 | | | 2025. szeptember 16. kedd, Edit napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Anna de Noailles - A szerelem versei I. | | Régóta tart, bús volt s nehéz, érzésemet mind eléd tártam; szárnyalt a hang, most elenyész, tört büszkeségem, ím, a sárban.
Miért nem tartottam féken, s vallottam szerelmet mégis; nap-szín szemed árnyát féltem, s döbbenetedet mindvégig. Tiéd e vers, nincs egyebem!
Már tudsz mindent! Belenyugszom;
s mint egy hattyú: némán, nyugton szárnyam alá rejtem fejem…

I.
Ce fut long, difficile et triste De te révéler ma tendresse; La voix s'élance et puis résiste, La fierté succombe et se blesse.
Je ne sais vraiment pas comment J'ai pu t'avouer mon amour; J'ai craint l'ombre et l'étonnement De ton bel oeil couleur du jour. Je t'ai porté cette nouvelle!
Je t'ai tout dit! je m'y résigne;
Et tout de même, comme un cygne, Je mets ma tête sous mon aile...

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |