Isten bemutatkozott. “Én vagyok, aki Van.” A lét, az élet, a szeretet teljessége. Isteni természetében három személy él: Atya, Fiú, Szentlélek. Léte és élete az ember számára elképzelhetetlen. Segítségül ismét Dantét idézem:
” Óh, örök Fény, magadban ülve boldog!
Magadat érted csak, s magadtól értve
magadat szereted és mosolygod. ”

Amit Dante leír költői zsenialitással, azt az istentmegérzők (misztikusok) ujjongva kiáltják: Boldog Isten! Boldog Szentháromság! Végtelen szeretetében megélt mérhetetlen boldogsága túlcsordul önmagából, kiárad: teremt.
…..
Fiatalon kézírásomat elküldtem egy grafológusnak. Kézírásomból kikövetkeztette személyiségem árny és fény oldalait oly pontossággal, hogy megdöbbentem. (Jövőmre vonatkoztatva, hogy egyszer íróféle ember leszek, nem hittem el!) Soha nem találkoztam vele, csupán kézírásom beszélt neki rólam… Isten “kézírása” a teremtett világ. Elrejtőzöttségéből a teremtés által kilépett. Embert is teremtett szívvel és értelemmel, hogy rásejtsen, hogy lássa, hallja, érinthesse…

A teremtésben az örök Isten önmagát közli. ” Isten nem önelégülten éli a maga életét, hanem kitárja igazságát, valóságát, a maga legbensőbb életét, részt ad belőle. Úgy fedi fel magát, mint szeretet-kitárulkozás, találkozás, mintha nem elégednék meg a maga szentháromságos életével.” (Kat.Lexikon) A létnek a természettel és Isten tulajdonságaival való összekapcsolt közlését természetes kinyilatkoztatásnak nevezzük.
…..

Isten átsugárzik a világmindenségen. Ezt érzékelni lehet. Minden embernek megadatik, hogy érzékelje. A költők el is tudják mondani élményüket.

Zelk Zoltán vallomása: “Erdőt, hegyet, tengert, folyót / kék cinkét, csecsemőt, ha láttam, / Lelkem csak mondogatta:/ milyen szép az Isten. ”

Szabó Ferenc író-filozófus imája: ” Istenem, teremtőm! Miért kereslek csillagokban / a mélyülő éjszakában / mikor itt vagy közel a harmatban / a hárslevél erezetében / a leveli béka pislogó szemében / szerelmesek gyengédségében / a szépségben és irgalomban…”

A nagytekintélyű Rónay György költő “tapasztalata”:

Nézz föl az égre: ott van
felhők és csillagok közt.
Pillants körül a földön:
ott van fűben, virágban,
állatok ámuló szemében,
emberek arcán.
Áss le a föld alá:
csontokból és kövületekből
szándékainak lábnyoma dereng feléd.
Mindenütt láthatatlan.
Mindenben látható.
…….
Igen, igen, az érzékeny lelkű költők, de én, mi a mindennapi emberek látjuk a Láthatatlant? Oly egyszerű, amint a szem a fényt, tüdő a levegőt issza. Efféle tapasztalat nélkül a hit vérszegény, ám istenttapasztalva éltető erő. – Befejezésül egy kérdés: az ész lángelméi, a tudósok között van, akik észlelik, felismerik Isten átsugárzását a világmindenségen? – Legközelebb e kérdésre keressük a választ.

(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2010. augusztus 13-i számában.)