Egyre jobban szeretem ezeket az írásaidat, Zsolt.

Erőt adsz, és tabukat döntögetsz.

Vajda Jánost "Európa egyik legnagyobb költőjének" nevezed - nekem ebben a témában - bár nem Európa egyik legnagyobbjának neveztem, odáig nem merészkedtem - volt egy igen kemény szócsatám. Utána írtam is Vajdáról egy dolgozatot - csakazértis.

Igen, ma is vannak udvari költők. Ma is megesik, hogy kedves jó médiánk fülrepesztő harsonazúgással süvölti világgá a hatalom valamelyik irodalmi reprezentánsának külföldi sikereit.

"Vastapssal jutalmazta a közönség XY drámáját Londonban!"

Azt persze elfelejtik megemlíteni, hogy a színház London külvárosában van, a nézőtéri férőhelyek száma az ötvenet sem éri el, egyébként is kibérelte - közpénzből - a magyar nagykövetség. Az illetőnek így aztán valóban - sikere volt Londonban.

Az álságosság nagyon benyomult az irodalom területére is; korhad, rothad - ahogy minden manapság.

Az igazából nem relativizálható irodalmi érték is - viszonylagosnak tűnik...