 | | | 2026. július 4. szombat, Ulrik napja. Kalendárium |  
Július (Ősi magyar nevén, Áldás hava) az év hetedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. A római naptárban kezdetben ez az ötödik hónap volt. Ennek megfelelően latinul eredetileg Quintilis („ötös”) volt a hónap neve, csak később Julius Caesarról nevezték át júliusra. A 18. századi nyelvújítók szerint a július: kalászonos. A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi. ...
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
"Ha nem lesztek olyanok..." | | Utolsó fényeit dobta felénk
az októberi alkony, s óaranyba öltöztek a fákon
a maradék lombok, körülöttem a vasútállomáson
halkabban zsongott az élet-moraj. Csendben
topogva dühöngtem, mennyit kell még itt várnom, hogy
ritka vonatom hazavigyen. Járt az eszem megannyi
belém zárt gondon, - orvostól jöttem éppen - , s akárcsak
a híres, voltam „a magam számára börtön”. Mintha
súgnák, hirtelen körülnéztem, s megláttam hozzám egészen
közel, a gyérülő tömegben, egy nagymamát sárga
pulóverben, s mellette a két unokát, egy négy és egy hétéves
forma kisleányt, egyszerű, tiszta öltözetben, vártak egy
érkezőre. Bemondták a Pest felől kocogó gyorsot, s nagymama
elindult a peron felé. Még mutatott nekik valami
távoli pontot, s a lánykák a forgalmi előtt állva
nézték, ahogyan a vonat megállt, s leszállt akinek kellett. Sárga
pulóver villant a tömegben, s belékarolva egy negyven
év körüli férfi lépett óvatosan, fehér botja koppant a
síneken. A gyermekek boldogan kiáltottak: apu. apu! Futott
a lelkük felé. Odaérve lehajlott a férfi, s a kicsi kezek
két oldalról szorosan fogták át kezét. Szél lebbent csendben, akárha
angyal szárnya mozdul, betakarván e négy lelket. Csak
álltam. Arcomon csodalátó döbbenet, s a szégyenem égett:
„Ver az élet, téged?! Ugyan!” Láthattam végre néhány
embert, igazi szeretetben, boldogan.
2018-10-23
 |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |