 | | | 2026. április 14. kedd,
Tibor napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek.
...
| | Kassán született, 1900. április 11-én. Apja Grosschmid Sándor ügyvéd, a kisebbségi magyarság sorsáról írt könyvet az első világháború után. Öccse, Radványi Géza, a későbbi neves filmrendező a ...
| |
Apja Josifu Aron (1871-1937) szappanfőző munkás, anyja ...
| | 
Albán:
Krishti Ungjall! Vertete Ungjall!
Angol:
Christ is Risen! Indeed, He is Risen!
Arab:
Al Maseeh Qam! Haqqan Qam!
Cseh:
Kristus vstal zmrtvých! Skutečně vstal!
Dán:
Kristus er opstanden! Ja, sandelig opstanden!
...
| | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | |
Névadója Sárkányölő Szent György, a lovagi erények megtestesítője. Ókeresztény eredetű szent, aki hitéért Diocletianus római császár idején, 303-ban szenvedett vértanúhalált. Magyarországon már az Árpád-házi királyaink idején is nagy tisztelet övezte. Szent György a magyar népi vallásosságban úgy él, mint a pásztorok, állattartók védőszentje. Napja előkelő helyet foglal el a jeles napok sorában. A néphit szerint Szent György napja a legszerencsésebb nap az egész naptárban. Egész Európában - hagyományosan nálunk is - a mezőgazdasági tavasz kezdeteként tartják számon. ... | | 
ÉMILE ZOLA
(1840-1902)
Az olvasó embereknek a naturalizmus szó Zolát jelenti, és Zola nevéről mindenekelőtt a naturalizmus fogalma rémlik fel. Ez az olasznak született kisfiú francia klasszikusnak nőtt fel. Apja Dél-Franciaországban jó állást szerzett olasz mérnök volt. ... | | 
Tristan Tzara (Moineşti, Bacău megye, 1896. április 16. – Párizs, 1963. december 25.) eredeti nevén Sami Rosenstock (felvett neve románul megszomorított országot jelent), román művész. Költő és esszéista, élete nagy részét Franciaországban töltötte. ... | |  Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | 
-Raffaello di Giovanni Santi, a reneszánsz szellem és a reneszánsz művészet egyik óriása 1483. április 6-án született, és harminchét év múlva ugyancsak április 6-án halt meg. Az általa megélt idő, a harminchét év, nagyon kevés egy teljes emberi életre. Raffaello azonban a kivételes tehetségek, a zsenik közé tartozott. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Az Emberfia |   | Közismert történet Diogenészről, a cinikus görög filozófusról, hogy fényes nappal sétált a piacon és égő lámpájával arcukba világított. “Mit csinálsz Diogenész?” – kérdezték. “Embert keresek!” – válaszolta gúnyos mosollyal. Arról semmi hír, hogy talált-e igaz embert az emberek között.Vajon ki nem vágyik azzá válni? Egyáltalán, milyen emberek akarunk lenni? A kérdésre sajátos választ adott Hamvas Béla író.
“Én irtózom attól, hogy hős legyek, vagy szent vagy bölcs. És az én biográfiámra nem vagyok kíváncsi. Én szeretnék normális ember lenni. És hidd el, bármennyire is el vagyunk rontva, mégis mindannyiunkban ez a normális ember megvan.”
Igen, a mai ember irtózik attól, hogy hős, szent vagy bölcs legyen. Elég volt az elmúlt két évezred utolsó száz éve a maga tudományos és technikai fejlődése mellett és ellenére a háborúk borzalmai, rémtettei, amelyeket, akik kigondolták és végrehajtatták, azok mind “hős”, “szent”, “bölcs” jelzővel istenítették magukat. Elérték, hogy a mindennapi ember senkiként vergődjék a tömegben, sőt áldozza fel magát a kollektivizmus eszméjéért. Jelenünkben pedig a fogyasztói társadalmat uraló pénzemberek a fogyasztás kis isteneivé akarják sorvasztani a mindennapok embereit és hagyják őket vergődni a harácsolás rabhálójában.
Ember akarunk lenni -
– akiben összhangban van szellem, lélek és a test, az értelem, érzelem és akarat.
– aki megborzong a befelé mélyülő Végtelen tapasztalatától, és a táguló Végtelenség nagyságától,
– aki otthon akar lenni tudatalatti világában és érzi, hogy az Isten rokona,
– szoros azonosságot érez a Mindenséggel és megéli, hogy énje mindentől, mindenkitől különbözik.
A normális ember nem akar a kollektivizmus senkije lenni, sem isten a fogyasztó társadalomban.
…..
Ám ehhez példa kell. Csillagtalan égbolt irányt nem mutat. Van eszmény? Hamvas Béla állítja, van! ” Normális ember az evangéliumi ember, aki előbb volt, mint a világ. Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Aki egy kevéssé is járatos a Bibliában már az is felismeri, hogy evangéliumi ember nem más, mint Jézus Krisztus,aki a négy evangéliumban 70-szer nevezte magát Emberfiának. És mily különös, az őt halálra adó római helytartó, miután megkorbácsoltatta a vádlottat, a nép elé vezettette, rámutatott és így szólt: ” Íme, az Ember! ”
Íme, van eszmény, aki megmutatja, miként lehetünk normális ember az emberek között. Az Emberfia. Sőt, egy alkalommal, amikor Istenről , akit ő Atyának nevezett, tanított, egyik tanítványa, Fülöp odakiáltott neki: ” Uram, mutasd meg nekünk Atyát, és az elég nekünk.” A kérdezőt megdöbbentette a válasz: ” Aki engem látott, látta az Atyát is. ”
……..
Könnyen lehet nevetni Diogenész tettén: embert keresett az emberek között. Vajon mi magunk nem akarunk “föld szülte föld, Isten-lehelte szép” ember lenni?
Nincs szükség reflektorra. Hittel és szívvel nézzük az Emberfiát…és Isten visszanéz ránk…
(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2010. október 8-i számában.)
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika