2025. július 15. kedd,
Henrik, Roland napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Egy szó, mely megtéveszti az egész világot
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Kedves magyarok, felejtsétek el a „rovásírás” szót, ábécé az.
Michelangelo Naddeo olasz kutató Varga Gézától és tőlem teljesen függetlenül fedezte fel, hogy az ősi, Kárpát-medencei székely ábécé minden ábécé nemtője, engem legalábbis csak két könyvének megjelenése után keresett fel Budapesten. Felfedezésének első megjelentetése óta Michelangelo Naddeo úr sűrűn megfordul Magyarországon, mert tudja, hogy a külföldi ember szava sokkal nagyobb figyelmet kelt itt, mint a hazaié és segíteni akar nekünk.
Naddeo kedveskedni is akar a magyaroknak, ezért átvette az itt szokásos fogalmat, a „rovásírás”-t, amit – nem beszélvén magyarul – nem is érthet pontosan. Egy interjúban ezt mondta: „Az emberiség első ábécéje az összes ábécék anyja, a székely rovásírás”. E mondatban összetévesztetett a szezon a fazonnal: teljesen nyilvánvaló a súlyos fogalomzavar s ismétlem, Naddeo úr erről nem tehet. A fenti mondatnak ugyanis így kellett volna elhangoznia értelmesen, fogalomzavar nélkül: „Az emberiség első ábécéje az összes ábécék anyja, a székely ábécé”. Mert egyik is ábécé, a másik is ábécé és a harmadik is ábécé s nem valami más.
Ugyanis a rovásírás szó nem jelsor (ábécé) jelentésű, hanem a jelek rögzítési módjának a meghatározása s nem is azt kellene mondani, hogy rovásírás, hanem ezt: róva írás. Ez semmiképpen sem jelenti az ábécét. De még ilyen értelemben is nyakatekert a fogalom használata. Ez azonnal kiderül, ha a „rovásírás” szót például az azonos építésű „táblárakrétávalírás” szóval vetjük össze. Mert ha van rovásírás, akkor léteznie kell táblárakrétávalírásnak is. Ha egyik humoros, mert látványosan semmitmondó, idétlen, akkor a másik is az. Még nyilvánvalóbbá válik ez, ha a „rovásírás” kaptafájára tovább gyártjuk a szavakat, s szintúgy a nyomhagyás módját adjuk meg ábécé helyett: „sírkőbevésésírás”, „hóbavizelésírás” stb. Nos, ilyen minőségű fogalom a „rovásírás”. Nem mond többet mint az előzőek.
A zavaros, tisztázatlan fogalom garmadával szüli a zavarokat. Például – de hangsúlyozom, nem ők tehetnek róla, nem azokat bántom, akiktől már többször hallottam ezt a büszke kijelentést: „rovásíró vagyok”. Sőt, van aki egy ideje már így adja meg a foglalkozását: „X. Y. rovásíró és újságíró”. Minden tiszteletünk ellenére csak azt mondhatjuk, hogy ez így mosolyt fakaszt. Mert ha azt mondjuk, mint azt sajnos Naddeo is átvette, hogy rovásírás = ábécé, akkor jogos szócsere okán a „rovásíró és újságíró” meghatározás ekként módosul: „X. Y. ábécé és újságíró”. Ha pedig netán abbahagyja az újságírást, akkor ennyi marad a névjegy kártyáján: „Kovács Árpád ábécé”. Ez olyan, mintha azt mondaná: Kovács Árpád fogkefe. Csintalan diákok szokták efféle módon gúnynévvel ellátni a tanárokat.
Kedves magyarok! Valaki egyszer azt a véleményét kifejezendő találta ki a „rovásírás” szót, hogy ez nem olyan igazi, nagy és nemes jelsor, mint pl. a latin avagy az ógörög, hanem csak valami félig-meddig kivehető kaparászás. Aztán lassan átvette mindenki (a becsmérlés mindig gyorsan terjed), szépen önálló éltet kezdett élni s a helyes „székely ábécé”, „hun ábécé” avagy „szkíta ábécé” (mint ahogyan „etruszk ábécé”, „latin ábécé”) kifejezés fölé emelkedett, értelmetlen jelentése ellenére. S ez a melléfogás egyre inkább virágzik. Holott ez az akarva, akaratlanul szerencsétlenre sikeredett, üres fogalom egyértelműen becsmérlő, lefokozó tartalmú és vagy egy évszázadra teljesen mellékvágányra is futtatta a kutatást, egyben a székely ábécé magyar és nemzetközi becsületét is. Például a világ összes ábécéjét bemutató, „THE WORLD’S WITING SYSTEMS” című, 922 oldalas műből a világ egyetlenegy valaha is volt ábécéje hiányzik csak – a székely ábécé. (New York Oxford, Oxford Universty Press, 1996., Peter T. Daniels és William Bright szerkesztésében.) Ja, ha nektek rovásírásotok van, mit akartok, mi az ábécéket gyűjtöttük egybe.
Hogy ez mennyire így működik, igazolja az is, hogy a rovásírás szó becsmérlő mellékhangja sokszor nagyon művelt magyar embereket is félrevezet. Például a mélyen tisztelt Nemeskürty István, nem ismervén a székely ábécét, de elhívén azt, amit a „rovásírás” szó sugalmaz, ezt írja a székely ábécéről: „primitív rovásírás volt, mellyel bonyolult összefüggéseket nem lehetett kifejezni” (1997/13). Világos itt is: a rovásírás primitív valami, nem alkalmas arra, amire egy ábécé. Kedves olvasó, tessék elképzelni: ha írunk, nem tehetünk egyebet, minthogy valamelyik ábécé betűit rajzolgatjuk egymás után. Nos, lehet-e primitív egy ábécé? Ha ábécé, akkor nem lehet primitív. Továbbá ha ábécé, akkor mi akadálya lehetne annak, hogy bármi leírható legyen vele? Szót szó után, akármeddig. Hogy lehet akkor azt mondani, hogy vele „bonyolult összefüggéseket nem lehetett kifejezni”?
Lám, hogyan türemkedik elő minden irányban az ostobaság a „rovásírás” szóból!
Ugyanakkor a székely ábécé nem hogy egy ábécé – tessék csak rátekinteni, mennyire az! –, hanem, mint Naddeo fogalmaz, “az összes ábécék anyja”. Továbbá sokkal alkalmasabb a magyar beszéd rögzítésére, mint a ma általunk használt úgynevezett latin ábécé, mert végtelen időkkel ezelőtt éppen az ősnyelvhez, azaz a ma magyarnak nevezett nyelvhez találták ki.
Kedves magyarok! Felejtsétek el a „rovásírás” szót, ne tovább!, csak az ábécé szót használjátok: székely ábécé. S így azonnal világossá válik az idegenek számára a székelység és a ma magyarnak nevezett nyelv végtelen régisége is.
Fogalomzavar szellemi zavart okoz, ami vég nélkül hozza bajt a fejünkre. Kinek jó ez?

Hadd mondjam ismét: kedves magyarok, felejtsétek el ezt a „rovásírás” szót. Csak nevetségessé váltok általa. Mint amikor valaki a boltban „bacon szalonnát” kér. Szegény ember „szalonna-szalonnát” kér.[1] Nem vicces ez, kedves, székely betűkvel írók?
Már csak azért is vicces, mert az ír és a ró ugyanazt jelenti. Egész pontosan ugyanazt. Végezetül erről is szólok. Az eredeti szó: ró, régen ru, jóval régebbi állapota rou volt. Csakhogy régenten gyakran ejtettek gyenge magánhangzót a szókezdő mássalhangzó elé (adara = dara, alesztosz = liszt, gyakorta utána is, pl. utu = út, avagy hun: kezi = kéz, veri = vér). Témánkat illetően pedig a tamilból (Dél-India), a régi testvér nyelvünkből veszem a példát.[2] Náluk például a rév revu is és irevu is volt, rész rászi is és irászi is volt egyaránt. De ezek egy és ugyanazon a szavak, csak a kiejtésük tér el kissé! Pontosan így lett a ru szóból ru is és iru is. S ez van meg ma: ró és ír alakban. Ez egy és ugyanaz a szó! Nem két szó! Egy és ugyanaz!
Vagyis a magyar nyelv ismeretéből is elégtelenre vizsgázik az, aki kiejti a száján a "rovásírás" szót. Karinthy Ady-paródiájának refrénjét idézve: "Bolond, ki mindent kétszer mond. / Bolond, bolond."

Tehát nekünk ábécénk van. Aztán írhatjuk betűinket pennával, késsel, krétával, hímezhetjük a kendőre, kirakhatjuk kavicsokból, gyöngyökből, mit számít. Írunk. Mert tudunk, mindig is írtunk.
Tehát ábécé!
Jegyezzük meg: székely ábécé.
Írjunk ismét székely ábécével. Latin ábécé helyett is székely ábécével. Nem kell ebből nagy ügyet csinálni. Neki kell látni.

***

[1] Ráadásul a „bacon szalonná”-val nincs is igazán gond. Merthogy „bacon szalonna” egész pontosan azt jelenti, hogy „bakonyi szalonna”. Mégpedig amiatt alakult ez így, ilyen furcsán, mert az angolok egykoron az igazi szalonnát úgy nevezték meg csupán, hogy bakonyi. Bakonyból vásárolták. Emlékezzünk csak a hírneves bakonyi kondásokra, meg arra, hogy egykoron Magyarország volt Európa éléskamrája.

[2] Ezen senki se lepődjön meg:

Ady Endre:
A Tisza-parton  
Jöttem a Gangesz partjairól,

Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.
Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók.
A Tisza-parton mit keresek? 

Ady Endre csak azt nem tudta még - hogy úgy mondjam - csak azért tudott jönni onnan, mert előbb innen ment oda. S mi pedig soha egy tapodtat sem mozdulva az itteni őshazából, akár évezredek múlva is mindig szívesen fogadtuk vissza az elkalandozottakat s mindig is erősödtünk általuk. Ezért létezünk még. (Lásd a tamil kérdést még: http://www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.245)

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007