2025. március 28. péntek,
Gedeon napja.
Kalendárium

Március (Ősi magyar nevén, Kikelet hava) az év harmadik, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Március nevét Marsról, a háború római istenéről kapta. Az ókori Rómában szerencsét hozónak tartották, ha a háborút ez idő tájt indítják. A 18. századi nyelvújítók szerint a március: olvanos. A népi kalendárium Böjt máshavának (vagy másképpen Böjtmás havának) nevezi.

...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 Életrajza
 
SzülőházaKözép-Lengyelországban, a Varsói Nagyhercegség Mazovia tartományában, a Sochaczew város melletti Żelazowa Wolában született. Bár a születés után hetekkel kitöltött anyakönyvben február 22. szerepel, a család március 1-jét tekintette születésnapjának. Édesapja Mikołaj (Nicolas) Chopin (1771–1844) francia bevándorló, édesanyja, Tekla Justyna Krzyżanowska (1782–1861) lengyel volt. Egy nővére és két húga volt Chopinnek: Ludwika (1807–1855), Izabela (1811–1881) és Emilia (1812–1827). Néhány hónappal Fryderyk születése után a család Varsóba költözött, ahol a családfő franciatanárként dolgozott.

...

Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai. Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégyéves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője és páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Műveiben 60 ezer körüli egyedi szót használt, ezzel messze fölülmúlta költőtársait.
...

A három - tavaszhozó - szent ünnepe. Ha ezeken a napokon kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyarat jövendölnek, ha nem, akkor esőre lehet számítani; viszont ha kemény az idő, akkor a tavasz már közelít. Sándor, az első meleghozó nap. A népi tapasztalat a Sándor, József és a hivatalos tavaszérkezés napjához, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: "Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget."

(Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből)...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szerelmeslevél - 4. (Móricz Zsigmond)
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Egyik, közelmúltban megjelent írásomban futólag említettem Móricz Zsigmondot a harmincéves Ady kapcsán…Ma az ő meleg, szépséges szerelmeslevelét mutatom meg…

Egy kis „háttér-információ” a teljes megértés kedvéért, - bizonyára sokaknak ismerős, de talán nem árt feleleveníteni.

Móricz Zsigmond első felesége, Janka öngyilkossággal vetett véget életének 1925-ben, több mint húsz év házasság után… Még ugyanabban az évben Móricz egy vacsorameghívás alkalmával megismerkedett Ady Lajos debreceni tankerületi főigazgatónál egy fiatal özvegyasszonnyal, Magoss Olgával, - akinek férje, Kardos Géza a háborúban lelte halálát.

Debrecen akkori polgármestere Magoss György volt, - kisebbik lánya, Olga, fiatalon özvegységre jutva, nővére házában élt, családi körben, - ám mégis magányosan.

Mikor az író és a polgármester lánya megismerkedett, Olga harminckét éves volt, az író tizennégy évvel volt idősebb nála, lassan az ötvenedik életéve felé közeledett. Móricz már a vacsora alkalmával bizalmába avatta a szép Olgát, nyíltan beszélt felesége haláláról, és azt sem tagadta el, hogy nem egy sikerült frigy volt az övék. Erről így írt egyik későbbi levelében:

 „…valami iszonyú, féktelen, szinte torz szerelem volt köztünk…S mégsem tudtam harmóniába kerülni vele…s ő sem velem. Holott soha az életben senkivel rajta kívül összetűzésem nem volt…én nem vagyok agresszív az életben, (írásban az más), s vele végig egy vihar volt a huszonhárom év …amelyben ő kettétört, s én lezuhantam…Abba halt bele, hogy túlfeszítettem a húrt, s nem akartam abbahagyni, leállni, - s most itt heverek összetörve. […] Most én a Maga álmait szeretném megismerni. Miért mondta el Maga nekem a minap, hogy Maga milyen szerelmes tud lenni? Hogy a szobán nem tud keresztülmenni, a torkán nem megy le a lélekzet, s imbolyog a világ…?! Mi volt ez…?! S ki volt ez...?!”

Igaz, hogy eleinte Móriczot a minden emberi iránt érdeklődő, mindenben témát sejdítő író rutinjával faggatta a szép özvegyet, és maga sem tudta, hogyan, de mélyen megérintette a gyászoló asszony sorsa, és vallomásos bizalma, amit Móricz is viszonzott. Hamarosan tárcanovellát írt A feketeruhás nő címmel és azt közölte Az Est 1925. május 30-i száma. A tárcát szabadkozva küldte el Magoss Olgának, Debrecenbe: „Az, amit életéből kegyes volt elmondani, annyira érdekes az ember lelki élete szempontjából, hogy mikor most én is hasonló helyzetben vagyok, a halállal szemben való viszonyát, úgy érzem, meg kell írnom. Nem tudom azonban, mennyire érzékeny a profanálással szemben, ezért ellepleztem a színtérrel és álnévvel.”

Az özvegy nem sértődött meg, sőt, válaszában részletesen leírja megrázó élményeit, amit férje holttestének exhumálásakor érzett. Levelének szövegét Móricz a Tündérkert című regényébe szinte szóról szóra beillesztette.

…milyen egy író ember, egy újságíró…Kezében minden tény, hír, - irodalmi nyersanyaggá válik…

 

1925. szeptember 8-án már ezt a levelet küldi Olgának:

 

„Jóreggelt Kedves Olga!  Mennyire vágyom Magát látni! Bennem oly tisztán él a Maga pozitív szépsége, hogy nem akarom megérteni a forró szenvedést, mely leveleiből, mint a tegnapi csokorból árad. Fulladtabban, mámorosabban s fájóbban, mint a friss virágból…Nem akarom az életfélelmet annál az embernél, aki az élet akarására van teremtve. A levelei egyre jobban meghamísítják bennem lévő arcképét, s én folyton visszatérek ahhoz a fénylő szemű archoz, mely tőlem balra, kissé távoldad ült, s folyton rámnézett, komolyan, s egy parányi gúnnyal! …Ez igen!…ezt szeretem, a gúnyt, - mert a gúny erő, öntudat, biztonság.

Mondja, mikor láthatom Magát újra? Jaj, elillannak a percek, üresen, kielégítetlenül, s az ember ittmarad, mint egy üres csigahéj: aki ránéz, azt mondja: élt. Csak ő tudja, mi volt az élet.
Szabad Magát látnom?”

 

De Olga megriadt attól, hogy az író sok tárcájának, írásának, regényének nőalakját róla mintázta Móricz. Ez már bántotta Olga önérzetét, és bár hajlott arra, hogy viszonozza az író szerelmét, neki másfajta elképzelései voltak szerelemről, házasságról: ő nem akart férjének pusztán inspiráló segítsége lenni, - hanem életcélja, és uralkodója… A sors néha nagyon igaztalan és fájó tud lenni: Móricz felismerte, hogy soha sem tudná Olgát boldoggá tenni, és 1926. június 25-én visszaküldte minden levelét. Négy nap múlva feleségül vette Simonyi Máriát, a szép színésznőt.  Ez a házasság tévedés volt, nem tartott sokáig.

Olgával viszont haláláig levelezett az író, - az egyre fáradtabb és egyre magányosabb Móricz Zsigmond megosztotta gondjait és gondolatait azzal, aki nem lehetett a felesége, de mégis mindenkor vigasza és örömet, boldogságot nyújtó társa maradt. „Én nem is tekintem irodalmi eszmecserének ezeket a leveleinket: annál többnek,  - emberek szólnak át egymáshoz.” – írja egyik késői, kedves, szeretetteljes levelében Olgának.

Ami miatt az egész cikk megszületett, az alább közölt szerelmeslevél: még a boldog, együtt töltött szép időkből…

 

**

 

Kedves Olga!      

 

Valami meleg, boldog, nyugodt vágy van bennem, s napról napra egyre inkább a Maga jósága, nyugalma, pöröléstelen csöndje s a fájdalom felé hajló mosolya után.

Én nem akarok ígérni: mert az ígéret csak szó. Szeretném megkeresni a törvényszerűséget, ami kettőnket egyre jobban összefűz. Bizonyos, hogy Magával egy más élet volna, mint ami volt. Janka mellett vad harcos voltam, Maga mellett filozófus lennék.

Én a nőt ugyanolyan tényezőnek tekintem az életben, mint a férfit. Én úgy érzem, Magával lehetne szerelemben barát lenni, s nem szerelemben ellenség…

A simogató puha tenyerét csókolom.

 

1926. február 14.

 

**

 

…én ehhez már semmit sem tudok hozzátenni.

Íme a pesti Móricz Zsigmond, és haláláig hű „távoli-társa”: a debreceni Magoss Olga igaz története...

                       

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007