2025. július 13. vasárnap,
Jenő napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Archívum - "Átpingált március" - Döbrentei és Ady
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

                                                                         

Március idusa a világ számára Julius Caesar meggyilkolása, számunkra a magyar feltámadás első napja.

Igaz, ma már csak múló emlék, röpke impresszió, kötelező penzum hamis beszédekkel, kopott trikolórral, üres tekintetű gyerekekkel, kiknek a kabátján félrecsúszott kokárdánál már csak a nemzeti kegyhelyeken eldadogott frázisok hatnak üresebbül.

Humánfiliszteri magatartás összehasonlítani a régi korokat a jelennel. Még nyárspolgáribb dolog a közelmúlttal való egybevetés. De ma már minden nyárspolgári attitűd erény abban a korban, amikor a tompaság, a közömbösség, a lelki kiüresedés elképesztő méreteket ölt.

Mégis így vallok: hiszek a márciusban!

Nem a hóvirágos gyermekkönyvmárciusban, nem is egy átfestett Dies irae-koholmányban szuronyokkal, forradalmiaskodó dühvel zakatoló márciusban, hanem a feltámadás hitétől szent magyar ünnepben. Abban, amely ma már egyre kevésbé valóságos. A hősöket a nemzeti panteon pincéjébe zárták, ott is spirituszban tartják néhány üvegszemű róka és formalinszagú rágcsáló között.

Riadtan kapaszkodnék a régi eszményekben, de mára minden idealizmus halott. Minden szó, tett vagy álmos akarat cifra nyomorúságot vajúdó hamisság. Sok éve hallgatom a Petőfi-szobornál elkiabált álhazafi szólamokat, sok éve nézem a kivezényelt xbox-magyar ifjúságot a félrebillent kokárdák mögül, a miniszoknyák kékharisnyás remegését, a szekrényekben eldohosodott magyar zászlók petyhüdt rángását. A zászlók alatt új nemzedékek gesztikulálják az unalom rongyos pofáját, az alig serdülők már özönlenek, hogy azokra hasonlítsanak, akiket Ady oly megrázóan rajzolt saját korába:

 

„…Minden semmirevalónak,
Gácsnak, svábnak és zsidónak:
Grádics adatott:
Itt alant már csak egyedül
Maradok...

Sürög a vad, magyar élet,
Még a némák is beszélnek
S uccám ellepik
S bárki taknyost egy bősz iram
Fölrepit.

Seregesen senkik jönnek,
Megrabolnak, elköszönnek
Gúnnyal, szabadon,
Mi bennem gyült, mindenkié.
A vagyon.

Mind a szépet, amit hoztam
S ami új, nagy, átkozottan
Sok, pazar ige:
Úri, léha nullák raja
Söpri be…”

(Ady Endre: Seregestül senkik jönnek)

A mai kor azonban kevesebb, hiszen nincs Petőfi, Arany, Vörösmarty, Ady vagy Tóth Árpád, nincs Reményik, Sajó vagy Wass Albert.

Nincsen ebben a szűkre szabott hazában nagy költőnemzedék, próféta vagy költőgéniusz egy Döbrenteit  leszámítva. Tudom, hogy vannak a csendesek, a percemberkék csindrarattáiban elnémultak, a félreállítottak, a könyvkiadásból kiebrudaltak, a magyarság kiirtásának walpurgis nacht-jától megrészegült szellemi szegénylegényektől megvetettek, miközben a politikai alvilág palástja alatt a nemzetidegenek költészetnek hazudott orgiájában miként silányul el nemzeti idealizmusunk, nyelvünk, líránk. Mert a ma hivatalos irodalma csak megcsócsált és kiköpött nyelvünk nyálban remegő kocsonyája. Mint ahogy közéletünk is az idegenség felkérődzött váladéka.

Nézem az új márciusi ifjúságot, s rettegem elkobzott és kifakított jövőjüket. Mert a ferde kokárdák meghamisított tavaszában olyanokká lettek, mint az a nemzedék, amely világra vajúdta őket.

„Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet,
Mert él basák és buták közepette,
Mert hiába lett acélból itt a szív,
Szép ember szívként szikrázni ha akar:
A honi rozsda megfogta, megette.”

(Ady Endre A Tűz márciusa)

Ma is állnak az elrabolt magyar városok közterein a magyarfaló tömeggyilkos Janku szobrai, s alattuk a mócvérengzés alatt felnégyelt és agyonvert polgári magyarság csontjait emészti az elszikkadó székelyföld. És a história hallgat a délvidéki szerb vérengzésekről, mikor levágott gyermekfejekből álltak ki a szerb zászlók, s az elfirkált lapok százezrein csak néma tanulságok cseperednek hatalmas hallgatássá, míg a napi politika a magyarság rituálévá aljasított, nemzeti eszméiből rendezett bohóckodó passiójáték.

2009 márciusán mit is mondhat a nyárspolgárrá züllesztett bujdosó, ahogy a kitűnő Prohászka Lajos megrajzolta az újabb korszak magyar embertípusát. Hallgatása ma már nem beszédes tiltakozás, hanem a csend, az elbutult, a saját lealjasodását meg sem látó némaság. S ha valaki mégis tudhat valamit, annak a hangja csak csendes tavaszi remegés, amely csak néhány kókadt szirmot képes megremegtetni.

Ez a hőkölő harcok népe
S mosti lapulása is rávall,
Hogy az úri kiméletlenség
Rásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró khánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.

Erőt mutattak, erőt látott,
Vertnek született, nem verőnek.
Önerejét feledte mindig,
Sohse szegzett erőt erőnek.

Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz
S ki egyszer rugott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,
Fejét, jussát, szívét kobozzák
S ha néhányan nem kiáltoznánk,
Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

 

(Ady Endre: A hőkölés népe)

Az tudja, hogy ismét a politikai frázisok kellemetlen harsogása, a nagy Commedia dell’ arte készül sok ezer rendőrrel, provokátorok csempészhazugságaival, a sör-, és tévémagyarság megfogyatkozott siserehadával, a vasárnapi mise és istentisztelet türelemfrázisaival.

„Uramisten, mennyi csapodár kokárda,
nemzeti színre játszik a régi gárda,
s míg jó szokás szerint
törvényt tisztelni int
cinkelt lapokból oszt, nem veszhet a parti,
minden gesztenyét magának kapar ki,
meghamisul s tisztátalan lesz az ünnep,
hogy cafrangos hazafiként előtűnnek:
renegát hontiprók,
sorsunkba rondítók,
a vörösen fújtató, demokratikus
terrorlegények, meghitt jelszavuk a kuss,
tegnapi kardlapozók, a halállisták
ihletői, és a lárpurlár szadisták,
az ultrabal lator,
a vadbarom vallató,
testvércsiszár, spicli, magyarkodnak bátran
és más gonosztevők bírói talárban.”

(Döbrentei Kornél: Átpingált március)

Itt van 2009 márciusa, melytől ismét feldübörög vagy inkább felmorajlik a mély, aztán hazarohannak az emberek, hogy a hideg sör és bécsi virsli közt elmélkedjenek arról, hogy ma már a fiatalok helyett csak huligánok, hazafiak helyett szélsőségesek és terroristák vannak, hogy a tüneményes szellemű Vasvári oláh balták zuhogásában kivérzett mártíromsága csak egy rosszul koreografált akciófilm az amerikanizmus pusztító vegetációja alatt.

„Egy ünnep sem az engedélytől nemzeti,
a hatalom kegye csak lezüllesztheti…”

 

- írja Döbrentei, s egy nemzet jobbik része valóban züllöttnek érezheti magát, ha a nemzetiszín masnik lompos álszentségében áll.

Kell már valami feltámadásféle nagy nemzeti illúzió. Így gondolkodik ez a kardcsörtetésre is képtelen, mosóporreklámoktól jóllakott nép, amely olyan távol áll a nemzettől, mint a vályúba rondító kocahad a negyvennyolcas magyar ifjúságtól.

2009 márciusa sem lesz több, mint 2008 vagy 2007 tavasza. Csak mi lettünk kevesebbek, szegényebbek, kolduslétünkben gyengébbek és a Lajtán túlról megvetettebbek…

 

„…maszlag és gumibot,
mi nékünk kijutott,
a végső kenetet trágyadombon várva,
Uramisten, mennyi csapodár kokárda.”

(Döbrentei Kornél: Átpingált március)

 

 

 

 

 

csak regisztrált felhasználó olvashatjaVerzár Éva
[egyéb] érkezett: 2009.03.13. 21:07:45 (csak regisztrált tag olvashatja)
Helyzetképed valósága könyörtelen igazságot hordoz, de ennek ellenére én hiszek a csodákban.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007