Meghasad az első napsugár
és a völgyeken keresztül száll,
ébreszti az erdőt és dombot
mi repülhet, az szárnyat bontott.
Az ember most kalapját vesztve
nagyot kurjant, hisz jó a kedve:
"Szálljál messzire pajkos dalom
legyen kacaj és vigadalom."
Ó, rohanjatok ki a térre
bár a szív még csak félve rezzen,
de nincs az éjnek oly sötétje
mit a reggel ne látna szebben.
Joseph Freiherr von Eichendorff: Der Morgen
Fliegt der erste Morgenstrahl
Durch das stille Nebeltal,
Rauscht erwachend Wald und Hügel:
Wer da fliegen kann, nimmt Flügel!
Und sein Hütlein in die Luft
Wirft der Mensch vor Lust und ruft:
Hat Gesang doch auch noch Schwingen,
Nun, so will ich fröhlich singen!
Hinaus, o Mensch, weit in die Welt,
Bangt dir das Herz in krankem Mut;
Nichts ist so trüb in Nacht gestellt,
Der Morgen leicht macht's wieder gut.
|
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
