Parton száll a sirály,

és a feltámad a szürkület;

az est fénye tündököl

a nedves habok felett.

Fakó madár suhan

tova az öblökön, erre;

a ködben szigetek, mint álmok

merülnek a tengerbe. 

Hallom az iszap erjedését

csupa titkot hörög

-magányos madárdal-

ez így volt mindig, ez örök.

Utolszor lágyan megremeg a szél,

majd hallgat a végtelen;

felzúgnak a hangok

és szállnak át a mély vizeken.

Meeresstrand

Ans Haff nun fliegt die Möwe,
Und Dämmerung bricht herein;
Über die feuchten Watten
Spiegelt der Abendschein.

Graues Geflügel huschet
Neben dem Wasser her;
Wie Träume liegen die Inseln
Im Nebel auf dem Meer.

Ich höre des gärenden Schlammes
Geheimnisvollen Ton,
Einsames Vogelrufen -
So war es immer schon.

Noch einmal schauert leise
Und schweiget dann der Wind;
Vernehmlich werden die Stimmen,
Die über der Tiefe sind.