2024. november 15. péntek,
Albert, Lipót napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szószaporítási módjaink
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Szavaink száma egymillióra tehető. Ez nem azt jelenti, hogy napi beszédünkben ennyi szót használunk. A szavak művészei, a költők is – szemben egy dokkmunkás ötszáz szavával – úgy 70-80 ezer szót használnak fel életművükben (pl. Arany János), de természetesen nem pontosan ugyanazokat a szavakat építi mindenki a szövegeibe, vagyis az irodalmi nyelvezetben eleve sokszázezer szó használtatik, de bizonyára nem egymillió. Az egymillió ugyanis úgy értendő, hogy ennyi szó értése szunnyad bennünk. Ez a jelenség egyrészt a ragozásnak köszönhető. E szóalkotói elv lényege az, hogy a mindig a szó elején álló szógyököket mindenki ismeri. Ez a szókezdő alapszó hordozza a jelentést, s az egymás után hozzá tapasztott szavak sorával elvileg addig „csűrhető-csavarható” az alapszó vonatkozása, ameddig akarjuk. Mert a lényeg az, hogy a szógyök folytatásával (a ragozással) csak szűkítjük, tereljük a jelentést, míg a megnevezendőig el nem érünk. Így azon a kijelentésen sem lepődhetünk meg, hogy ha az egymilliót kevésnek érzi valaki, könnyen előrukkolhat még rengeteg olyan szóval, amelyet senki sem hallott még, de megért mindenki, mégpedig úgy, hogy még csak a gyanúja sem éled fel senkiben, hogy azt a szót még soha sem hallotta. (Régen-régen össznépi, mindennapi szellemi sport volt a szóalkotás.)
Szavaink sokaságának mi az oka? Az alap: e hatalmas szókészlet csupán néhány elemi ősgyökből épül fel. Ezek a bennünk lévő ősképek, végső soron lényegi, látható változások megnevezései. Ezért képi nyelv az ősnyelv, az ősi szerves műveltség nyelve, amit ma magyarnak neveznek. Mi képekben gondolkodunk, s az alapképek az alapszavakba, a legelemibb gyökökbe vannak zárva. Ezek pedig zárt, kerek egész rendszert alkotnak, mégpedig úgy, hogy jelentéseik gyökeresen különbözőek, ugyanakkor együttesük „lefedi a teljes világegyetemet”, azaz csupán ezen ősgyökökre építve bármi megnevezhető a ragozás, a szóképzés segítségével. A szóképzés segédeszközeinek száma pedig már önmagában is olyan nagy, hogy kis túlzással kijelenthetjük: a gyökökből a ragozás segítségével létrehozható szavak számának határa elvileg a „csillagos ég”. Ez a ragozás egyszerű következménye.
Ám ez még nem minden. A megteremtett szó jelentése a kiejtéssel tovább árnyalható, s ezt kihasználva „gyümölcsözően” bővítjük tovább szókincsünket:

1) A magánhangzók mély és magas hangrendjének célszerű módosításával is növelhetjük a rendelkezésünkre álló szavak számát, anélkül, hogy magán a szón bármi egyebet változtatnánk. Mély hangrend ugyanis: nagy, távoli, régi, erőteljes, a magas hangrend pedig: közeli, kicsi, finom stb. jelentésű. (pl. a készülődő: frissen, a kászálódó pedig csak ímmel-ámmal mozgó, a kis kendő libeg, ám a zászló lobog, terebélyesebb az, amit ontunk, mint amit öntünk, de még a szipog vagy szepeg sem mindegy stb.) Íme még néhány példa:

kelepel – kalapál
tipeg – topog
döng – dong
feslik – foszlik
billeg – ballag
fergeteg – forgatag
kés – kasz(a)
sziszeg – szuszog

Nem csak mély-magas ellentétek létezhetnek, hanem sokszor a teljes magánhangzó sort végigjárja a szó, főként a szógyök. Például: lik, lék, luk, lók, lak, lák. Avagy: csisz, csesz, csosz, csász, csúsz: csiszol, cseszel, császkál, csoszog, csúszkál, csusszan, de régen a csöszög változat is ismert sok felé, amiben még humor is rejlik. (Az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy a csiszol szónak csupán kiejtési változata a csihol szó.) Ugye milyen finoman pontosítanak a magánhangzók? Pedig a szó ugyanaz, s ugyanazt a mozgás keltette surló hangot jelenti mindahány. De mi meghalljuk és vissza is adjuk a megfigyelt apró különbségeket is – pusztán beszédünk zenéjével. (Szófejtők, vigyázat! Nem a jellemzésből születik a szó, hanem – a hangok kifejező erejét szinte végletekig kihasználva – a szó kiejtését igazítjuk a megnevezendő valamely jellemzőjéhez.)
2) Nem csak a magánhangzó változhat a kép pontosítása érdekében, hanem gyakran a mássalhangzó megnyújtásával jelezzük, hogy az adott cselekvés erőteljes, avagy gyenge, hirtelen vagy hosszabban tartó.
Nem kell magyaráznom a csereg és a cserreg szavak közötti különbséget. S még: kop-kopp, top-topp, zör-zörr, tel-tell, pocs-poccs, cup-cupp, toty-totty. 
3) Sokszor megfordítjuk a szógyököt, vagy változtatunk a gyökben lévő mássalhangzók sorrendjén.
Példák a fordításra: köp – pök, mos – som, siv – vis, kics – csek – csak, csav – facs, gub – bug, suh – hus, csup – puc, cserr – reccs (mosolyog – somolyog, sivít – visít, kicsi – csekély – csak, csavar – facsar [v – f], gubó – buga, suháng – husáng, csupér [csupasz] – pucér, cserren – reccsen.)
Példák csak a hangok felcserélésére: töpör – törpe, ugr – rúg (ugrat = rúgtat), nosz – unsz (noszogat – unszol), fentereg (h-val: hentereg) – fetreng, kalány – kanál, keltő (a költő is keltő) – kotló, par(ány) – apr(ó). Érdekes a bor, bur, bar (mint borító, burok) szógyök. Bor, bar a hangok felcserélésével: abr, miből az abrosz, abroncs, ábrázat, ábra (valamely test külseje, burka avagy annak másolata), s ide tartozik áttételes jelentéssel az ábránd szó is. De pusztán a kiejtés könnyítése érdekében is gyakran cserélünk fel hangokat. Pl.: szökcse – szöcske, zsákcsó – zacskó, pelyh – pehely, terh – teher.
A gyök forgatással, magánhangzó kiesésével szinte kaméleon életet élhet. Pl. a lap gyökből: lapos, lapát, lapul, lepény, lappang stb. A lap gyök megfordítva pal. Ebből a pala, palló, palást, palacsinta, palack (lapos üveg) stb. A pal gyök a benne lévő magánhangzó nélkül: pl. Ebből a platán (lapokban válik a kérge), platni, plató, plakát, placenta (=palacsinta) stb., mert lap, lapos mindegyik és sietek megjegyezni, nekünk még ez utóbbiak sem idegen szavak!
4) Sokszor beszúrunk a szóba egy vagy több „vedéghangot” díszítésül, avagy kiejtünk a szóból mássalhangzót.
Példa a vendéghangra: lágy – langy, mihelyt – mihelyst, sirám – siralm, cibál – cimbál, kopács – kopáncs, ilyet – ilyent, aláz – gyaláz, alap – talap, egyít – vegyít.
Példa a szókezdő mássalhangzó kiesésére: bomol – omol, bámul – ámul, hiszen – iszen, vás (váj) – ás, terjed – erjed.
5) Sokszor csupán megváltoztatjuk valamelyik mássalhangzót:
Így lesz például a szív szóból szip, szipp, szop, szopp. Példák általában: kópé – góbé, kopasz – csupasz, terep – telep, sanyar – fanyar, föveg – süveg, hentereg – fentereg, fodor – sodor, hápog – sápog, hervad – sorvad, surló – zsurló, zsupol – zsúfol, feslik – fejlik – foszlik, terped – tesped.
6) Szavainkat talán leglátványonyasabban az egykor közkedvelt kettős magánhangzó közül a második mássalhangzóvá válása szaporította.
Az igen régiesen beszélő kórógyiak ma is így ejtik: föüd (föld), hou (hó), teou (tó), jou (jó). Bennük az ősgyök: föü, hou, tou, jou.
A második magánhangzó már általában vagy kiesett, vagy mássalhangzóvá vált. E változások (megjegyezvén, hogy ez csak elvi összeállítás, a valóság bonyolultabb, ám a végeredmény mégis csak kitetszik):
a) Ha a szótő magányosan áll, akkor a szóvégi magánhangzó kiesésével hosszúvá válik az előtte lévő magánhangzó: föü - fő, köü - kő, szou - szó, bou - bú.
b) Szóba ágyazottan az u, ü mássalhangzóvá, pl. v hanggá vált: hout - havat, tous – tavas, louos – lovas.
c) Az u, ü válhatott h és j hanggá is, pl. hiu – héj, sziu – szíj, avagy a régi feüer így vált egyaránt fehér és fejér szóvá (jelentése: a világosság legmagasabb foka, ez alapján jelentett, s jelent ma is a németben, angolban  tüzet is).
d) L hang is megjelenhet a folyamatban: föüd – föld – főd, avagy zöüd  – zöld – ződ.
Most nézzünk meg bővebben is egy szót. Válasszuk példának a csöü = ferde, görbe alapszót.
Csöür a magánhangzó kiesésével: csűr, a magánhangzó mássalhangzóvá válásával: csavar, s ugyanez az r hang l hanggá válásával s vékony hangon ejtve: csévél.
A csűr r-l változata: csál(é). Csálé jelentése: elcsavarodott, pl. „csálén (avagy csárén) áll a sapkád”. Ám a csöür csőr kiejtésű is lett, pl. a madár csőre, mert ez csöü, csöv, csöves alakú, hiszen cső: csavarodott forma. Csöveg szóval azonos a cövek és a csök szó (pl. bikacsök: a bika nemző tagja, vagyis csöve, cöveke). Cövek másként ejtve: töveg, vagyis tő. A cső-csöv összefüggése már abból is világos, hogy így mondjuk: csöves, ám a csöv v nélkül áll e szóban: csőbe. Ide tartozik a csörlő (csűrlő) = tekerő, csavaró szó is, s aki hamiskodik: csűri-csavarja a szót. Továbbá az csavarog, aki nem az egyenes úton, hanem görbén, ide-oda kanyarogva, tekeregve halad.
A v hang f hanggá is változhat, mint például: csavar – csafar. A csaf megfordításával keletkezett a facsar szó. E csaf gyök áll a csúf, csúfol szóban is: itt a valóság kifacsarásáról van szó. (Az igazság kifacsarása: kicsúfolása.) Magának a csúj szónak további facsarásai-csavarásai: olasz ciofa, zuffa, német Schimpf, egyaránt csúf jelentéssel. Mindezt igazolja a csűr cs-t változata, a tor, melyből többek között a torz, torzít, torta (tort = csűrt, azaz csavart sütemény), tortúra (a szenvedő, avagy a kínzópad csavarása, facsarása), torna (csavarodás, tekergés), tornác (eredetileg a lovaskocsi fordulására, általában forgolódásra szolgáló hely). Aki feltűri, az felcsűri, gy-vel ejtvén: felgyűri az ingujját. Aki tésztát csűr, gyűr, tűr az gyúr.
Vagyis mondhatnánk a gyúró deszka helyett: gyűrő deszka, csűrő deszka, csűrő-csavaró deszka, avagy tűrő deszka.
Így függ össze a csúfol (csavar) és a torzít szó: a szógyök (a KÉP) mindkettőben ugyanaz!
Tehát a fent felsorolt rengeteg szó egy és ugyanazon gyökből épül fel, mint ahogyan látjuk is a bennük lévő egy és ugyanazon KÉPET (csűr, tűr, gyűr, gyúr). Bármelyik szócsoportot is vizsgáljuk, hasonlóan nagy, összefüggő rendszereket látunk. 
Egy-egy alapszó és rendre mindegyikük rengeteg kiejtési változata nem egy pillanat alatt jött létre, hanem szükségszerűen végtelen idők, akár tízezer évek alatt halmozódott fel a szókincsünk. A halmozódás tény: lásd a szókincsünket. A szószaporítás működési módját is láttuk: rendre új és új kiejtési változatok születnek, s ezek java a megnevezés finomításaként önállósodik. Törvényszerű, hogy a folyamat megállás nélkül működjön. Továbbá könnyen belátható, hogy ez a szószaporítási mód mindenképpen ellensúlyozza a lemorzsolódást – egyébként nem lehetne ilyen hatalmas a szókincsünk. Következésképpen aligha tévedtünk fent, amikor azt mondtuk, hogy szókincsünk tízezer évek szóleleményeinek s ezek kiejtési változatainak a tárháza. S ez nagyon erős eszközt ad kezünkbe nyelvünk, az ősnyelv, avagy kései leágazásaink kutatásában. Mint például az utoljára említett csöü-csöv jellegű szavak és változataik esetében elég nagy biztonsággal kikövetkeztethető még a kiejtés alakulásának időbeli sorrendje is.

*
Számos további szószaporító módot is említhetnénk, de már csak a fentiek alapján is leszögezhetjük: szavaink nagyon jelentős része nem különálló, egyedi szó: szavaink elsöprő többségét alkotó szócsoportok csak egy-egy „témára” alkotott kiejtési változatok. Könnyen belátható: ebből a szóalkotói gondolkodásmódból, szóalkotói elvből (világlátásból) is fakad (a gyökelv alkalmazásán túl), hogy lehetséges szavaink számának nincs felső határa. Ugyanis bármennyi szavunk is van egy adott pillanatban, a már használatba vett szavak kiejtésének módosításaival tovább és tovább bővíthetjük és bővítjük is a szókincsünket. Tehát elvileg tetszőleges pontosságal tudunk kifejezni bármit is – ez csak igényesség kérdése.
Végső következtetés: a magyarul beszélők (s gondolkodók) szóalkotói érzéke még nem húnyt ki. Részint ebben rejlik a magyarok titka, ugyanis a még pislákoló szóalkotói érzék mélyen összefügg a még őrzött, lényegét tekintve nyitott, a világegyetemet szerves egészként kezelő gondolkodással. Ahogy roppan meg ez, úgy húny ki amaz és viszont.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007