2024. március 28. csütörtök,
Gedeon napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
A Rejtőző
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Sík Sándor különös álmát írta meg egyik versében. A könyvek világkongresszusán volt. Körülötte ezernyi könyv. Istenről vitatkoztak. Az egyik állította, hogy Isten messze van. A másik szerint nagyon közel. Isten a természet, állította a harmadik. A negyedik mondta: a nép. Az ötödik azt vélte, hogy minden az Isten. – Az álmodó ember egyre izgatottabb lett. Közbe-közbe szólt: nem, nem elég! – “A hatodik a semmiről beszélt, / A hetedik számokat recitált.” Az álmodó egyre hangosabban kiáltozta: Kevés! Nem elég! Nyugtalanul hánykolódott. Felébredt. Éjszaka volt. Belecsodálkozott az éjszakába és önkéntelen szólt Istenhez: Éjszaka vagy…
…..

Szabad így gondolkodni Istenről, hogy “éjszaka”, mely tele titokkal, átláthatatlan? Vakmerőség?! A Bibliából tudjuk, égő csipkebokorból nevét kérdező Mózesnek e szavakkal mutatkozott be Isten: “Én vagyok az, aki Van.” Aki Van, az rejtélyes?

Isten kedvelte Mózest, aki bizalmasan kérte is: “Ha tehát kegyelmet találtam színed előtt, mutasd meg nekem arcodat, hogy ismerjelek…” A válasz meglepte Mózest: “Neked megmutatom egész jóságomat /…/ Ám arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” (Kiv 33.) Igen, Istenünk ilyen. Joggal mondta neki Izaiás próféta: „Valóban rejtőző Isten vagy te!” (Iz 45,15)

…..

Istenünk rejtőző Isten, felfoghatatlan. Nem látom, nem hallom, nem tapintom, érzékszerveimmel nem érzékelem. Ez a “tapasztalat” azonban nem azt bizonyítja, hogy nem létezik, aki Van, hanem azt adja tudtunkra, szívünkkel sejteti meg, hogy létezési módja más, mint a teremtett világé. “Isten fogalma nem Isten megragadása, hanem elfogadása, hogy bennünket ragad meg egy jelenlevő és ugyanakkor mindig elrejtőző titok.” (Gál F.)

Tagadhatatlan emberi korlátunkat felismerjük, tűnődjünk el azon, hogy a velünk azonos létmódban létező világmindenséget képesek vagyunk felfogni, átlátni, megérteni? Minden megismert új ténnyel növekszik a még meg nem ismert arca… A Nap tűztengerébe meddig tudunk nézni a megvakulás veszélye nélkül? Tenger maradna a tenger, ha beférne egy pohárkába?

……

Most, ha eddig magunkban még nem tettük fel, tegyük fel a kérdést: mit kezdjen az istenkereső ember a „rejtőző Istennel”? Jó lenne, ha ráéreznénk mindannyian arra, amiről

Weöres Sándor ír „misztikus dalainak” egyikében.

„Erdőn, folyóban halásztam,
mikor eljött imádottam
éjben lopakodva hozzám,
meg ne sejtse háza népe.

Kért, hogy lombból vessek ágyat,
csillag-árnyban elaludt,
meg se tekinthettem arcát,
fedte karja és haja.

Azóta gondolkodom,
mint kívánjam kutatni,
milyen imádottam arca?
nem ok nélkül rejtezett el.

Talán az a kívánsága,
ne ismerjem, így szeressem,
azért surrant éjszaka
fekete vadonba hozzám.”

Költői szavak, nagyon emberi érzések, bármelyikőnké lehetnek. Ő nem ok nélkül rejtőzik el. Kívánja, bár „arcát eltakarja”, így szeressem… A Rejtőzőt, akinek mégis végtelen vágya megmutatni önmagát és boldoggá tenni mindazokat, akik bár nem látják, mégis hisznek benne.

(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2010. július 30-i számában.)

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007