“Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadunk fel? Mi nehezebb, megszületni vagy feltámadni, az-e, hogy ami sohasem volt, legyen, – vagy, hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe visszatérni?” – kérdezi a fizikus, filozófus Pascal.

Az emberek jelentős része (többsége?) nem hiszi, hogy az ember feltámad. Még az istenhívők 20-30 %-a sem tudja elhinni saját feltámadását. Vannak azonban, akiknek reményében erős a feltámadásba vetett hit. Ilyen volt Csilla von Boeselager asszony. Őt személyesen ismerhettük meg 1992-ben, amikor városunkba (Ceglédre – a szerk.) látogatott, hogy felmérje, mivel tudna segíteni. Több kamionnyi ruhát, élelmiszert, kórházunknak felszerelést adományozott, ugyanis Ő volt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója. Halálát közvetlen megelőző húsvét előtt így vallott egy újságban:

„A húsvét mindenekelőtt győzelem a sötét halál felett. Kémikus és mikrobiológus vagyok, a föltámadás számomra nem hit, hanem tudás kérdése. A feltámadott Jézust az Írás szerint sokan nem ismerték fel, s ezen én nem csodálkozom. A feltámadásra a választ Isten a természetbe építette. Mindennapi életünk a hernyóéhoz hasonlatos. A hernyó mászkál, táplálkozik s nem sejt semmit a világból. A hernyó azonban gyönyörű pillangóvá válhat. Az én esetemben is az a kérdés, hogy válhat-e belőlem színes pillangó? Eljön az idő, amikor a Teremtő megkérdezi: Adtam neked három talentumot, mit végeztél azokkal? – Én beszámolok, s ha Istentől ezt a választ kapom: Adtam neked hármat, s te hoztál hatot, – akkor volt értelme életemnek.”

Csilla Asszony mélyen hitt az “időben”, amikor feltámadva beszélget Istenével. Beszámol neki, hogy a rábízott értékeket miként kamatoztatta mások javára. Akkor nyilvánvaló lesz élete értelme: tudását, szeretetét átadta embertársainak. Feltámadásba való hite az élet célját végtelenbe emelte.

De végső soron az Ő szavaival kérdezzük: “válhat az ember színes pillangóvá” – feltámadhat?! Erre egyedül maga a Feltámadt Jézus adhat és adott is választ. Az ember feltámadásának Ő a garanciája. Tanítása egyértelmű: ” Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, ha meghalt is, élni fog.” (Jn 6,47.) ” Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” (Jn 6,5l.54.) És így idézhetnénk minden szavát és minden tettét, amelyek valóságukban csak a feltámadás tényével érthetők és fogadhatók el.

Rendben van, a rút hernyó gyönyörű pillangóvá válik. Ám mi lesz a haláltól sebzett, enyészetbe omló emberi testtel? Pál apostol írja, hogy a romlásból romolhatatlanul, szégyenből dicsőséggel, gyöngeségből erővel, anyagiságból szellemi természettel támad fel. Az ember földi képe mennyeivé változik. ( 1 Kor 15 ) Sőt állítja az Apostol, hogy “Ő (Jézus) átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi dicsőséges testéhez, azzal az erővel, amellyel hatalma alá vethet mindent. ” (Fil 3,21.)

Hitünk tehát nem alaptalan, amint a hernyó a természet erői folytán szép pillangóvá álmodhatja magát, az ember Isten hatalma által a halál pusztulásából életre “álmodja” magát. Meggyőződésem, hogy semmivel sem lesz nehezebb feltámadnom, mint megszületnem. A feltámadás hívei közé tartozom. (Majd nem ér meglepetés akkor… Ám meglepődnek majd a ma kételkedők és hitetlenkedők.)

Dsida Jenő költő hitét szavaival vallom és olvasóimnak húsvéti ajándékként kívánom:

“Szépen szeretem ezt a világot,
azért teszek most ilyen nagyot:
mindent adva és semmit kérve,
fájdalmas szépen meghalok érte, -
de harmadnapra – feltámadok!”