Másodszor olvasom Paál Zsolt író „Napfény a kövek alatt” című regényét. Sokat gondolkoztam azon a jeleneten, melyben sérült tankból két orosz katona támolyog ki. Az egyiket azonnal lelövik. A sebesült katonát a könyv főszereplője elé lökik. Ölje meg. A gyilkolásra felszólított így gondolkodik: „Ez az ember elbizonytalanított. Ahogy ott áll előttem, meghatott a látványa. Az élet volt maga, mert mozdulataiból az életbe való akaratos belekapcsolódás remegett. A szemében nem volt gyűlöltség. Inkább ostobának gondoltam volna, de az emberség számára nem léteztek efféle kategóriák. Ember volt, Isten végtelen arca közül egy.” - Tévedett az író? Az ember Isten képmása?

Jó néhány évvel ezelőtt, amikor még csak 6 milliárd fő volt a Föld lakója, egy meghívó hátlapjára ezeket a sorokat írtam: „Szeretem az embereket, mind a 6 milliárdot. Egyetlenségükben, hiszen Isten képmásai ők. Vajon milyen az Isten arca? Ennyien most, és ki tudja mióta a mai napig, és a jövőben élnek majd, és mind-mindegyik egyenként és másként képmásai személyiségük egyetlensége miatt? Félve és kíváncsian várom a találkozást.” - Tévedtem? Tévedésben vagyok?

A Biblia Teremtés könyvében Isten így szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. […] Isten megteremtette az embert, saját képmására. Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette.” (1, 26)

Szent Ágoston magában a Szentháromságban látja az ősképet. Istenben egy természet és három a személy. Ennek képe az ember lelke hármas tevékenységével, az értelemmel, az emlékezettel és az akarattal. Az ember lelkével, testével Isten képmása. - Damaszkuszi Szent János így tanít: „Az Istenben való részesedés azzá teszi az embert, aki Krisztus az emberi természet által.” Péter apostol pedig, (az első pápa) írja: „Értékes és nagy ígéretet kaptunk, hogy általuk részeseivé legyetek az Isten természetének.” (2 Pét 1, 4)

Mindezek után, úgy gondolom, hogy az író nem tévedett, egy embert látott: „Ember volt, Isten végtelen arca közül egy.” Élményével nincs egyedül a világirodalomban. A francia Paul Claudel „Selyemcipő” című drámájában hangzik el a szerelmes férfi szava szerelméhez: „Ó ne légy többé asszony, mutasd meg arcodon végre azt az Istent, akit nem bírsz már magadba zárni.” Reményik Sándor önmagába mélyedve írja „Istenarc” című versében, melyből idézek:

„Egy istenarc van eltemetve bennem.

Tán létem előtti létem emlékképe. […]

Néha magamban látom, néha másban. […]

Egy istenarc van eltemetve bennem,

S most ásót, kapát, csákányt ragadok,

Testvéreim jertek, segítsetek,

Egy kapavágásnyit ti is tegyetek,

Mert az az arc egészen én vagyok!”

És most tegyük fel újra a kérdést: nem felelőtlen (őrült) kijelentés: „szeretem mind a 8 milliárd embert”? Jézust Krisztust kérdezték: „Mondd, melyik a főparancs?” Jézus válasza: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből. A második hasonló hozzá: Szeresd embertársadat, mint saját magadat.” (Mt 22,30) Most én kérdezem: a 8 milliárd ember közül van csak egy is, aki nem embertársam?! Jézus nyomatékosan mondja: „...apádat, anyádat tiszteld, felebarátodat pedig szeresd úgy, mint önmagad.” (Mt 19,19) Minden embert? Igen. Jézus válasza: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal." (Lk 6,27)

Ezeket a parancsokat Jézus nemcsak mondta, így is cselekedett. A nyilvánosan vétkező asszonyra követ nem dobott. Júdást, aki elárulta, gyilkosainak kezére adta, így szólította: „Barátom, miért jöttél?” A kereszten haldokolva ellenségeiért így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Péter apostol, aki háromszor tagadta meg az árulás éjszakáján, feltámadása után "csak" ennyit kérdezett tőle háromszor: „Péter szeretsz engem?” Majd amikor Péter háromszor vallotta meg, hogy szereti, Jézus válasza: „Legeltesd juhaimat…”

Lehetetlen 8 milliárd embert szeretni? Jézus nem kérné, ha lehetetlen volna. Csak egy példa: ha valaki gyilkos háború ellen békét akar és lehetőségein belül cselekszik a békességért, akkor már a Földön élő minden embert szeret.

Aki önámítás nélkül önmaga lélek-mélységébe merül, - aki látszatok mögött hittel tekint embertársára, Isten végtelen arca egyikén csodálkozhat.

Van-e tengercsepp, melyben ne a Tenger lenne?

Van-e harmatcsepp, melyben nem a Nap fénye ragyogna?