2024. november 5. kedd,
Imre napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szín, szén, shine, schöne, szent
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Jelölések: (A) angol, (N) német, (L) latin, (G) ógörög, (Sum) sumer, (H) hun.

 

Az egyaránt a szí ősgyökből származó alábbi szavak szófejtése található ebben a részben:

 

sai|nt (A)

sa|cra (L)

sce|na (L)

sce|nikus (L)

sce|ne (A)

sce|nographia (L)

Schei|n (N)

schei|nen (N)

Schei|nfriede (N)

schei|ntot (N)

schö|n (N)

see (A)

Si|n (Sum)

shi|ne (A)

si|ncero (L)

s|park (A)

su|n (A)

su|nshine (A)

szé|b- (G)

szé|basz (G)

szé|bó (G)

sze|m

szö|m (H)

szö|men (H)

sze|n

szé|n, sze|n

sze|nt

sze|nt hely

sze|ntel

sze|ntély

szé|p

szé|peleg

szé|pít

szi|porka

szi|kra

szí|n

szí|nház

szí|nlel

szí|npad

szi|nte

szi|ntén

szí|t

szké|né (G)

szké|néma (G)

szké|nikósz (G)

szké|nosz (G)

szké|nószisz (G)

szké|nographia (G)

 

 

SZÍ ősgyök önállóan már nem használatos a magyarban. Jelentése: ami fénylik, ragyog, különösen tiszta, áttételesen: ami látszik, látható (tehát fényes, világos).

1) Szí feltehetőleg azonos a fe ősgyökkel, és f > sz, s módosulás történt, mint ahogyan pl. latin foen(um) és szén(a), avagy fűl és sül párok is egyazon gyökűek. A fe > sze módosulást látszik alátámasztani az is, hogy színre hozni am. fényre hozni. Lásd még → FE, → fény. Fe azonos a fel, fenn gyökével, s így pl. fényes, azaz fe-eny-es annyit jelent, hogy világossága felső fokú. Ez az alapérteménye a színes szónak is.

2) A sz hang a szó elején régen sokszor szk, latin írás szerint sc, ógörögben szk (σκ). Az sc = szk mára többnyire cs, zs vagy sz hanggá vált a magyarban, s leggyakrabban s-sé az angolban (sh), németben (sch). Pl. a latin scauri ma csáré > csálé, latin scandul(a) ma zsindely (régiesen sindel), scap(us) ma csap (nyél). A szín szó a régi magyar írásokban is szerepel scen alakban (1284, Jerney): Scenhalom, ma Színhalom (Borsod).

A ~ ősgyök alábbi főbb bővített változatai ismertek a magyarban:

         sze|m (szím)                                        szé|p                                                   szi|k(ra)                                       szí|n                                                    szi|p(orka)                                          szí|t

Szín jelentése: fénylő, ragyogó, különösen tiszta. Jelentéstartományai:

1) A szín, színek megnevezés (piros, sárga, kék stb., avagy tarka) is csupán azt jelenti, hogy különösen tiszta, fénylő, ragyogó, ellentétben a szürkével, feketével. Színes: nem halovány. Színehagyott: eredeti fényét vesztett. Színtelen: nem fénylő, nem ragyogó, pl. a beteg arca. Tiszta, ragyogó értelemben: Színarany tiszta arany, színezüst tiszta ezüst, színbor tiszta bor, színigazság tiszta igazság, színtiszta  

2) Valaminek színe: szembeötlő külseje, vagyis ami fényes, látható, tiszta. (ellentettje: „színét sem láttam”.) Értelemszerűen használjuk a felső avagy az elülső rész kifejezésére is. Pl. a hímzés, terítő színe: a tiszta oldala, aminek ellentéte a fonák oldal, azaz visszája. A szőnyeg színe és fonákja, mint ahogyan pl. a pingpongozó fonákkal, vagyis az ütő hátsó részével üt. (Fonák a fenék szó vastag hangú párja.)

3) Világos, tehát látható, értsd fényes, tiszta oldal, általánosabban: ami felül, azaz színen (fényen) van. Ebből adódnak a felszín, tejszín, külszín stb. szavak. Színig, avagy színültig tölteni a poharat. Kissé áttételesen: szint, pl. vízszint, szintez, színvonal, földszint

4) Színlel, azaz látszatot kelt, valami más színben, fényben akar feltűnni, avagy valamihez hasonlónak látszik („színre ugyanaz”), lásd pl. német → Schein = szín, látszat. 

5) Csupán fedéllel ellátott, tehát átlátszó, világos hely. Ógörög → szkéné [σκηνή] = fedett hely, kocsiernyő, azaz szín (szk > sz: → SZÍ/2). Innen a kocsiszín, színpad, színdarab, színmű stb. érte­mény.

Ez a szí, szín, szip gyök áll többek között az alábbi közismert szavakban is (ld. a megfelelő címszavaknál):

            sai|n|t (A)

            sce|n|a (L)                  

            sce|n|e (A)

            Schei|n (N)

            schi|n|e (N)                

            schö|n (N)      

            see (A)

            shi|n|e (A)                  

            su|n (A)

            sze|m

            szö|m (H)                   

            szé|n                                                   sze|n|t

            szé|b [σέβ] (G)

            szé|p

            szi|p|orka                                            szi|k|ra                                                           sa|c|ra (L)

            szké|n|é [σκηνή] (G)

            szké|n|osz [σκηνος] (G)

sain|t (A) teljes mértékben egyezik a → szent szóval, csak régiesen, kettős magánhangzóval ejtve

sacra (L) a szikra szó mély hangú párja, részletesen lásd: → szikra/2)

scen|a (L) = szín (scen > szín → SZÍ/2), gyöke → szín, jelentését ld. szín/5.

scen|ikus (L) = szín|ikás (scen > szín → SZÍ/2), azaz színpadi, színházi. → Szín/5). A scenikus szó összetétele: scen|ikus, ahol -ikus azonos a ma is használt -ikás toldalékkal, pl. anyikás, pántlikás, s az -ikás annyit jelent, hogy az a valami jellemző rá. Tehát scenikus mai magyar kiejtéssel egész pontosan: színikás, s ezt mondjuk ma úgy, hogy színpadi, színházi, rövidebben: színi. (Az ősi magyar szókincs és szóalkotói gondolkodásmód könnyen feltárható lenne a régi s mai „nagy” nyelvekből, lévén hogy az ómagyar leágazása mind s jelentős ősi részleteket őriznek még az egykori közös nyelvből.)

scene (A) → scena

sceno|graph|ia (L) = szín|rov|ia (scen > szín → SZÍ/2): egy épület távlati rajza, azaz látszatrajz, → Szín/5), → scen|a. Graphia szó első hangja, a g, csak kiejtést díszítő hang, a gyök rov v > ph: raph > graph. Színrov(ia) másképpen mondván: színrajz, a látvány rovása. Ma is hasonlóan mondjuk: látványrajz, s a rajz = roiz (ró-oz, ugyanis ez ige eredetileg) gyöke ugyancsak ró, rov

Schein (N) = szín, látszat, fény. ~ azonos a szín szóval, → szí,szín

schein|en (N) = szín|ni (kissé bővebben ma szóalkotói módon: színleni), azaz látszani, fényleni, világítani, → szín. Ugyanis a -ni eredetileg eni, ebből a németben kiesett a szóvégi magánhangzó, s maradt az -eni-ből az -en, vagy pusztán az -n. Pl. be|laus|en = be|les|ni (laus = les). Magyarban a -ni mellett az -eni vagy -ani is előfordul még, pl. szól|ni = szól|ani

Schein|friede = szín|frigy, azaz látszólagos frigy, színlelt béke

schein|tot = szín|tet(em), azaz színlelt tetem, vagyis tetszhalott. Tet|em eredetileg csontot jelent, szélesebb értelemben: test. Te, tá ősgyök jelentése: szétterjedő, kiterjedő. Ebből: te-os, te-osz > tes, tesz, ez az ógörögben tasz(isz) [tas(iV)]. Ebből: tes|t, mely úgy képzett szó, mint a pánt, csont, hant. Csupán az ősgyökből pedig te-et > tet, tot, s ez bővítve: tet|em. Tehát tetem és test végső soron ugyanazt jelenti, pl. tetemes = testes. Roppant érdekes, hogy a szín szó is jelenthetett tetemet, testet, → szkén|osz

schön (N) = szín, a németben szép. Ez úgy értendő, hogy ragyogó, fénylő, tiszta, → Szín

see (A) szemügyre vesz, lát. ~ a → szí gyökkel azonos. ~ alapjelentése: ami ragyog, fénylik, s e módon jelent szemet. Ebből áttételesen adódik a szemlél, szemel, szemmel tart, lát stb. jelentés. ~ m hanggal: → szem. Nem világos azonban, hogy ~ az angolra jellemző szócsonkulással lett a szem szóból, avagy maga a „csupasz” szí gyök. A szócsonkulást látszik erősíteni az ír suim = megfigyelés, megtekintés, és a magyar szemlél szó is, → szem

Sin (Sum) → szín2

shin|e (A) = szín|e: fény, fényes, ragyogó, → Szín, sun. A shine végén lévő e hang olyan szerepű, mint pl. a göb|e, kup|a, csuh|a végén lévő magánhangzó

sin|cero (L) tisztít, megtisztít, sin → Szín/1) (= tiszta)

spark (A) sziporka, szikra, szikrát hány, teljes értelmezéshez vesd össze a → sziporka és a → szikra címszavaknál írtakat. Az alapgyök → Szí, aminek jelentése: fénylik, ragyog

sun (A) = szín: Nap, napsugár, értsd: fényes, ragyogó, → Szín

sun|shine (A) = szín|színe: nap|fény, nap|sütés. E szó két része, a → sun és a → shine egyaránt a → SZÍN szóval azonos, csak kissé eltérő kiejtéssel és egymástól kissé elcsúszott jelentéssel

széb- (G) [σέβ-] azonos a szép szóval,  jelentése ragyogó, tiszta, → széb|ó

széb|asz (G) [σέβας] csodálatot kiváltó valami, s ez a szép szó mai érteménye is. Annyi változás történt, hogy a szébasz -asz végét elhagytuk. → széb|ó

széb|ó (G) [σέβω] = szép|el: tisztel, becsül, azaz szépnek, tisztának mond, szépként (tisztaként, ragyogóként) dicsőít. A ~ szóban széb = → szép, lásd még: széb|asz. Ugyanez a szépel szó megvan még hibátlanul a szépel|eg szóban. Szép|el olyan képzésű szó, mint pl. a tiszt|el. A szóvégi l, r elmaradhat a magyarban s az ógörögben is, ahogyan tájszólásban hallható még pl. számol helyett számó, mikor helyett mikó. E példákból is látható, hogy törvényszerűen válik hosszúvá az elhagyott mássalhangzó előtti magánhangzó, jelezvén a mássalhangzó hiányát. Ez a jelenség a szó belsejében is megfigyelhető, pl. szöllő > szőlő. Tehát a szépó és a szépel csak kiejtésben eltérő szó, mint pl. phüó [φυω] = fial, paió [παιω] = bajol = páhol is azonosak.

szem, régiesen: szím, szöm. Azonos a → SZÍN szóval. A gyök → SZÍ s ennek jelentése: ami ragyog, fénylik. ~ tehát: ragyogó, fénylő. Ragyogó szem, fénylő szempár, izzó tekintet. ~ áttételesen jelenthet orcát is. Pl. Isten színe előtt = Isten szeme vagy orcája előtt, → SZÍN 2). Szín, szen és szem m-n különbözete csak kiejtési eltérés. Pl „Göcsej egyik vidékén szamaló = szenelő, szénvonó.” (CzF), ugyanakkor „1584-ből (Régi Magyar Nyelvemlékek II. kötet 336. lapon): Isten szenjét te vég napodon úgy láthassad.“ (CzF), lásd még → szén (= szen). Szem áttételesen jelent figyelést, látást, pl. szemlél, szemlélget, szemez, szemügyre vesz, → see

szöm (H) → szem

szömen (H) látni, nézni. Szömen = szemni (szemlélni), az -en > -ni megfordítás magyarázatát lásd: → schein|en

szen szén

szén, szen (pl. szén, de szenet) fényes, ragyogó, ugyanis égő állapotában fénylik, ragyog, izzik. A szén szó azonos a → szín szóval, → szí

szen|t alapszava szen = szín, jelentése tiszta, fénylő, → szín. A szóvégi t olyan szerepű, mint a hant, csont, szavak végén. Tehát így értendő a szent: tiszta, fénylő ember. A szent szó teljesen egyezik a saint szóval

szent hely tiszta hely, szent

szentel alapszava → szent, melynek jelentése: tiszta. Tehát szentel: tisztává tesz, megtisztít, értsd: rontástól, ártástól, ártó szellemektől. Megszentel = megtisztít. A felszentel szó már hibás, hiszen a szó közvetlen értelmezésében feltisztít lenne, ami nem azt fejezi ki, amit a szóalkotó szeretett volna. Áttételesen azonban érthető úgy, hogy felragyogtat, tisztává tesz

szentély tiszta, rontástól, ártástól mentes hely, szen = szín, azaz tiszta, → szentel

szép régi kiejtéssel szíp, sziép. Ez a szó az ógörögben: → széb|asz. ~ gyöke → SZÍ, ennek jelentése: fénylő, ragyogó, kölönösen tiszta. Ezt jelenti a szép, szépséges szó, lásd még a → széb|ó címszót is

szép|el|eg azt a látszatot igyekszik elérni, hogy szépnek tekintsék, szépként tiszteljék. A szépel szórész = ógörög → széb|ó

szép|ít fényesít, ragyogóvá tesz, → széb. A gyök → SZÍ

szip|orka tüzes testnek kipattanó izzó részecskéje. A gyök: szip, mely azonos a → szép = ragyogó, fénylő szóval. A végső gyök: → SZÍ = ami ragyog, fénylik

szikra égő test kipattanó, izzó részecskéje. Különösen régente sok helyen jelentett égő szenet és parazsat is.              1) Bizonytalan, hogy a szikra szó a) a sziporka szó összevont, avagy b) a → szí gyök k-val toldott alakja-e. Ez utóbbi esetben olyan jellegű szó a szik, mint a csök, ták, rák. Szik szabályos képzéssel lehet szik|or (mint pl. kap|or, bok|or) melyből hangátvetéssel, vagy magánhangzó kieséssel adódhatott a szikra szó. E b) változatot látszik igazolni, hogy a latinban sacer és sacra egyaránt megtalálható, avagy például sacer többese: sacres. Ami a magas és mély hangrendet illeti: szikra és szakra ugyanaz – lásd a következő, 2). pontot –, amit igazol a persza szikár vagy szakár, héber zohar, arab zahara, egyaránt sziporka, szikra jelentése. Továbbá bármelyik is érvényes az a) és a b) közül, a sziporka és a szikra szavak gyökének azonosságáról kétségünk sem lehet, hiszen ötletszerűen váltogatva használjuk ma is a sziporka és a szikra szót. Ugyanígy az angolban is nyilvánvaló a jelentés egyezése, ahol a sziporka szó → spark hangzásúvá vált, s egyaránt jelent sziporkát és szikrát. A sziporka és a szikra jelentésbeli egyezése csakis a közös → SZÍ (fénylik, ragyog) gyökből adódhat, lásd ott. Szikra a szlávban hangátvetéssel: iszkra                                        2) Valaha a gondolatot, lelket, hitet tűznek, lángnak, parázsnak, szikrának tekintették. Ezt a gondolatot őrzik e kifejezéseink is: lánglelkű, lángész, lángelme, a tudás szikrája, kipattant az agyából a szikra, isteni szikra, sziporkázik, azaz telve ötlettel a beszéde, gondolatszikra. Az utolsó szikra kialvása a lélek halálát jelenti. Hogy a lélek, a gondolat tűz, parázs, szikra, s hogy mindez egyúttal tisztaságot is kifejez (pl. tisztító tűz) annak igen mély és ősi gyökerét jelzi pl. a hős szó jelentése: tűzzel, hévvel teli ember, s a hisz, hit gyöke is a hő, hev. Így érthetők meg az izzó szenvedély, belső tűz, fény gyúlt az agyában, megvilágosodott stb. kifejezések is. De így érthető meg az is, hogy szikra = szakra, latin sacer. Sacra a → SZÍ alapgyök közvetlen jelentéséből fakadóan szentet is jelentett, pl. latin sacer = szent, sacro = szentel, sacrum = szent tárgy, lásd ehhez a → szen|t szó magyarázatát is.

szín1  szí, szíN/1). Jelentése tiszta, ragyogó. A színes szó azt fejezi ki, hogy nem szürke, fekete, hanem ragyogó. Ezt fejezzük ki azzal is, hogy ha valaminek a színe már nem ragyogó, tiszta, akkor azt fakónak mondjuk. (Fak|ó fek|ete és vak gyöke ugyanaz.) Színek: piros, kék, zöld, sárga, narancs stb.

szín2 (Sum) [Sin] Hold, azaz fénylő, ragyogó, → szí, szíN. Ur városának védője. Színt Nanar-nak is nevezték

szín|ház Szín/5)

szín|lel hamis látszatot kelt, valami más színűnek igyekszik tűnni, pl. színlelt beteg, avagy ellentétesen: „a valóságosnál jobb színben tünteti fel magát”, → Szín/4)

szín|pad Szín/5)

szin|te valaminek színét, látszatát jelenti, pl. „szintúgy”, „szintolyan”, „szintannyi”, „olyan színezete van a dolognak”, „színtazt akartam,, v.ö. Szín/4). Használatos „majdnem”, „csaknem” jelentéssel is, pl. „szinte ugyanaz”, „szinte belebotlottam”, „szinte belehaltam”, „szinte látom”

szin|ténszin|te

szí|t fénylővé tesz, felragyogtat. Gyöke → SZÍ, melynek jelentése: fénylő, ragyogó, lásd még Szín 1)-et is. ~ úgy képzett szó, mint a fűt, süt, lát. Pl. szítja a tüzet, parazsat: élénkíti, felragyogtatja. Bizonyára tűzlobbantás, avagy parázslás, izzás élénkítésének gondolatából fakad a „gyűlöletet szít”, „ellentétet szít” kifejezés

szkén|é (G) [σκηνή] = szín|é (scen > szín → SZÍ/2): kocsiernyő, mennyezet, fedett hely, általánosítva: sátor, kunyhó. A ~ szó azonos a szín szóval, → szín/5

szkén|ém|a (G) [σκηνημα] = szín|ém|a (scen > szín → SZÍ/2): sátortábor, fészek. Szkén = szín, → szín/5). Szkén|ém  = szín|em úgy képzett szó, mint ter|em, jár|om, hal|om

szkén|ikósz (G) [σκηνικός] = szín|ikás (scen > szín → SZÍ/2), magyarázatát lásd: → scenikus

szkén|osz (G) [σκηνός] = szín|osz (scen > szín → SZÍ/2): test, tetem. Szkén = szín, külsőt, látható részt is jelent, ilyen értelemben jelent testet is. Ez teljesen egyértemű a → Szín/2) jelentéséből, ld. még: → schein|tot

szkén|ószisz (G) [σκηνωσις] = szín| ezés (scen > szín → SZÍ/2): sátor építése. Ugyanis szkén = szín → szín/5, → scen|a. Azonnal megértjük szkén|ószisz és a szín|ezés szavak teljes azonosságát és a szó jelentését, ha tudjuk, hogy a szín (szkén) itt → szín/5) értelemben szerepel, mint pl. kocsiszín, továbbá az ógörög -ószisz [-ωσις] azonos a mai -ozás, -ezés (valamit, valamivé tevés) toldalékkal. (Pl. elatt|ószisz [έλάττ|ωσις] = alatt|ozás, azaz kisebbítés, „kisebb|ezés”.) Eszerint pl. a (kocsi)szín|ezés = (kocsi) szkén|ószisz = (kocsi)szín építése, létrehozása. Megjegyzem, hogy a szkén|ószisz egész pontosan azonos a mai szín|ezés szóval, csak ma e szóban a szín alatt a → Szín/1) jelentésárnyalatát értjük, s nem a → Szín/5)-ét

szkéno|graph|ia (G) [σκηνογραφια]  = szín|rov|ia (scen > szín → SZÍ/2): díszletfestés (ró = ír, rajzol), úgy is mondható, hogy színrajzolás, színrovás. Magyarázata: → sceno|graphia

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007