nem volna csak ennyi:/  Imádni az Istent / És egymást szeretni.../ Karácsonyi rege / Ha valóra válna, / Igazi boldogság / Szállna a világra.../.

                   A karácsony az a nap, mely gyökereztesse embervoltunk mélyébe: legyen " DICSŐSÉG A MAGASSÁGBA ISTENNEK, ÉS BÉKESSÉG A FÖLDÖN AZ EMBERNEK! "