 | | | 2026. június 10. szerda,
Margit, Gréta napja. Kalendárium | 
Június az év hatodik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Nevét Junóról (római istennőről) kapta, aki Jupiter felesége volt. A 18. századi nyelvújítók szerint a június: termenes. A népi kalendárium Szent Iván havának nevezi.
Június eseményei:
június 1.:
Írország: a köztársaság napja
Szamoa: a függetlenség napja
Bulgária: a rózsák ünnepe
június 2.:
Bulgária: Hriszto Botev és a szabadságharcosok ünnepe
Olaszország: a köztársaság kikiáltásának évfordulója
június 3.:
Ausztrália: az alapítás napja
Uganda: a mártírok napja
június 4.:
a magyar fájdalom napja, a trianoni békeszerződés aláírásának emléknapja (1920).
az erőszak ártatlan gyermekáldozatainak világnapja
Ghána: a forradalom napja
Tonga nemzeti ünnepe
június 5.:
Környezetvédelmi világnap
Szenvedélyek napja
június 6.:
Patika nap
Siklós napja
Svédország: I. Vasa Gusztáv 1523. évi trónra lépésének napja
június 7.:
Norvégia: a függetlenség napja (a Svédországgal való unió felbontása)
június 8.:
Szent Medárd ünnepe
Óceánok világnapja
június 9.:
Spanyolország: La Rioja ünnepnapja
június 10.:
Magyar ügyészség napja
Portugália nemzeti ünnepe
június 11.:
Szent Barnabás ünnepe
Líbia nemzeti ünnepe
június 12.:
A gyermekmunka elleni világnap
Fülöp-szigetek: a függetlenség napja
Oroszország: az Oroszországi Föderáció állami szuverenitásáról szóló nyilatkozat elfogadásának napja
június 13.:
Szent Antal ünnepe
Belgium: az apák napja
Kirgizisztán: nemzeti emléknap
június 14.:
Véradók világnapja
Malawi: a szabadság napja
USA: a zászló napja
június 15.:
Azerbajdzsán: nemzeti ünnepe
Dánia nemzeti ünnepe
június 16.:
A megbékélés napja Magyarországon Nagy Imre kivégzésének emlékére.
A független Magyarország napja (az 1956-os forradalom és szabadságharc vértanúi kivégzésének, valamint a szovjet csapatok kivonulásának emlékére).
Az afrikai gyermekek világnapja
Pápa napja
Dél-afrikai Köztársaság: az ifjúság napja
június 17.:
Elsivatagosodás világnapja
A hangzáskultúra napja Magyarországon
Izland: a köztársaság kikiáltásának napja
június 18.:
Egyiptom: a felszabadulás napja
június 19.:
Kuvait: a függetlenség napja
június 20.:
A menekültek világnapja
Eritrea: a mártírok napja
június 21.:
A zene Ünnepe
Argentína: a zászló napja
június 22.:
Horvátország: az antifasiszta harc emléknapja
június 23.:
Olimpiai nap
Spamellenes Világnap
Nemzetközi SOS Gyermekfalvak napja
Luxemburg: a nagyherceg születésnapja
június 24.:
Keresztelő Szent János napja
A csontritkulás világnapja
Málta: Máltai lovagrend, Alamizsnás Szent János napja
június 25.:
Barlangok napja
Mozambik: a függetlenség napja
Szlovénia: az államiság napja
június 26.:
A kábítószer fogyasztás elleni küzdelem nemzetközi napja
A közalkalmazottak napja
A kínzás áldozatai támogatásának világnapja
Madagaszkár: a függetlenség kikiáltása
június 27.:
Cukorbetegek világnapja
Szent László napja I. László tiszteletére
Határőrség napja
A magyarországi lengyelek napja
Dzsibuti: a függetlenség napja
június 28.:
USA: az első világháború emléknapja
június 29.:
Péter-Pál napja, az aratás kezdete
Táncművészet világnapja
Szent Péter napja
A meleg büszkeség napja: a homoszexuálisok, leszbikusok és támogatóik tartják a hozzá kapcsolódó felvonulást, amelyen többek között megemlékeznek a Stonewall lázadásról.
Seychelle-szigetek: a függetlenség napja
június 30.:
A magyar szabadság napja
A keresztény vértanúk emléknapja
Szent Pál napja
Horvátország: a függetlenség napja
Kongói Demokratikus Köztársaság: a függetlenség napja
június első hétvégéje: Festők Városa Hangulatfesztivál, Kaposvár
június első szombatja: Lakáskultúra napja
június első vasárnapja: Pedagógusnap Magyarországon
június második vasárnapja: Építők napja Magyarországon
június harmadik péntekén tartják Svédországban és Finnországban a Midsommarfest („Nyárközép”) ünnepet
június harmadik vasárnapja: Apák napja
június 21. körül van a csillagászati nyári napforduló, ugyanis előfordulhat, hogy ez 20-ra vagy 22-re esik. Ekkor van Földünk északi féltekéjén a nyári napforduló, a déli féltekén a téli napforduló.
a nyári napfordulóhoz legközelebbi vasárnap: a Nap napja
június utolsó hétvégéje: Budapesti Búcsú, annak emlékére, hogy hivatalosan 1991. június 30-áig kellett elhagynia Magyarország területét az utolsó szovjet megszálló katonának
júniusban tartják a portlandi rózsafesztivált
Érdekességek
A horoszkóp csillagjegyei közül júniusra esik:
Ikrek (május 21-június 20.) és
Rák (június 21-július 20.)
Június folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Bika csillagképből az Ikrek csillagképbe lép.
Minden évben a június ugyanazon napjával kezdődik, mint a következő év februárja, míg az adott évben nincs még egy ugyanolyan nappal kezdődő hónap.
Az Arvisurák szerint Napisten hava.
...
| | | | A magyar színházművészet egyik legkiemelkedõbb egyénisége Budapesten született, 1931. szeptember 9-én. Apja, Latinovits Oszkár délvidéki földbirtokos, fia születése után egy nappal elhagyta a családot, a szülõk hamarosan el is váltak. A gyermek Latinovits mindössze néhány alkalommal látta az apját és ezek a találkozások is rendre kínosan sikeredtek. Édesanyja késõbb újra férjhez ment Frenreisz Károly belgyógyászhoz, ebbõl a házasságból született Bujtor István színész és Frenreisz Károly zenész. Latinovits Zoltán Budapesten érettségizett a Szent Imre Gimnáziumban, ezután asztalostanonc lett, majd hídépítõ munkás. Szeretett sportolni, 1952-tõl NB I-es tartalék-játékos volt a Haladás SE kosárlabdacsapatában, és kiválóan vitorlázott. 1952-tõl a Budapesti Mûszaki Egyetem építészmérnöki karán tanult, diplomáját 1956-ban kapta meg....
| |
A klasszikus tragédia megteremtője, a klasszicista dráma nagy alakja. Számos vígjáték és tragikomédia utáni első tragédiája, a Médea (1635) a kor divatjának, a regényes cselekmény fordulatos, szövevényes barokk világának terméke. Új polgári tudatformát alakít ki, a corneille-i akarat-hőst, melynek leghíresebb megformálása a ...
| |  Apja franciául írogatta verseit, míg nagybátyja, akinek jóvoltából Puskin már korán megismerhette Karamzint és Zsukovszkijt, az orosz irodalom jeles képviselőit, ismert költő volt. Anyai ágról Puskin Nagy Péter afrikai származású testőrének volt leszármazottja. Gyermekkorát azonban nem annyira a család légköre befolyásolta, hanem a líceumnak, a Carszkoje Szelónak a szellemisége, bár dajkája és annak népi kultúrája iránt érzett szeretetét költői emlékezete mindvégig megőrzi. Ahogy a bajtársiasságnak, a becsületnek, a szabadságszeretetnek a szellemét is, mely líceumbéli kapcsolataiban, egyik-másik tanárának a hatására, de főként a napóleoni győztes csatákból visszatérő sebesült gárdatisztek látványa nyomán ver gyökeret benne. E hősiességnek az ifjú Puskin a vers halhatatlanságával kívánt megfelelni.Tizenöt éves, amikor az orosz klasszicizmus mestere, Gyerzsavin „költővé avatja”. A dekabrizmussal is a líceumban „ismerkedik meg”, s annak eszmeiségét hordozzák a tanulmányainak befejezése és a külügyi szolgálat megkezdése (1817) után írt versei (...
| | Ha verskedvelő ember Dsida-költeményeket olvas, hajlandó megfeledkezni mindenki másról, és el sem tudja képzelni, hogy egyáltalán lehet ennél szebb, finomabb, tökéletesebb költészet. Nem, nem volt válaszadó, nem volt irányt mutató, tömegeket helyes történelmi útra vezérlő lángelme, nem volt költészetével egyben történelmi alak. Valójában amolyan kismester volt, de micsoda mester! Talán úgy mondhatnánk, hogy a legóriásabb a kicsinyek között; a meghitt magánélmények, a jelentéktelen apróságok zsenije, a formatökély mesterjátékosa. Ki lehet mutatni szövegkritikai elemzéssel, hogy ...
| | | | A már fél éve körülzárt Bécs védői letették a fegyvert Mátyás király előtt. Az 1482-ben kirobbant osztrák háborút hosszú ellenségeskedés előzte meg III. Frigyes császár (1440-1493) és Mátyás között. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Az első Húsvét... |   |
A cím ne tévesszen meg senkit.
Nem egy, nem kettő, de még csak nem is - mondjuk - huszonhat vagy negyvenegy Húsvét van már mögöttem. Sok Húsvétot meg-, és átéltem már, akár mondhatom úgy is: túléltem, mert a szép ünnephez tartozó locsolkodás sosem volt a kedvencem, és amikor csak lehetett - már felnőtt fejjel - fogtuk a gyerekeinket meg a kutyát a férjemmel és az első "kirándulós-ibolyázós" nappá neveztük ki a húsvét hétfőt. Mindig, és szinte szertartásosan. Nálunk hiába csengettek rokonok, ismerősök, szomszéd gyerekek különféle illatú kölnisüvegeikkel - senki sem nyitott ajtót. Sosem szerettem ezeket a napokat, de megbékéltem vele, mert a Húsvét - tavasz. És a tavasz, a gyönyörű április: nekem mindig babonásan mély imádatom tárgya volt, és lesz is. De a kötelező vendégjárást-várást nem kedveltem már gyerekkoromban sem.
De rég volt...
Debrecen kertvárosában a házunk - ahol akkoriban laktunk - a híres Nagyerdő szélén állt. Csak egy könnyű kis séta, (talán húsz perces...?) és máris a legrejtelmesebb és legtitokzatosabb erdőben hajtogathattuk magunk és a gyerekek elől a lehajló, virágokkal és rügyekkel viselős friss, új ágakat.
Most mind eszembe jut, hiszen újra itt a Húsvét.
Húsvét, 2009.
Nagyszombat van.
Szinte nyári nap perzselt egész nap, de öt óra is elmúlt, így hát már ferdén tűz rám a János kilátó és Svábhegy felől a selymesen simogató meleg. Szeretem. Nagyon.
Ülök kint a teraszon, a napokban téli álmából riasztott és tisztára súrolt fehér kerti széken a Rózsadomb legmagasabb pontján - köröttem frissen mosott ruha illata -, és eszembe jut a sok régi, elszállt Húsvét.
És az, hogy ez az első Húsvétom, amit Édesanyám nélkül várok.
Illetve dehogyis várom. Már egy Húsvét sem lesz soha olyan, mint az eddigiek. Soha többet.
...hiszen minden eddigi Húsvétról az Ő Húsvétjának ízei, illatai, ünnepvárása merül fel a gondolataimból: az omlósan finom házi sonka, kalács, festett tojás, barkaággal díszített, ünnepien terített asztal - ahogy csak Ő tudta.
Édesanyám negyvenhárom napja nincs velem - fizikai valójában nincs.
Minden máshogy igen.
Még beszélek Hozzá, még hallani vélem, amit válaszol; sokszor hangosan beszámolok Neki a dolgaimról, ahogy eddig is minden nap... Még mindig látom figyelmes, kedves mosolyát, amit mindig rámsimított a szemével, mikor hazaértem valahonnan, (meggyőződésem, hogy csak egy Anya tud így nézni a gyermekére - és ezzel nem akarok egy Édesapát sem megbántani) ; látom rövidre nyírt, ősz haját, benne a piros apró csatot, mellyel a homlokába hulló tincset zabolázta meg; látom, ahogy a varrógépe fölé hajol, és épp azt a blúzát igazítja szűkebbre, amiben a következő orvosi felülvizsgálatra készülődött - és nem értem, hogy hogyan tudnak a napok ugyanúgy tovább megtörténni, és elmúlni, mint eddig, mikor még Ő is tevékeny, aktív részese volt ennek a világnak...?! Nem értem, hogyan lehet ezután a Húsvétot, a karácsonyt, az Ilona-napot vagy a gyerekeim születésnapját megünnepelni - Nélküle...?
Szinte felfoghatatlan még most, negyvenhárom nap eltelte után is, hogy nincs többé, hogy a fürdőszobában a köntöse elárvultan és csaknem egykedvűen lóg az ajtóra szerelt szépívű fogason, pedig már soha sem ölti magára; ma, 2009. Nagyszombatján nem tudom még csak elképzelni sem, hogy ezután nem kell a receptjeit kiváltanom; nem kell figyelmeztetnem, hogy kezdődik a Híradó, kapcsolja át a kedvenc csatornájára a televíziót; hogy nem süti soha többé azt a káposztás pogácsát, amit csak Ő tudott, senki más, és még csak a receptjét sem kértem Tőle el; és egyáltalán: bárhová nézek a lakásban, mindenhol az Ő keze munkája látszik, mindenről Ő jut eszembe... A ropogósra vasalt hímzett kézimunkák, a sok színes fonal, amiből mindig kötögetett valakinek meglepetés-pulcsit, az éjjeliszekrényén kihajtva a könyv, amit utoljára olvasott olyan éjszakákon, amikor a kínzó szívtájéki fájdalom nem hagyta Őt aludni....
Negyvenhárom nap.
Még mostanában is előfordul, hogy megterítek Neki egy-egy elvétett mozdulattal, hogy aztán mérhetetlen szorítással a torkom körül gyorsan le is kapjam a tányért. Így hát gyedül eszem, de jobbára ellinkeskedem a rendszeres étkezést - Anya ezért haragudna, de nem szeretek magam ülni ott, ahol eddig mindig Ő is ott ült.
Előttem van apró, finom keze, a mozdulata, ahogy a villára szúrja a falatot; ott a bot a sarokban, ami segítette a biztosabb járásban, és evés közben az üvegtetejű asztalnak támasztotta, hogy aztán annak segítségével sétáljon be a szobájába; apró, molett alakja, és mindig vidám, valószínűtlenül kék szeme, amely az utóbbi években gyakran fáradttá és megtörtté vált. Sokszor hessegettem el a gondolatot, amely egy iszonyú képet vetített elém, és amelyet negyvenhárom napja valóban átéltem.
Vajon hogy lehet úgy írni egy leírhatatlan fájdalomról, hiányról, és gyászról, hogy ne legyen pátoszos és hatásvadászóan érzelmes...?
Én nem tudok. Cserben hagy minden zsurnaliszta rutinom.
Márai azt írta, hogy „...Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet... Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad..." - olvasom, és nem értem: nem így van, nincsen igaza Márai Sándornak!
Csupa oktalan lázadás, már-már düh, csupa fájdalom és csupa tehetetlen szomorúság feszít, munkál bennem negyvenhárom napja, és ez nemhogy javulna, de minden nappal mintha még rosszabb lenne... Olvastam, hogy „ az anyaság biológiai tény, állapot, de nem feltétlenül érdem, s még kevésbé örökbecsű erény. Ugyanakkor mindezeknél több is." Több bizony.
Igen ám, de hol az útmutató arra nézve, hogyan kell ezt a végtelen szomorúságot és majdnem a lehetetlenséggel határos erős köteléket és kötődést - illetve annak kínzó hiányát - feldolgozni...? Nem tudok elmenni sehová. Nincs el. Nincs hová - üressé lett körülöttem minden, és azt érzem, egy ólompántos dobozban élek, és mintha kiszippantották volna a levegőt belőle. Fuldoklom, és mégis élek.
Új Húsvét jön.
Az első - Édesanya földi jelenléte nélkül.
Új Húsvétok, karácsonyok és ünnepek jönnek, amik csorbák, szikárak és bicebócák lesznek, és én kiszolgáltatott lélekkel és színtelen kétségbeeséssel vetem majd őket a hátam mögé: ez is elmúlt, kipipálom.
A hegy túlfelén lebukott a nap. Hűvösödik.
Az illatosra száradt ruhákat beszedem a teraszról, szépen összehajtogatom, és bezárom az ajtót.
Holnap lesz a Feltámadás napja.
Budapest, 2009. április 11.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika