| | | 2024. december 1. vasárnap, Elza napja. Kalendárium | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Szép magyar regények 3. | | Mikszáth Kálmán művészete mára iskolai tananyaggá szürkült, pedig írásművészete szinte alig vesztett sok évtizeddel ezelőtti hatásából. Legmagyarabb íróink közé tartozott, aki elfordult minden nyugatias műveltségtől, s maradt az, aminek született: igazi felvidéki magyar „bujdosónak”, ahogy Prohászka Lajos nevezte a magyar karaktert. Mert Mikszáth elzárkózott mindattól, ami a nyugat-európai irodalom egyik legkellemetlenebb hordaléka volt, a liberális világlátás, az egyoldalú naturalizmus, a tézisregény kétes tanítása. Mikszáth minden archaizmusa modernné érett abban az emberi közvetlenségében, mellyel az általános írói attitűd fölé tudott nőni. Egyszerre őrzi lelkében a szláv érzelgősséget, de még ez is oly könnyen vegyül el magyarságának folyamában, hogy szinte csak annyi marad meg belőle, mint a felcsapó hullámok felett a pára. A törvényszerű magyar komorságban ő szólal meg először a humor hangján, s ez a humor a legérettebb derű, mely Mikszáthot megmenti az alkotói süllyedéstől. Mert az általános írói magatartás nehezen tér le az egyszer megérzett siker útjáról, s még akkor sem ereszti el a gyeplőt, ha általános emberi értékekkel szemben igazságtalanná vált. Mikszáth egyik titka, hogy a magyar finitizmus mögött nem történelmi linearitást lát, hanem a faj pszichéjét, mely sokkal mélyebb történelmi valóság, mint a fogalmi ketrecbe zárt világnézet. Bujdosása és elzárkózása valójában a magyarságért érzett felelősség és aggódás volt, s minden írói útja csak a magyar témákban tudott célt találni. De magyarságlátása szinte mindig egyetemes tudott maradni, legyen az szerelem, házasság, gentrylét, arisztokratizmus, vagy misztériummá épített pletyka. Legfontosabb és legszebb regénye a Fekete város, mely az utolsó nagy és összefoglaló alkotása, s egyben testamentuma is. Mikszáth ebben a regényben a polgár gyalázatos és öntörvényű akarnokságát mutatta meg, mely nem mentes a szennyes kishitűségtől és a silány bosszútól sem. Lőcse az emberi nem egy archetípusává válik, míg Görgey egy másikká. Lőcse a sejtelmes és kisszerű gonosz, míg Görgey a túlzott szabadságélményéből eltorzult magányos várúr. Görgey személyiségének megteremtése az egyik legnagyobb írói bravúr. A már-már nevetségesen hiszékeny főúr, aki egy régi világ eszményeibe beletorzul, miképpen válik nevetséges figurából először zsarnokká, majd szánandó emberi gyengeséggé. Mikszáth itt a gyengeséget gyengédséggé is képes áthangszerelni, míg a lőcsei polgár bárdolatlansága mögött kitűnően mutatja meg a mindig torzóvá formátlanodó magyar polgár szükségszerű elhanyatlásait. Ősi magyar igazságot mond ki Mikszáth Görgey alakjának megrajzolásakor, mely mindez akár kelet-európai igazság is lehet. Az úr, aki még nem vesztette el a paraszttal való kapcsolatát, a keleti társadalmi berendezkedés egyik lehetséges formája, míg a másik a paraszt. Mindkettő az egy vér két szélső formája, mely között nincs átmenet. A polgár az idegen test a keleti magyar ideálban. Idegenségét a lőcsei vezetés tökéletesen megtestesíti. Mert nemcsak német mivoltában, hanem felemás pszichéjében is renegát. A betolakodó és élősködő, aki szakít a régi törvényekkel, s új törvényeket hoz. Ereje a különállásban van. Hogy mit is akar kifejezni vele az író? Talán Mikszáth azt az örök igazságot hagyta az utókornak, hogy minden, ami idegen, az nem szelídíti vagy javítja a régi Magyarországot, hanem elpusztítja. Mikszáth leírásai és ábrázolása telve vannak romantikus formákkal vagy mértéktartó realizmussal. Írásai sokkal inkább történetek, melyek életbölcsességtől, valami különös őszies aranyderűtől telítettek. E történetek nem téziseket akarnak kifejteni és bizonygatni, hanem az élet örök igazságait akarják újra és újra elbeszélni. A Fekete város már címében is utal az életellenes állapot baljós sejtelmére, tragikus végkifejletére. S hiába „fehéredik” ki a történet végére, ez a fehérség már egy új romlottság álcája. |
| | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |