2026. január 7. szerda,
Attila napja.
Kalendárium

Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták.

...

Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe.

...

 

Megérte ezt az évet is,
Megérte a magyar haza,
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik a kezünk,
De még azért elbirjuk fegyverünk,
...

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.

...

Hej emberek! Markomban sűrű
 fekete vérrel telt kupa!
 Ezzel köszönt rátok egy rongyos,
 világgá űzött árva kobzos
 utolsó Koppány-unoka!
 Borra nem telt. Így hát kupámat
...

Tél közepén, az év 22. napján van a Magyar Kultúra Napja, és egyben a magyar Himnusz születésnapja, méghozzá a száznyolcvanötödik.
A fellelhető
...

A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg. A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázaton, az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által is megtisztelt zsűri döntésének köszönhetően. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben. 1903 előtt az állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” című műve, az osztrák császári himnusz volt. A magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet 1990-ig semmilyen törvény, sem uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelező érvényűvé. Maga a magyar nemzet tette saját himnuszává. 1903-ban az országgyűlés csak elismerte hivatalosságát. 1903-ban a magyar országgyűlés elfogadott egy 2 paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról” Ennek 1.§ szerint :„Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20.-tól lép hatályba. Ezt a törvényt azonban I. Ferenc József magyar király soha nem szentesítette. Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről Azóta a Himnusszal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túl komor, kevéssé ösztönöz cselekvésre. „Beszéltem egy pár sportolóval, akik azt mondták, hogy egy döntő előtt a legsúlyosabb próbatétel túlélni a Himnuszt. Azt mesélték, hogy ha egy amerikaival kerülnek össze, akkor azt érzik, hogy az ő himnuszuk csak úgy nyomja az erőt, ők meg csak állnak és… Előre sírunk-rívunk. Majd az Isten megsegít, majd csinál valamit…”

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Hajó, sajka, csajka, bárka, burok
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

 

„Hogy alig van nyelv, melyben az elemzés egyszerűbb volna mint a magyarban, bajosan fogja valaki tagadhatni.” (Fogarasi János[1].) Aki végig olvassa ezt a könyvet, alighanem belátja a XIX. században kiadott magyar szófejtő szótár egyik írójának, Fogarasi Jánosnak az igazát.

 

Azért választottam a fenti címben szereplő szavakat, mert általuk nagyon egyszerűen szemléltethető, hogy milyen mélyen összefüggő az ősnyelv, azaz a ma magyarnak nevezett nyelv szókincse. Csak tudni kell „megszólaltatni”.

A címben felsorolt szavak alapja a „ho”. Jelentése: takaró, fedő. Csupán ennyit jelent a hó szó is: fedő, belepő – itt a tájat. E ho ősgyök pontos és részletes bemutatását, s a belőle képzett szavaink egyik hatalmas ágazatát e könyv „Egy régi magyar tájnyelv a Brit szigeteken” című fejezetének 2-5. oldalán található a)-g) pontokban vehetjük szemre. Ezért itt csak a legszükségesebbeket említem.

ELőször is hangváltozásokról:

a) A h hang gyakran válik s, illetve sz hanggá. Például: hápog-sápog, hervad-sorvad, huppan-suppan, hörpöl-szörpöl, húny-szúny.

b) A h hang gyakran válik f hanggá is: hentereg-fentereg, Heller (német)-fillér, horda-forda (latin).

c) Az r hang gyakran változik l és j hanggá. Gondoljunk csak  erre: „répa, retek, mogyoró” > „lépa, letek, mogyoló”, avagy „jépa, jetek, mogyojó”. Az r, l, j rokonhangok.  Pl: három-halom, virág-világ, rebben-lebben stb., de az l és a j hang is cserélődhet egymással: lány-jány, mell-mejj. E tanulmányban az r-j hangcsere a legdöntőbb a h-b hangcsere mellett (lásd alább).

d) Az s hang helyébe is lépet j hang: vés-váj (vás[2]).

e) Az f és az s hang is szeret helyet cserélni egymással: fanyar-sanyar, föveg-süveg, fodor-sodor, fattyú-sattyú.

f) A h hang b-vé is válik gyakran: horzsol-borzol, hökken-bökken, hisz-bíz, Harz (német)-bérc. Még szójátékban is előkerül: henye-benye, hiba-biba. Itt most e h-b hangcserét is éppen olyan fontos észben tartani, mint az előbb említett r-j hangcserét.

g) A h hang gé-vé is válthat (talán legtöbbször a k-kh-g útvonalon) pl. haluska-galuska, homolya-gomolya, hernyó-gernyó, hömpölyög-gömbölyög, her(gel)-ger(jeszt).

h) a h cs-vé is válhat, pl. horda-csorda.

Az olvasónak természetesen nem kell bemagolnia mindezt, nem is lehet, s előre felesleges is. A magyar szavak kutatásában ugyanis a kiejtés módosulása csak másodlagos segédeszköz. A szó vizsgálatában legelső lépés a szó által kifejezett kép azonosítása. Két eltérő hangzású szó esetében pedig a két kép összevetése.

Hogy ez mit jelent?

Kérem az olvasót, hogy képzeljen el magában egy föveget. Aztán képzeljen el közvetlen mellette egy süveget is. A két kép nem ugyanaz? Aztán képzeljen el egy kacsát, amelyik hápog, majd képzeljen el mellé egy olyan kacsát is, amelyik sápog. Hát nem ugyanazt teszik? Képzeljen el egy lányt, mellé egy jányt, s egyikük kezébe homolya, a másikuk kezébe pedig gomolya túrót. Jány homolyával, lány gomolyával.

Egy vicces „tanmondat”: „Hentergő jány, mejjén hápogó homolyás haluskával”, avagy „fentergő lány, mellén sápogó gomolyás galuskával”.

Van itt eltérés?

Ez ennyire egyszerű. Csak papíron tűnik nagyon bonyolultnak, átláthatatlannak a hangok magánélete.

Tanulság:

Szavainkban a hangcsere nem is olyan nagyon fontos számunkra. Sőt, nagyon sokszor játszunk is ezzel. Lehet, mert mi képként értjük a szavainkat, szavaink képeket gerjesztenek bennünk, még ha ez a folyamat nem is tudatos.

Nyelvünk vezet bennünket s nem mi vezetjük a nyelvünket.

Természetesen ha két szó esetében kétséges a kép azonossága, akkor segít a hangváltozások megfigyelése, s utána kell néznünk, hogy előfordul-e más szavakban is az adott hangmódosulás? Ha legalább hármat példát találunk az adott hangmódosulásra, akkor az már megerősíti azt gyanúnkat, hogy a két szó azonos. De a hangváltozási „törvény” perdöntő soha sem lehet. Ezért másodrangú.

KÉP, KÉP, KÉP! Csak ez segít. Az ősnyelv tiszta kép-nyelv. Ez az az utolérhetetlen segítő eszköz, amely megmagyarázza Fogarasi Jánosnak a mottóban idézett kijelentését.

Ezek után térjünk vissza a ho ősgyökre, melynek jelentése az egyik ágon: takaró, fedő, borító.[3]

Ho r segédhanggal: hor, har. Mindegyik magánhangzó megjelenhet a h és az r között: bármelyik szógyökön belül tetszőlegesen megválasztható a magánhangzó. Ezért szokás így jelölni a gyököket: H.R, K.R (hor, kör) stb. mert a pont helyébe bármelyik magánhangzó beírható, a gyök jelentése nem változik. (A módszer kidolgozója Kiss Dénes.)

Tehát H.R jelentése: fed, takar.

Most pedig az olvasó képzelje el ezt a képet, teljesen elvontan: fed, takar, belep.

Ha ez sikerült, megkérdezem: vajon miért éppen így nevezzük a következőket:

har-isnya, hár-tya, har-mat?

Ugye milyen egyszerű? Fed, takar mindegyik. Egyik a lábat, másik a csontot, harmadik a füvet. Ezért áll mindegyik szó elején a har szó. E szavak csak ezt fejezik ki, semmi többet. Ez az amit ilágosan látni kell.

Ez a magyar szóalkotási mód.

Tehát har, hor = fed, takar.

Most pedig nézzük a c) pontban bemutatott r-j változást. Ezáltal  a H.R = H.J egyenlőséget kapjuk.

H-J: háj, héj, haj.

A héj nem burok-e? A háj? A haj? (Ez utóbbi az angolban még az eredeti: hair, azaz har.) S a hajlék? És a hályog? Fed, takar mindegyik, akár a harisnya és a hártya. Csupa burokból, héjből áll a hajma (> hagyma) is. Héj régen hél (lásd a c) pontot) és e hél szóból s előhanggal az angol shell = kagyló[4]. Vajon a kagyló nem héj-e? S a hajó (angol hoy)? Bizony héj az is. Pontosan, mint a dióhéj.

Tehát héj, háj, haj, haj(ó), haj(lék) = takaró, fedő, burok.

Ha a haj szóban a h hangot s-re cseréljük (lásd az a) pontot), akkor a H.J = S.J hangsort kapjuk.

Így haj = saj, azaz hajó = sajka.

Nem hajó-e?

S ha a sajka szót cs-vel ejtjük (lásd az f) pontot), akkor pedig a csajka szót kapjuk. Nem héj-e ez is, akár a hajó?

Ezek után a h hangot cseréljük le b-re. (Lásd az f) pontban leírtakat.) Ekkor a H.R = B.R egyenlőséget kapjuk.

Ha ennek alapján hor helyett azt mondom, hogy bor, bur, s ha folytatom e gyököt: (be)borít, burkol, bőr, akkor nem azt a képet adom-e meg, mint előbb a harisnya, harmat, héj esetében? A borogatás nem burkolás-e? Ha borult az idő, a felhő nem burkolta-e el előlünk a Napot? Bizony, e szavak által kifejezett kép itt is egy és ugyanaz! A harisnya, a hártya, a bőr, a burok egyaránt fed, takar.

Ha burok, akkor nem burok-e a bárka (angol barge, b-vesztéssel ark)? (A bárka szó végén álló -ka nem kicsinyítő, hanem a burok utolsó két hangjának megfordítása.)

Ha a har gyök és kiejtési változatai által kifejezett képet NÉZZÜK csak, vajon van-e különbség a harmat, harisnya, hártya, bárka, burok, bőr, hajó, héj, háj, haj, sajka, csajka között? Nincsen. Takaró, fedő mind.

Vagyis mi az azonos látványt azonos gyökkel nevezzük meg. Következésképpen nem a tárgynak adunk nevet, hanem a látványbeli lényegnek, s így bizony a világon rengeteg minden terelhető ugyanannak a gyöknek (képnek) a „felségterületére”. Mi a megnevezéssel nem a lehető legtöbb részletre igyekszünk szétszedni a világot, hanem még a megnevezéssel is mindig a lehető legjobban igyekszünk megragadni a teljességet. A világnak íly módon való szemlélése a szerves műveltség jellemzője.

Ez az ősnyelv, vagyis a ma magyarnak nevezett nyelv legsajátabb jellemzője.

***

 

 


[1]  Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára (1862). A fent idézett mondat az utószóban található.

 

[2]  A vés szó a fes v-f változata, miből feslik, fejt, foszlik. A gyök jelentése: nyílás készítése. A szókezdő mássalhangzó kieshet, így lett vés, vás > ás, ásít s ugyanígy váj > áj, miből ajtó, ajz, ajak. Váj l hanggal: vál, miből: válik, vályú, elválaszt. Mindegyik „nyíló” érteményű. Ezért azonos értelmű például a (v)áskálódik és vájkál szó.

 

[3]  Ho jelentés alapvetően: valami felett van, s így nem csak fedőt, takarót jelent, hanem a „valami felett van” jelentheti azt is, hogy valami fölé emelkedik, például a hegy a síkság fölé. Pl. HOR, HAR: HARgita, de kiemelkedik az ORR is, mely eredetileg: HORR volt.

 

[4]  A kagyló pedig kádilló, amelyben a kád szó áll. Kád: gömbölyű edény.

 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007