 | | | 2025. november 3. hétfő,
Győző napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.
David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
"Én vagyok" |   | 
Aki a “Hit és bölcselet” oldalait olvassa, közülük többen teszik fel a kérdést: időszerű napjainkban az Emberfiáról beszélni? Sőt kortársainak véleményével ismerkedhettünk meg legutóbb. Fontos az, hogy ki Ő?! Ki volt két évezreddel ezelőtt és most, napjainkban?
Ám gondoljunk arra, hogy Chilében több százméteres mélyből a 19 éves Jimmy Sanches felküldött levelében írta (33 bányász rekedt a föld alatt), hogy “a valóságban 34-en vagyunk, Isten nem hagyott el.” Amikor pedig a 69-ik napon egyenként kiléptek a mentőkapszulából, pólójuk elején “KÖSZÖNÖM URAM!”, a póló ujján pedig egyetlen szó volt: “JÉZUS”. Nekik hónapok alatt kérdés lett az Emberfia. Próbáltak válaszolni a jézusi kérdésre: kinek tartják az emberek az Emberfiát? Félelmükben és bizalmukban vissza is merhettek kérdezni: mit mondasz Te saját magadról?
A Bibliában képekben mutatkozott be: “Én vagyok a világ világossága.” – “Én vagyok a jó pásztor. ” – “Én vagyok az igazi szőlőtő. Atyám a szőlőműves.” – “Én vagyok a feltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is hal, élni fog.” – “Én vagyok az Élet Kenyere.” – ” Én arra születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról.”
Ezek a “képek” sokat vallanak, többet sejtetnek, mintha fogalmakkal szólt volna magáról. Személyiségének igaz valóját önvallomásában nyilatkoztatta ki.
…..
Kortársai is kérdezték tőle: ki vagy? Válaszolt: “Ha nem hiszitek ugyanis, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben /…/ Amikor felemelik az Emberfiát, megtudjátok, hogy én vagyok, s hogy önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire Atyám tanított.” Tehát különös hangsúllyal állítja önmagáról: én vagyok. Hasonlóan szólt tanítványaihoz több alkalommal is. Egyszer, amikor vízen lépdelve közeledett a mély tó közepén övéi csónakjához, és ők megrémültek, így nyugtatta őket: “Ne féljetek, én vagyok.”
Most emlékezzünk vissza az őstörténetre. Isten égő csipkebokor természeti tüneményében jelent meg Mózesnek, aki nevét kérdezte. Isten válaszolt: “Én vagyok, aki vagyok.” Amikor az Emberfia szintén azt hangsúlyozza, hogy “én vagyok”, akkor feltárja igaz valóságát: Isten. Az időfölötti abszolút létet és életet jelzi, az istenség teljességét. Tehát az Emberfia, Jézus Krisztus az Isten Fia.
(Talán bátran gondolhatunk arra, ha Ő névjegyet csináltatna, akkor ezt íratná rá: JÉZUS KRISZTUS – AKI VAN.)
……….
Időszerű az Emberfiára gondolnunk? A chilei bánya mélyében időszerűen birkózott hit és hitetlenség, remény a kétségbeeséssel vergődött. Roppant súlyú falak szorításában kegyetlen egyedüllétben kínlódni vagy megérezni: nem 33-an, 34-en vagyunk. – Kolontáron vörösiszap pokoli szenvedése mit váltott ki az ott szenvedőkben? Időszerű hinni vagy tagadni? – És a napfényes Cegléden, kinek tartjuk az Emberfiát?
Mácz István
(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2010. november 5-i számában.)
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika