A valóság sajnos az, amit írtam. Pásztor Emil vette a bátorságot, hogy felkutassa mindazon levéltári anyagokat, amellyel bebizonyította, hogy Mikszáthot megtévesztették. Jobbára én is ráhagyatkoztam. Másrészt Pintér Jenő volt, aki "felhívta" a figyelmemet arra a tényre, hogy Mikszáth hamis alapanyagból dolgozott.
Ettől függetlenül mindez megtörténhetett volna. A probléma annyi, hogy egy évszázadon keresztül Mikszáth regénye tudományos és szépirodalmi hivatkozási alap lett a katolikus egyház elleni méltatlan és aljas rágalomhadjáratban. Pedig a katolikus egyház elképesztő módon korrektül járt el. Nem hiszem, hogy van a világon olyan polgári peres eljárás, melyet harmincöt év után újra lefolytatnak, és hatszáz ívnyi peranyagot halmoznak fel, miközben minden élőt újból kihalgatnak. S mivel Mikszáth "valódi" nevekkel dolgozott, ezért írása semmiféle megbocsáthatóságra nem tarthat számon. Mondom ezt úgy, hogy Mikszáthot nagy szeretem...

Hogy a vén Palóc mit szólna, majd néhány év vagy évtized múlva én mindenképpen megtudom...