 | | | 2025. május 9. péntek, Gergely napja. Kalendárium | 
Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik. ...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is megköszöntötték.
Angliában az 1600-as években, a kereszténység elterjedésével, az ünnep vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra elkészítették az anyák sütijét, az édesanyák számára. ... | | 
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.– Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.
Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba. ... | |
1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.
A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
A név nélküli székely balladája IV. rész | | IV.
Háború jött,
nagy háború,
örvendett a sátán:
halottak és sebesültek
egymás hegyén-hátán.
Néha majdnem megőrültem
rengeteg vér láttán.
Egy nap aztán harcoltam
is,
mert jött az ellenség,
erdő zúgott körülöttünk
előttünk aknás rét;
mint az állat a csapdánál
úgy néztem szerteszét.
Nagyon halkan
závár kattan,
s a sűrű bokron át,
csövet láttam haloványan
s emeltem a puskát:
Én Istenem! Agyonlőttem
egy orosz katonát.
Lélegzete már
elillant,
a szeme megfagyott:
letérdeltem feje mellé,
s láttam, hogy már halott.
fiatal volt, úgy sajnáltam:
magamat láttam ott.
Szegény ember
volt úgy, mint én,
és tán volt családja,
vályogháza, egy kis földje,
kicsi Andriskája,
Anikója is volt talán,
aki hazavárja.
Gránát robbant,
vad tűz lobbant,
Istenem, de féltem!
Minden egyes pillanatban
azt hittem, hogy végem!
Mondták nekem: „Bátor legény!”
- Azóta sem értem.
Hátráltunk és
visszamentünk
a hegyeink mögé:
védtük hazánk s lőttünk vakon
a szovjetek közé.
Ám a gonosz győzött s így lett
Erdély az ördögé. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |