 | | | 2026. október 6. kedd,
Brúnó, Renáta napja. Kalendárium | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.
David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is.
Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat.
A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon:
https://www.animakonyv.hu/index.php?
BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1
A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe:
https://drive.google.com/file
/d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view
https://drive.google.com/
file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view
... | | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott,
két kart fűzve egymásba
sejtek ollykor egy hajnallott
fényt az elkábulásba.
Ugyan mi az? El-elfoszlik
előlle a semmi ó
leple; s ha nézem, széjtoszlik
...
| | Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette. ... | | - Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta. ... | | Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs.
Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot. ... | | A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye. Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
A boldogság temploma |   | „Az Istenhez való viszony végtelenné tesz.”
(Kierkegaard: A halálos betegség)
1.)
Új térbe helyezem magam. Ismét a gyermekkorom tere. Három hónapos projekt eredményeképp lehetek most jelen. De visszaérkezésem a halálhoz köthető, s én vagyok most itt az egyetlen eleven, élet.
Feltörnek bennem az emlékek, amikor még mind együtt voltunk. Valamikor ez a lakás otthon volt. Most nem tudom, merjem-e annak nevezni! Mert teljesen egyedül vagyok. De újabban szeretem azt hinni, hogy ez az egyedüllét nem csak következmény, hanem Isten különleges kegyelmi állapota is egyben, s hogy ez valamikor elrendeltetett. Visszafelé haladva az időben mindig könnyebb észrevenni a motívumokat. És én felfedeztem néhányat.
Ugyanakkor az Írás óva int: „És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által...” (Róm 12,2)
2.)
Nem különösen nehéz teljesítenem az Írás intelmét. A gondviseléssel magyarázom. Idő előtt megszabadultam a pénz kinyerésének munkavállalói formájától (vagy inkább hisztériájától). Nyugodtan telnek a napok, a vásárnapok valódi ünneppé váltak. Egyre messzebb kerül a vágy, a tüzek elhamvadnak, a súlypontok lassan áttevődnek. A világnak annyit adok magamból, amennyi nekem tetszik.
Napirend szerint élek, aminek keretét az imaórák adják, reggel, délután, este. A nap legszebb és legnyugodtabb órái. A valóság burkán átszűrődő transzcendencia fényei egész nap velem vannak. Felfedik Isten jelenlétét.
3.)
A régi lakás teljes, szükséges, ámde fájdalmas kiürítése a tárgyak vonzásától való megszabadulásához vezetett. A tárgyak nem csak fizikai valójukat, hanem azokat a küzdelmeket, lemondásokat is jelentik, amik a megszerzésükhöz valamikor elengedhetetlenek voltak - ez esetben két élet munkáját. Pillanatok alatt semmisítettem meg mindent, miközben volt gazdáik mintha ismét meghaltak volna. Így vetettem véget a könyvkultusznak, ami népes családunk minden vonalát átszőtte, a miénket is. Valamikor elbűvölt a polcokon a könyvek rendje, a bordáikon megtörő fények, a hanyagul letett, éppen olvasott regények, a különböző diszciplínák könyvei - soha nem tudtam csak egyet olvasni. De amit elolvastam, újból úgysem fogom már, nincs rá időm. Ami megmaradt, bőven kitart. Szeretjük a történeteket, mert történetekben gondolkodunk. Jó volt ezeken keresztül átélni az ember hétköznapi és a mélyrétegeiben zajló titkait, a Lét titkának sugárzását, az emberi drámát - vágyunk arra, hogy megragadjuk az élet értelmét. De a könyv, mint megváltó erő, számomra megszűnt. Ezért minden egyéb mellett felszámoltam könyvtárunk jelentős részét is.
Mire mindezt végrehajtottam, átértékeltem a tárgyakhoz való viszonyomat.
4.)
Ami az új teret, vagyis a lakást illeti, a felújítás tényleg jól sikerült. Jó sáfára szerettem volna lenni. Örülök, hogy betartottam ígéretemet, hogy visszatérek. De nem engedem meg magamnak, hogy a bűvkörébe vonjon. A ragaszkodás félelmet szül. Minden csak átmeneti, időleges. A dolgok vannak, utána meg nincsenek. Ezért külön kihívást okozott, hogyan tudok a legegyszerűbb módon berendezni egy nem túl nagy, amúgy mégis luxusnak mondható lakást úgy, hogy közben érvényesüljön egyfajta metafizikus csend. Aztán megvilágosodtam: a szinte szerzetesi életformám nem igényel mást, mint a minimalitást. Mondhatnák egyesek: akkor minek ez nekem? De szeretem, amikor elindulnak a fények, ahogy bejárják a padlót, négyszögeikkel, trapézaikkal felöltöztetik a falakat, megtöltik energiával a lakást, s ha rögzíteném a pillanatot, az éles kontúroktól érdekesen irreálissá válna a tér. Főleg ilyenkor, téli időszakban.
Egy tér több, mint csak a falak, a berendezések, mert atmoszférája van, színhelye a gondolatoknak. Így válik belső térré is. Isten kegyelméből most engem oltalmaz ebben az idegen és veszélyes világban. Ebbe a térbe kevesen férnek bele.
5.)
Mindenkinek van valamiféle boldogság-tapasztalata. Nem szállnék vitába senkivel, de számomra a legnagyobb boldogság, ha imáim meghallgatásra találnak. Egyrészt megvalósul az ima tárgya, ami öröm, másrészt igazolást nyer a hit, ami szintén öröm. Így együtt, már sokkal intenzívebb a boldogságérzet. Ezért a projektért sok imát mondtam.
Ez a lakás mégis csak otthon lesz! Másképpen, mint korábban volt, de otthon.
6.)
Most egy Bach lemezt hallgatok. Apámtól kaptam, még diák koromban. Orgonaművek. A Präludium und Fuge in c-moll BWV 546 szól. Kicsit visszhangzik a nappali, mert majdnem üresek a falak, és szép telten hangzik a zene.
Az ablak üvegtáblája előtt nézem a tájat. A reggeli köd még nem szállt fel. Követi a város tervrajzát. Egy-két óra múlva csupa mulandó dolgot látok majd.
Egy madár pihen az erkély korlátján. Ha tudná, hogy Isten színe előtt létezik, megsemmisülne? S én megmaradok Én? Sok mindennek meghaltam már, de még nem mindennek.
7.)
Istenem, tanítsd útjaira a szelídeket!
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika