egybefonódott kezünkön a pecsét
forró áramlatok pengéi villantak
összekulcsolódott pillanatban
arcod átszellemült, szentséged fehérségében
imát mormolva hangtalanul
szemed kéjében fürdött a lelkünk
szívünkben lüktetően eggyé vált a perc
nem választhat szét a messzeség

még egyszer nyisd ki felém az ajtót
szívem virágként bomlik eléd
tedd élővé az elérhetetlen álmot
pihekönnyű ébredéssel
itt a hajnali árny
a biztonság és remény
az örök vágy kiapadhatatlan hitében
hisz bizonyosság van
a szerelem egy utolsó életért