 | | | 2026. január 22. csütörtök, Vince, Artúr napja. Kalendárium | 
Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták. ... | | 
Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe. ... | | 
Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk, De még azért elbirjuk fegyverünk, ...
| | 
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
...
| | 
Hej emberek! Markomban sűrű fekete vérrel telt kupa! Ezzel köszönt rátok egy rongyos, világgá űzött árva kobzos utolsó Koppány-unoka! Borra nem telt. Így hát kupámat ...
| | 
Tél közepén, az év 22. napján van a Magyar Kultúra Napja, és egyben a magyar Himnusz születésnapja, méghozzá a száznyolcvanötödik. A fellelhető ...
| | 
A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg.
A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázaton, az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által is megtisztelt zsűri döntésének köszönhetően. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben. 1903 előtt az állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” című műve, az osztrák császári himnusz volt. A magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet 1990-ig semmilyen törvény, sem uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelező érvényűvé. Maga a magyar nemzet tette saját himnuszává. 1903-ban az országgyűlés csak elismerte hivatalosságát. 1903-ban a magyar országgyűlés elfogadott egy 2 paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról” Ennek 1.§ szerint :„Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20.-tól lép hatályba. Ezt a törvényt azonban I. Ferenc József magyar király soha nem szentesítette. Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről Azóta a Himnusszal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túl komor, kevéssé ösztönöz cselekvésre. „Beszéltem egy pár sportolóval, akik azt mondták, hogy egy döntő előtt a legsúlyosabb próbatétel túlélni a Himnuszt. Azt mesélték, hogy ha egy amerikaival kerülnek össze, akkor azt érzik, hogy az ő himnuszuk csak úgy nyomja az erőt, ők meg csak állnak és… Előre sírunk-rívunk. Majd az Isten megsegít, majd csinál valamit…” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Nádor | | Egy tolmács és fordító ismerősöm küldte az alábbi szócikket valahonnan kiemelve, hogy vele együtt ámuldozzak a magyar nyelvtudománynak oly sok mellett ezen a páratlan remeklésén is : „A NÁDOR elnevezése latinul comes palatinus (palotaispán). A legmagasabb – 11. századi eredetű – udvari, illetve utóbb rendi méltóság Magyarországon. A tisztség az „udvarbani ispán” (na dvor zsupán) szókapcsolatból nyerte nevét. A királyi udvarhoz, az uralkodó személyéhez kötődő nádori tisztséget frank-német mintára I. Szent István király hozta létre, de jogállása később sokat változott.”
Kedves nyelvész kollega! Bámulatos a szófejtése, bizonyára szlovák megbízottnak tetszik lenni titokban. Ha nem, akkor itt most segítő szándékkal s nagyon hangsúlyozottan felhívom a figyelmét arra, hogy szavakat csak körültekintéssel szabad részekre szedni. Mert nagyon nem mindegy, hogy gépelem vagy gép-elem, működök vagy mű-ködök, himlő avagy hím ló. Önre gondolván: nyelv-ész és nyel-vész sem ugyanaz. Egyszóval Ön azt állítja, hogy a nádor szó szlovák (tót) eredetű lenne: na dvor (udvar-on), s e szóból magyarosodott volna el nádor-rá. Kedves magyar nyelvész testvérem! Ha Szent István hozta létre ezt a tisztet, akkor bölcs királyunk miért keresett e nemes tisztség megnevezésére tót szót? Különösképpen hogy frank-német mintára hozta volna létre a tisztséget. Hány tót atyafi lehetett a tisztség elnevezésén töprengő magyar fő-fő méltóságok között? Továbbá a latin volt a hivatali főnyelv akkoron, tehát már csak ezért is meghökkentő ötlet, hogy a Kárpát-medence peremvidékén élő egyik nép szavát választották volna. Ha mégis, akkor e mesés különlegességet Önnek alaposan meg kellett volna magyaráznia. S egyben feltétlenül el kellett volna hitetnie velünk a szlovák nyelvnek a japán nyelvvel való mély kapcsolatát is, látjuk majd később, hogy miért. Egyébként szívből gratulálok, mert akad azért, amit el tetszett találni. Hogy véletlenül-e, ezek után már nem is tudom. Az ispán valóban zsupán, egy szó ez, eltérő kiejtéssel. Ispán az eredeti, zsupán a kései, rontott szóalak. Az ispán szép régi magyar (pannon, hun, szkíta) szó, s például Hispánia sem egyéb, mint Ispán-ia (eleink által bevezetett ispán rendszerről). Az ispán szó pedig két szó összetétele: is és bán. Is = ösz: mind, együtt, ugyanúgy (ógörög isza [] = egyenlően, egyformán), pán = bán. Bán jelentése: aki bánik valamivel . Bán a perzsa nyelvben : bánó, aki valamivel bánik. Ösz-bán: mindennel bánó. Továbbá az ispán szó csak a magyarban használtatik értelemszerűen, ugyanis bármilyen közös tevékenység, ügy irányítója ispán. Például az uradalmi ispántól a megyei főispánig. S ez utóbbiaknak, tehát a megyei főispánok összességének az irányítója a nádorispán. Kérem, mindebből egyértelműen kiderül, hogy nem a zsupán szóból lett az ispán szó, hanem fordítva. Nincs is adatunk arra, hogy Hispánia neve előbb Zsupánia lett volna s csak később változott volna Zsupánia kiejtése Ispániá-ra. Tehát teljességgel lehetetlen, hogy „na dvor zsupán”-ból „fejlődött” volna ki a nádorispán szó. Mindez logikai egyszeregy. Na de, nézzük most már a fő szót, a nádor-t. Nádor = nagyúr, csak a gy hangot egykoron d-nek (is) ejtették. E természetes hangváltásra említi példának Czuczor Gergely : „»Nagyság« is egy 1559-iki levélben többször nadság. »Nádorispán uram ő nadsága,« (Szalay Á. 400 m. l.)” A mai gy helyett régen g-t is ejtettek. Ugyancsak a Czuczor-Fogarasi szótárból: „régi nyelvemlékeinkben épen e szónál d helyett g is fordúl elé. »En nagyryspan (= nagirispán) uramnak leginagyobban amiben tudok szolgálnom, mindenkoron ketteles (= köteles) szolgája vagyok.”« (Levél 1558-ból. Szalay Á. 400 m. l.). A nagyúr = nádor szó Japánban is használatos. Nadori : békebiró. Japán császár régen: ,nadairi’ és ,nadarsin’. Egyikünk sem gondolhatja, hogy ez szlovák hatás lenne. A japán nadori = császár szó pedig egyenest segít a szófejtésben. Mert ő főfő Nagyúr. A legfőbb ispán esetében a pontosítás miatt kell a szóösszetétel: nagyúr ispán, vagyis csak az ispánok nagyura. Még azzal kell elszámolnunk, hogy miképpen kerülhetett v hang a nádor szóba : nadvor. Nádor gyöke nagy, nad . A szó második része: or, úr. Eszerint a v hang semmiképpen sem lehet a szó szerves része. A szó tehát nem na-dvor, hanem nad-v-or. S jellemző módon még e díszítő v hang magyarázata is a magyar nyelvben rejlik. Egykoron a szóvégi mássalhangzó után ejtettek egy magánhangzót is. Pl. utu (út), kezi (kéz), veri (vér). A szóvégi magánhangzó vagy kiesett, vagy v-vé vált. Például a régi lou-ból lett a lov és a ló szó. Ilyen a nedű (nedu)-nedv, hamu-hamv szó is. S ahogyan nedu-ból nedv, úgy nadu-ból nadv lett. Nagyúr tehát eredetileg nadu-úr volt, s ebből lett a nadvor. Mint például hamu-oz > hamv-az, könyü-et > könyv-et. Az efféle kiejtési változás is sajátosan magyar jellegzetesség. Nádor tehát nem szlovák szó. (A dvor [udvar] sem, még csak általában vett szláv sem, de ez már más téma.)
Kedves nyelvész kollega! Tudom én, hogy a „na dvor” szóbontást egyszerűen csak kimásolta egy régi könyvből, melyben e csalással szlovákosították a nádor szót. Mert szókincsünket a szlávok már a XIX. század elején fosztogatni kezdték, s akkoron – mindmáig tartóan – sok magyar tudós is átállt a fosztogatók pártjába. Szókincsünk eme nemtelen fosztogatóiról írta Arany János keserűen az Orthológusokra című költeményében:
Kisütik, hogy a magyar nyelv Nincs, nem is lesz, nem is volt, Ami új van benne mind rossz, Ami régi, az meg tót.
Maradjunk ennyiben.

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |