Ábrándosan szép tavaszi nap volt. Lustán tévelygő darázs neszezett az ablakpárkány szürke csendjén, az ég beáramló fényözöne alatt. Lassú szellők terelték a nyitott ablakokkal tátogó termekbe a park dús virágillatát.

Tucatnyian ültünk az egybetolt padok és székek kopottan zöld ölébe, hallgatók egy vidéki Alma Mater bolthajtásos szobájának árnyas falai közt. A sarokban fekete zongora terpeszkedett, halk borongással szuszogott a májusi nap ragyogásában.

Előttünk magas, enyhén görnyedt tudós professzorunk ma is halk köszönéssel lépett be, kezében kopott tasakban egy ezerszer is lejátszott bakelitlemez fekete tányérja sötétlett.

- Ma megmutatom Önöknek a világ legszebb zenéjét – mondta szelíd derűvel, s minden bevezető nélkül feltette a lemezt.

- Csak a Largo-t fogom szeretett mindnyájuknak lejátszani.

Hátradőltem, s arra gondoltam, hogy ma mit is fogok enni, hiszen szegény diáknak, aki összes pénzét könyvekre költi, örök dilemma a táplálkozás szükséglete. Mondhatni, filozófiai probléma. Az egzisztencia már Renan A kereszténység eredetének története hét kötetének megvásárlása után elvesztette létjogosultságát. Arra gondoltam, milyen különös lesz evésről elmélkednem kellemes zeneszó lágy remegése közepette.

S akkor felcsendült az a zene, mely örökre más irányba terelte életemet, s akkor oly hatással volt rám, hogy professzorom egyetlen kérdésére sem tudtam válaszolni. Kétszáz forint volt a teljes kosztpénzem a hónap közepén, a kilencvenes évek elején.

Az utolsó előadásokra nem mentem be. Közel volt egy hatalmas hanglemezbolt, szinte futva érkeztem oda.

Kérésemre az eladó leemelte a polcról a lemezt.

- Százkilencven forint lesz – mondta lusta sóhajjal.

Gondolkodás nélkül fizettem. Haza indultam tíz forinttal a zsebemben, de enyém volt a világ legszebb zenéje.

Vitathatatlan tény, hogy Bach a zene egyik legnagyobb óriása, talán a legnagyobb. Műveinek nagyobbik része elveszett, de így is ezret is felülmúló hagyatéka gigantikus teljesítmény. A Mester ma is úgy áll az utókor emlékezetének küszöbén, mint a Demetriosz által emelt világcsoda szoboróriása, mely világok felett állt.

Bach hegedűversenyeiből három maradt fenn, s ezek mindegyike a koncerttermek kedvelt darabja. Egykor nem szívesen tanítottak ezeket a remekműveket, sőt, voltak olyan akadémiai tanárok, akik eltiltották tanítványaikat Bach hegedűversenyeitől.

Pándi Marianne így ír Bach hegedűsi mivoltáról:

„Ő maga gyermekkorától kezdve hegedült, és feltehető, hogy a lüneburgi gimnázium elvégzésének idején már kiváló hangszerjátékos lehetett, hiszen hamarosan a weimari hercegi udvar zenekarában helyezkedett el. Albert Schweitzer rámutat, hogy Bach hegedűs mivolta a billentyűs hangszerekre írott műveiben is megmutatkozik, mert dallamainak tagolása itt is a hegedű vonóvezetését követi. Ugyanakkor vonós hangszereken is előírja a többszólamú játéknak azokat a formuláit, amelyeket ő maga a csembalón és orgonán sajátított el. S ha a szólóhangszeren megköveteli a polifon játékot, természetes, hogy a versenyművek zenekari kíséretében ezt mindenütt következetesen megvalósítja. E tekintetben erősen különbözik olasz példaképeitől, akiknek műveit fiatal korában buzgón tanulmányozta (Vivaldinak tíz versenyművét dolgozta át vonós hangszerekről orgonára, illetve csembalóra!): témái jellegzetesebbek, ritmikája erőteljesebb, zenekarának szövete - a homofon olasz ripienókkal szemben - nemcsak a ritornellekben, hanem a kíséret során is többszólamú.”

A BWV 1043-as d-moll koncert nemcsak zenei értelemben vett mestermű, hanem a zenében kevéssé jártas hallgatót is elkényezteti a dallamok szüntelen áradásával, különösen a Largo gyönyörű burjánzása.
Vivace
Kamarazeneszerű virtuóz első tétele, dús és tömött hangzásokkal, finom és ritmikusan bravúros tempóival káprázatos nyitánya e nagyszerű zenének. Ellenpontozó szerkesztettsége méltán utal Bach zsenijére, a dallamiság mellett mély és zeneileg igen gazdag muzsika.
Largo, ma non tantor
A két hegedű csodálatos játéka, vérvörös hangszíne, súlyos barnába hajló merengése, szent szerelemmel átszőtt vágyakozása az egyik legmegindítóbb lassú tétel a zene történetében. Nincs semmi mellébeszélés, frázis, ügyes mesterkedés; ez a tétel a tiszta líraiság szent evangéliuma. Késő tavaszi fasorok, arannyá égett hullámzó domboldalak, a májusi alkonyat tündérjátéka, szerelem és gyengédség a szívekben.
Allegro
A tétel nagyszabású koncertmuzsika a kamarajáték minden erényével, ünnepélyes és emelkedett színpompájával.
Lassú tételének legszebb előadásai a Menuhin-Ferras kettős, az Ojsztrah-testvérek, Mutter és Accardo mesteri felvételei, melyek visszaadják azt az emberi tisztaságot és eszményt, melyet Bach Istenszeretete álmodott e komor és fénytelen világba.