Közismert történet Diogenészről, a cinikus görög filozófusról, hogy fényes nappal sétált a piacon és égő lámpájával arcukba világított. “Mit csinálsz Diogenész?” – kérdezték. “Embert keresek!” – válaszolta gúnyos mosollyal. Arról semmi hír, hogy talált-e igaz embert az emberek között.Vajon ki nem vágyik azzá válni? Egyáltalán, milyen emberek akarunk lenni? A kérdésre sajátos választ adott Hamvas Béla író.
“Én irtózom attól, hogy hős legyek, vagy szent vagy bölcs. És az én biográfiámra nem vagyok kíváncsi. Én szeretnék normális ember lenni. És hidd el, bármennyire is el vagyunk rontva, mégis mindannyiunkban ez a normális ember megvan.”

Igen, a mai ember irtózik attól, hogy hős, szent vagy bölcs legyen. Elég volt az elmúlt két évezred utolsó száz éve a maga tudományos és technikai fejlődése mellett és ellenére a háborúk borzalmai, rémtettei, amelyeket, akik kigondolták és végrehajtatták, azok mind “hős”, “szent”, “bölcs” jelzővel istenítették magukat. Elérték, hogy a mindennapi ember senkiként vergődjék a tömegben, sőt áldozza fel magát a kollektivizmus eszméjéért. Jelenünkben pedig a fogyasztói társadalmat uraló pénzemberek a fogyasztás kis isteneivé akarják sorvasztani a mindennapok embereit és hagyják őket vergődni a harácsolás rabhálójában.
Ember akarunk lenni -
– akiben összhangban van szellem, lélek és a test, az értelem, érzelem és akarat.
– aki megborzong a befelé mélyülő Végtelen tapasztalatától, és a táguló Végtelenség nagyságától,
– aki otthon akar lenni tudatalatti világában és érzi, hogy az Isten rokona,
– szoros azonosságot érez a Mindenséggel és megéli, hogy énje mindentől, mindenkitől különbözik.
A normális ember nem akar a kollektivizmus senkije lenni, sem isten a fogyasztó társadalomban.
…..
Ám ehhez példa kell. Csillagtalan égbolt irányt nem mutat. Van eszmény? Hamvas Béla állítja, van! ” Normális ember az evangéliumi ember, aki előbb volt, mint a világ. Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Aki egy kevéssé is járatos a Bibliában már az is felismeri, hogy evangéliumi ember nem más, mint Jézus Krisztus,aki a négy evangéliumban 70-szer nevezte magát Emberfiának. És mily különös, az őt halálra adó római helytartó, miután megkorbácsoltatta a vádlottat, a nép elé vezettette, rámutatott és így szólt: ” Íme, az Ember! ”

Íme, van eszmény, aki megmutatja, miként lehetünk normális ember az emberek között. Az Emberfia. Sőt, egy alkalommal, amikor Istenről , akit ő Atyának nevezett, tanított, egyik tanítványa, Fülöp odakiáltott neki: ” Uram, mutasd meg nekünk Atyát, és az elég nekünk.” A kérdezőt megdöbbentette a válasz: ” Aki engem látott, látta az Atyát is. ”
……..
Könnyen lehet nevetni Diogenész tettén: embert keresett az emberek között. Vajon mi magunk nem akarunk “föld szülte föld, Isten-lehelte szép” ember lenni?

Nincs szükség reflektorra. Hittel és szívvel nézzük az Emberfiát…és Isten visszanéz ránk…

(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2010. október 8-i számában.)