 | | | 2026. január 4. vasárnap, Titusz, Leona napja. Kalendárium |
Weöres Sándor: Újévi jókívánságok
Pulyka melle, malac körme liba lába, csőre – Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre?
Tiszta ötös bizonyítványt*, tiszta nyakat, mancsot nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, hóvirág harangját, őszre fehér új kenyeret, diót, szőlőt, almát.
A fiúknak pléh harisnyát, ördögbőr nadrágot, a lányoknak tűt és cérnát, ...
| | 
Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták. ... | | 
Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe. ... | | 
Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk, De még azért elbirjuk fegyverünk, ...
| | 
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
...
| | 
Hej emberek! Markomban sűrű fekete vérrel telt kupa! Ezzel köszönt rátok egy rongyos, világgá űzött árva kobzos utolsó Koppány-unoka! Borra nem telt. Így hát kupámat ...
| | 
Tél közepén, az év 22. napján van a Magyar Kultúra Napja, és egyben a magyar Himnusz születésnapja, méghozzá a száznyolcvanötödik. A fellelhető ...
| | 
A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg.
A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázaton, az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által is megtisztelt zsűri döntésének köszönhetően. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben. 1903 előtt az állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” című műve, az osztrák császári himnusz volt. A magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet 1990-ig semmilyen törvény, sem uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelező érvényűvé. Maga a magyar nemzet tette saját himnuszává. 1903-ban az országgyűlés csak elismerte hivatalosságát. 1903-ban a magyar országgyűlés elfogadott egy 2 paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról” Ennek 1.§ szerint :„Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20.-tól lép hatályba. Ezt a törvényt azonban I. Ferenc József magyar király soha nem szentesítette. Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről Azóta a Himnusszal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túl komor, kevéssé ösztönöz cselekvésre. „Beszéltem egy pár sportolóval, akik azt mondták, hogy egy döntő előtt a legsúlyosabb próbatétel túlélni a Himnuszt. Azt mesélték, hogy ha egy amerikaival kerülnek össze, akkor azt érzik, hogy az ő himnuszuk csak úgy nyomja az erőt, ők meg csak állnak és… Előre sírunk-rívunk. Majd az Isten megsegít, majd csinál valamit…” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Találkoztam egyszer... | |
" Hullámra írtam, elvitte a víz.
Felhőre írtam, elfújta a szél.
Falombra írtam, letépte.
Szívekbe írok, századokra él. "
(Rónay György)
Találkoztam -vagy álmodtam?- egyszer a Szépséggel. Szivárvány volt a ruhája. Találkoztam a Jósággal, meleg takaró ölelte. Találkoztam az Igazsággal, fény volt, ragyogott! Beszédbe elegyedtünk. Kérdeztem őket.
- Szépség, te mit akarsz?
- Jóság, mit kívánsz tenni?
- Igazság, ragyogó fényeddel mi a szándékod?
Válaszoltak. A Szépség mondta: "szebbé teszem a világot, virággal szórom tele a földet, mosolyt varázsolok az emberi szívekbe." A Jóság mondta: "azon dolgozom, hogy az emberek, te, és mindnyájan jók legyetek." Az Igazság mondta: "fénybe vonom az igazságokat, hogy, aki keresi, megtalálja. Értelmük gazdag lesz, lelkük nemesebb az igazságosság által. Míg hallgattam őket, kutatva vizsgálgattam, öltözékük mit takar? Érthetetlen dolgokat vettem észre. Bátorságot erőltettem magamra, és feltettem a kérdést.
- Ó Szépség szivárvány díszít, Jóság elrejt a takaród. Igazság fényed vakít. - Miért zavar ez téged?, -kérdezték kicsit méltatlankodva.
- Bocsássatok meg, nem zavar, de nem értem, ha nincs szemetek, mivel láttok? Ha nincs nyelvetek, mivel szóltok? Kéz nélkül képesek vagytok bármit is tenni és lábak nélkül ugyan hová juttok?!
Kérdésem meglepte őket, zavartan egymásra néztek, majd mintha önmagukba mélyedtek volna el. Aztán egyszerre mondták: "vedd elő Weöres Sándor " Négy korál " című versét. Gondolkodj el rajta! Talán megértesz minket."
Megkerestem a könyvet, megkerestem a költeményt. Ide másolom.
"Megszólal a kimondhatatlan de nem mondhatja ki önmagát
Cselekszik a kezetlen de csak a te kezeddel megindul a lábatlan de csak a te lábaddal eszmél az esztelen de csak a te eszeddel virágba borul a virágtalan de csak a te virágoddal gyümölcsbe merül a gyümölcstelen de csak a te gyümölcsöddel adakozik az adhatatlan de csak a te adományoddal irgalmaz az irgalmatlan de csak a te irgalmaddal imádkozik az imátlan de csak a te imáddal fényes lesz a fénytelen de csak a te fényeddel Megszólal a kimondhatatlan de csak a te szívedben"
Elolvastam. Alig értettem. Ők türelmesen néztek. Újra olvastam. És akkor az Igazság, mintha türelmetlen lett volna, erősebb fénnyel nézett rám, s abban a pillanatban világos lett előttem, amit még az előbb homály takart. Örömmel kiáltottam fel: Szépség, Jóság, Igazság! Azért is éltek köztünk, emberek között, mert szükségetek van a szánkra,
kezünkre, lábunkra és szívünkre. Általunk teszitek igazzá, széppé, jóvá az emberi életet. Még kérlek benneteket, áruljátok el, mi ad erőt nektek, hogy az emberekkel éltek, mióta létezik az ember, de azóta mennyi rút, gonoszság, igazságtalanság és tévedés történt és történik. Bizalmatok, erőtök forrása honnan van bennetek? Áruljátok el nekem.
Hosszan hallgattak. Ismét egymásra néztek. Szemüket az Ég felé emelték. Aztán, egyszerre, mintha intett volna nekik valaki, a szent öröm tiszta dallamán három szóban vallották meg titkukat:
"ISTENBE HISZÜNK, REMÉLÜNK ÉS SZERETÜNK!"
Csak hallgatni tudtam. Fáradni kezdtem e csodálatos találkozásban. Észre vették. Egyenként odajöttek hozzám. A szivárványba öltözött Szépség megölelt. A Jóság bársony puha takarójával lelkemet melengette. Az Igazság fénye világosságot lobbantott elmémbe...
Ez a találkozás (vagy álom?) évekkel ezelőtt történt, de emlékezetem sok-sok év után is újra és újra átéli. Biztos, születésem 89-ik évfordulóján, 2023 január 28-án újra megérint a három örök érték és vonzani kezdenek a Forrás felé, mely őket is élteti...
|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |