2022. július 7. csütörtök,
Apollónia napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szép magyar regények 3.
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Mikszáth Kálmán művészete mára iskolai tananyaggá szürkült, pedig írásművészete szinte alig vesztett sok évtizeddel ezelőtti hatásából.
Legmagyarabb íróink közé tartozott, aki elfordult minden nyugatias műveltségtől, s maradt az, aminek született: igazi felvidéki magyar „bujdosónak”, ahogy Prohászka Lajos nevezte a magyar karaktert.
Mert Mikszáth elzárkózott mindattól, ami a nyugat-európai irodalom egyik legkellemetlenebb hordaléka volt, a liberális világlátás, az egyoldalú naturalizmus, a tézisregény kétes tanítása.

Mikszáth minden archaizmusa modernné érett abban az emberi közvetlenségében, mellyel az általános írói attitűd fölé tudott nőni.
Egyszerre őrzi lelkében a szláv érzelgősséget, de még ez is oly könnyen vegyül el magyarságának folyamában, hogy szinte csak annyi marad meg belőle, mint a felcsapó hullámok felett a pára.
A törvényszerű magyar komorságban ő szólal meg először a humor hangján, s ez a humor a legérettebb derű, mely Mikszáthot megmenti az alkotói süllyedéstől. Mert az általános írói magatartás nehezen tér le az egyszer megérzett siker útjáról, s még akkor sem ereszti el a gyeplőt, ha általános emberi értékekkel szemben igazságtalanná vált.
Mikszáth egyik titka, hogy a magyar finitizmus mögött nem történelmi linearitást lát, hanem a faj pszichéjét, mely sokkal mélyebb történelmi valóság, mint a fogalmi ketrecbe zárt világnézet.
Bujdosása és elzárkózása valójában a magyarságért érzett felelősség és aggódás volt, s minden írói útja csak a magyar témákban tudott célt találni. De magyarságlátása szinte mindig egyetemes tudott maradni, legyen az szerelem, házasság, gentrylét, arisztokratizmus, vagy misztériummá épített pletyka.
Legfontosabb és legszebb regénye a Fekete város, mely az utolsó nagy és összefoglaló alkotása, s egyben testamentuma is.
Mikszáth ebben a regényben a polgár gyalázatos és öntörvényű akarnokságát mutatta meg, mely nem mentes a szennyes kishitűségtől és a silány bosszútól sem. Lőcse az emberi nem egy archetípusává válik, míg Görgey egy másikká. Lőcse a sejtelmes és kisszerű gonosz, míg Görgey a túlzott szabadságélményéből eltorzult magányos várúr.

 Görgey személyiségének megteremtése az egyik legnagyobb írói bravúr. A már-már nevetségesen hiszékeny főúr, aki egy régi világ eszményeibe beletorzul, miképpen válik nevetséges figurából először zsarnokká, majd szánandó emberi gyengeséggé. Mikszáth itt a gyengeséget gyengédséggé is képes áthangszerelni, míg a lőcsei polgár bárdolatlansága mögött kitűnően mutatja meg a mindig torzóvá formátlanodó magyar polgár szükségszerű elhanyatlásait.
Ősi magyar igazságot mond ki Mikszáth Görgey alakjának megrajzolásakor, mely mindez akár kelet-európai igazság is lehet.
Az úr, aki még nem vesztette el a paraszttal való kapcsolatát, a keleti társadalmi berendezkedés egyik lehetséges formája, míg a másik a paraszt. Mindkettő az egy vér két szélső formája, mely között nincs átmenet.
A polgár az idegen test a keleti magyar ideálban. Idegenségét a lőcsei vezetés tökéletesen megtestesíti. Mert nemcsak német mivoltában, hanem felemás pszichéjében is renegát.
A betolakodó és élősködő, aki szakít a régi törvényekkel, s új törvényeket hoz. Ereje a különállásban van.
Hogy mit is akar kifejezni vele az író?
Talán Mikszáth azt az örök igazságot hagyta az utókornak, hogy minden, ami idegen, az nem szelídíti vagy javítja a régi Magyarországot, hanem elpusztítja.
Mikszáth leírásai és ábrázolása telve vannak romantikus formákkal vagy mértéktartó realizmussal. Írásai sokkal inkább történetek, melyek életbölcsességtől, valami különös őszies aranyderűtől telítettek. E történetek nem téziseket akarnak kifejteni és bizonygatni, hanem az élet örök igazságait akarják újra és újra elbeszélni.
A Fekete város már címében is utal az életellenes állapot baljós sejtelmére, tragikus végkifejletére.
S hiába „fehéredik” ki a történet végére, ez a fehérség már egy új romlottság álcája.

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007