2025. július 12. szombat,
Izabella, Dalma napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Archívum - Elődök és utódok
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

                                                          

Ha valaki a magyar vagy a nagy irodalmat alkotó nemzetek végtelen hegyvonulataira tekint, azt legelőször a különleges és tragikus életsorsok szédítik el.

Mert az írói lélekben a hosszú idők gyötrő évei alatt terem meg a mű, mint ahogy a kagyló bensőjében a gyöngy, vagy ahogy Oscar Wilde csalogányának véréből és énekéből a legvörösebb vörös rózsa.

Az író magával cipeli gyermekkorának minden gyötrelmét, íróvá serdülve még mindig szenved tőle, melyben az olvasó a gyönyörűségét leli, s mohón keresi ezekben a gonoszul kifosztott életekben a saját élete sivárságát enyhítendő gyógyszert: a katarzist.

Közben az író a túlérzékenység stigmáitól lesz a mindenkori társadalom bolondja, hogy majd halála után életének minden pillanatát szorgalmas életrajzírók meghamisítsák.

Így válik mű és az ember kőbe vésett hazugsággá, hogy aztán a kőtáblaromboló korok befejezzék mindazt, amit az eleven élet oly tragikusan megkezdett.

Mert az író gyermekkora sokszor vagy többnyire rettenetes. Nem sokban különbözik más emberek gyermekkorától, de a korán kialakult túlérzékenység előbb féktelenné, majd búskomorrá változtatja őket.

Tudjuk, hogy a Shelley vagy Blake súlyosan bántalmazta társait, ismerjük Kosztolányi és Csokonai kicsapatásának történetét, Petőfi megaláztatását, mikor apja ostorral verte meg diáktársai szemeláttára, s tudjuk, hogy Kölcsey, Leopardi vagy Arany mennyire félszeg gyermekek voltak.

Ismerjük Tompa Mihály sanyarú gyermekkorát, ahogy nagyszülei munkába hajszolták és rendszeresen verték, és még olvasható a ma már alig ismert kitűnő regényírónak, Török Gyulának a fájdalmas gyermekéveiről szóló beszámoló, mikor részeges apja rendszeresen ütlegelte.

Ismerjük, miként épített a gyermekkor fantáziájából Kölcsey, Tolkien és Jókai titokzatos szigeteket, különleges fantáziaországot, letűnt ókori városképet.

Túlságosan közismertek Csokonai és Petőfi iskolai kudarcai, vagy Móricz bukdácsolása, későbbiekben Shelley és Kosztolányi kicsapatása, Radnóti és Weöres Sándor gyenge tanulmányi eredménye matematikából..

Pedig az író éles elméjű, s legtöbbször kitűnően tanul, de a siker és a kudarc féktelenséggé vagy magánnyá kovácsolja a lelkét, így szembekerül az őt körülvevő társadalommal.

Az író életében a szerelem is különleges, hiszen fiatalon gyermeki szépségű és korú lányokat szeretnek, mint Petőfi, Vörösmarty, Arany, Novalis vagy Kosztolányi; később polgári házasságokat kötnek, hogy utóbb a polgári házasságuk és életmódjuk lerombolóivá válhassanak, mint Babits vagy Kosztolányi, Shakespeare és Szabó Lőrinc.

De az író egyik legiszonyúbb kísértése a pénz. Köztudott, hogy kevés nagynak adatott meg a jólét, különösen kevésnek a megszerzett jólét.

Régebben a könyvkiadás az elit luxusa volt, ma mintha úri huncutság lenne.

Csokonai rengeteget küszködött saját verseinek kiadatásáért, mire a debreceni kollégium pénzét eltulajdonítva végül füzetekben jelenteti meg műveit, aminek következtében megvonják tőle professzori állását.

Szinte látjuk a szegényesen öltözött debreceni poétát, ahogy az országgyűlés forgatagában vagy házról házra kéreget, esdekel, könyörög, hogy aztán kidobják vagy alamizsnát adva neki elbocsássák.

De Berzsenyi is közadakozásból jelenhet meg, hiszen a viszonylagos jólétben élő Berzsenyi számára felesleges kiadás volt verseinek kinyomtatása. Felesége még a késő este író költőtől a gyertyát is megvonta, többek közt így csendesült el az egyik legnagyobb költőóriásunk.

Hasonlóan komikus történt Voltaire-rel, mikor Frigyes császár az udvar gazdag kiadásaira hivatkozva vonja meg ama nagy franciától a gyertyát.

Tanulságos három nagy író sorsa, akik a könyvkiadásban vagyont akartak keresni. Sir Walter Scott mindenét elveszítette, mikor saját kiadójával társult, s Mark Twain is koldussá szegényedett, mert kezébe vette a könyvkiadás sorsát. Később Balzac rokkant bele a már természetesnek tűnő vállalkozásba, olcsó sorozatban kiadni nagy klasszikusokat. Balzac harminc évig dolgozott napi tizenkét órát féktelen írói lázzal, rettenetes életmóddal, feláldozott élettel, hogy kifizesse a tartozásait. S mikor rendezte anyagi helyzetét és a szerele is rálelt megtört életére, egy év múlva meghalt.

De Baudelaire a Romlás virágainak első kiadásáért összesen egy barátokkal elköltött szerény ebéd árát kereste meg.

Ma az író – különösen Magyarországon – szánalmas figura, ahogy támogatók után kuncsorog, műveletlen embereknél kilincsel, hiszen a műveltek nem támogatják az irodalmat. Természetesen ma is létezik udvari irodalom, de a régi korokkal ellentétben – ahol udvari költő volt Horatius és Vergilius, Tasso és Goethe, Herceg Ferenc vagy Lord Tennyson – ma tehetségtelenek és kártékony szellemek hada habzsolja fel mindazt, ami a nemzeti kultúra akarhat magának, s ma udvari költőnek legalább annyira kifizetődő lenni, mint amennyire kötelező kártékonnyá válni.

A „meg nem értett zseni” képe ma is a modern irodalmi élet legfájdalmasabb kísértetalakja. Ez a kifejezés ma is sértő és lekezelő, hiszen Európa egyik legnagyobb költője, Vajda János, aki a modern és patologikus szerelem megalkotója volt, teljesen ismeretlen maradt. Még Jókai sem látta meg benne a nagy költőt, csak régi negyvennyolcas harcostársnak kijáró szeretettel és baráti tisztelettel támogatta. De Hölderlin, Keats Trakl félreismerése ma is intőjel, s leginkább nekünk Jószef Attila tragikus félreállítása az egyik legfájdalmasabb pillanata a magyar irodalom történetében.

Az őrület is az egyik legszomorúbb kísértője az írónak, hiszen Tasso, aki majdnem gyilkossá lett egyik rohamában, vagy Csáth Géza, aki gyermeke szeme láttára lőtte agyon a feleségét. A fiatal Georg Trakl a frontszolgálat során beleőrült a háborús borzalmakban, és a gyógyszerek túladagolásával vetett véget fájdalmasan rövid életének.

De a szerelmektől és az irodalmi közömbösségtől meghajszolt József Attilát és Juhász Gyulát egyazon évben kergette az őrület a halálba…

 

Az irodalom hosszú és nagy hegyvonulatai a távolból is fagyos és grandiózus pompájukban felénk ragyognak. Megcsodáljuk, mikor a hajnaluk glóriává varázsolja föléjük a napfényt, csodáljuk márványos fehérségüket az éjszakákban, különös tűzvarázsukat a vörös alkonyatokban. De vajon meglátjuk-e a hegyek mélyén őrjöngő és zakatoló belső erőket, amelyek létrehozták a világ iszonyú és nagyszerű kolosszusait.

                                      

Pete László Miklós
[hozzászólás] érkezett: 2009.01.12. 11:56:41 (mindenki olvashatja)
Egyre jobban szeretem ezeket az írásaidat, Zsolt.

Erőt adsz, és tabukat döntögetsz.

Vajda Jánost "Európa egyik legnagyobb költőjének" nevezed - nekem ebben a témában - bár nem Európa egyik legnagyobbjának neveztem, odáig nem merészkedtem - volt egy igen kemény szócsatám. Utána írtam is Vajdáról egy dolgozatot - csakazértis.

Igen, ma is vannak udvari költők. Ma is megesik, hogy kedves jó médiánk fülrepesztő harsonazúgással süvölti világgá a hatalom valamelyik irodalmi reprezentánsának külföldi sikereit.

"Vastapssal jutalmazta a közönség XY drámáját Londonban!"

Azt persze elfelejtik megemlíteni, hogy a színház London külvárosában van, a nézőtéri férőhelyek száma az ötvenet sem éri el, egyébként is kibérelte - közpénzből - a magyar nagykövetség. Az illetőnek így aztán valóban - sikere volt Londonban.

Az álságosság nagyon benyomult az irodalom területére is; korhad, rothad - ahogy minden manapság.

Az igazából nem relativizálható irodalmi érték is - viszonylagosnak tűnik...
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007