A huszonkettedik levél tanácsolja:
ISMERD MEG – FOGADD EL – SZERESD ÚJRA ÖNMAGAD!

Aki az Élet mellett dönt, a saját élete mellett dönt. Nem mindegy, hogyan éled az életed.
„A jó élet titka mindenekelőtt az, hogy ismered önmagad” – tanítja a görög Szókratész.
Ismered magad? Elég jól? Bocsáss meg, nehezen hiszem el. Ha ismernéd magad, akkor nem jutna eszedbe az önpusztítás. (Emlékszem, erről már írtam néhány sort, de fontossága miatt néhány dologban ismételnem kell magam.)
Ismerd meg a TESTEDET,
az arcod, a kezed, az alakod, a szemedet, véred áramlását, ismerd meg tested erejét, gyöngeségét, szépségét és örömét, mert van öröme:
szemed látja a színeket, nyelved ízeket érez, füled hangokban gyönyörködik, orrodat illatok töltik be, kezednek jólesik a bársony meleg puhasága.
Ismerd meg BELSŐ VILÁGODAT, mely oly végtelen, mint ami rajtad kívül van. A lelked. Értelmed mire képes? Emlékezeted mit őriz? Érzéseid zenéje mit muzsikál? A vágyaid – mekkora erő van bennük – akaratod mozgósítja célja felé. Képzeleted messze visz, messzebb, mint szárnyak a madarat.
Ne csak a rosszat lásd, ne csak a jót. Együtt láss magadban értéket és értéktelent. Úgy, ahogy van. Ember vagy, sárból és napfényből kevert élőlény – Madách hasonlata szerint.
Ha ismered mi és ki vagy,
akkor tudod, hogy ki és mi lehetsz.
A jó élet másik titka: FOGADD EL MAGAD olyannak, amilyen vagy. Fogadd el magad, légy bár félénk vagy bátor; erős vagy gyönge; szép vagy átlagos; gyakorlati vagy elméleti; sikeres vagy kudarcoktól gyakran vesztes. Különben ez a „vagy-vagy” nem igaz. Hiszen mindenkiben van bátorság és félénkség. Egyik ember fél szólni, a másik írni nem mer. Bátorságuk fordítva jelentkezik. Példákat te magad is tudsz. A lényeg: elfogadni önmagad. Mert bármilyen vagy, alkalmas vagy arra, hogy valaki légy: önmagad.
Fogadd el magad, mert nem véletlen, hogy éppen ezekkel az adottságokkal rendelkezel. Így van szüksége rád a világnak! Így tudod betölteni az emberek között azt a szerepet, melyet csak te tölthetsz be.
A színészt dicsérik, ha jól játszik. Dicsérnek majd téged is, ha azonosulsz önmagaddal. Igaz valóságodból megalkotod megálmodott énedet, azt, aki szeretnél lenni és akinek kell lenned. Kemény és boldogító munka!
A jó élet harmadik titkát így fogalmazom meg: SZERESD ÚJRA ÖNMAGAD!
Az önismeret, önmagunk elfogadása, első lépés az önszeretet útján. Folytasd ezt az utat.
„Ha szereted önmagadat, mindenki mást is úgy szeretsz, mint önmagadat. Amíg mást kevésbé szeretsz, mint magadat, addig magadat sem sikerül igazán szeretned, de ha mindenkit egyformán szeretsz, magadat is beleértve, akkor egy személyként fogod szeretni őket, és ez a személy egyaránt Isten és ember. Így hát nagy és igazságos személy, aki önmagát szeretve mindenki mást is egyformán szeret.”
(Meister Eckhart)
Szeresd azt, ami vagy,
szeresd azt, aki vagy,
szeresd azt, aki voltál,
szeresd azt, aki lehetsz,
szeresd azt, aki és ami lehetnél.

Így élsz majd jól a szeretetben. Nemcsak tudod, hanem érzed és éled az élet – életed – értelmét, s megtalálod célját.
 





A huszonharmadik levél szerinti megoldás:
A LÉTEZÉS ÖRÖMÉBEN ÉLNI
és/vagy
A VILÁG KÉPTELENSÉGÉNEK SÚLYÁT VÁLLUNKRA VENNI

Olvastam Sík Sándor „Hat szonett a csodálkozáshoz” című versét. Abban kérdezi: Hogyan lehet az, hogy valami van? – Aztán olvasójához fordul: Kérdezted már, mi az, hogy „ÉN VAGYOK”? Majd a csodálkozásban reménykedik, hogy az fényt gyújt meztelen énjéhez. Megmondja neki, mi az, hogy „Én vagyok”.
Tudom, inkább azzal foglalkozol, hogy értelmetlen és képtelen a világ, az életed. A francia Camus-nek adsz igazat, aki szerint a világ képtelenségére lázadással kell felelni. A lázadás pedig: elfogadni nyugodtan a halált; sőt, az igazi lázadás az öngyilkosság.
Mégis, kérdem tőled, gondolkodtál már azon, hogy 15 vagy 25 vagy 40 évvel ezelőtt még nem voltál? Fogantatásod pillanatától azonban létezel. LÉTED KIFE-JEZHETETLENÜL TÖBB, MINT A NEMLÉT. Részesülsz a létezésben. Nem akárhogyan.
Létezik a kő. Van. Létezik a fű, a fa, a virág, melyek már növekszenek, szaporodnak. Létezik a kutya, a ló, az oroszlán. Az ember léte, a tiéd mindezeknél több, másabb, mert öntudattal rendelkezik. Sőt, az ember felismeri, hogy a létezők „lépcsőinek” tökéletességeit bírja, azokat az ismeret és a szeretet magasára képes emelni. Rokonnak és egyidősnek érzi magát a mindenséggel.
Tehát, mint Ember létezel. Végtelenül több ez, mint 15, 25 vagy 40 évvel ezelőtt, mikor nem léteztél. Létezel: ez több, mint amit cselekszel, amit elérsz. Léted, hogy vagy, több, mint amit elveszthetsz vagy nem érsz el soha. Hiszen, aki és ami vagy, az cselekszik, az nyer, és az veszít. LÉTEZÉSED ÖRÖME HASSON ÁT!
Sőt, azzal, hogy ez az ember vagy, a magad egyedülvalóságában a világtörténetben pótolni ugyan lehet, de nélkülözni nem! Az Örök Ember egyik kísérlete vagy. Van tökéletesség, mely csak benned és általad valósulhat meg. Egyetlenséged igazolja a tükör, ha benne arcod nézed, hiszen ilyen arc még nem volt s nem lesz. Ujjlenyomatod a többmilliárdnyi embertől megkülönböztet, mert ilyen csak neked van.
„KÉRDEZTED MÁR, MI AZ, HOGY »ÉN VAGYOK«?”
Ha kérdezted, ha rácsodálkoztál létezésed nem mindennapi mindennaposságára, akkor, akkor
értékeled magad,
akkor fontos vagy magadnak,
akkor tudod, hogy valami végtelent kaptál felszínén tünékeny létedben,
létedben, mely sír és nevet;
létedben, mely ismer és szeret;
létedben, mely nem volt,
de nem lehet, hogy eltűnjön végképp,
még a halál sem semmisítheti meg teljesen!
A létezés öröme énekeljen benned.
Ha a létezés öröme áthat, életed lényegében megoldódott. Tovább nem is érdemes olvasnod e levelet. Örülj és élj! Ha mégis rád nehezedik a gondolat, érzéseidet gyöngíti az, hogy értelmetlen és képtelen a világ. Nincs célja, vakság és a semmi lelke hatja át. Lázadni kell ellene: elfogadni, sőt hívni a halált? – Bátor tett. Egyik válasz a létezés öröme, értéke mellett tapasztalható kínra, szenvedésre.
A legemberibb válasz?
Vannak, kik e választ megfutamodásnak tartják. Az effajta lázadás inkább gyávaság, mint kiállás. Így is beszélnek. Mit mondok én? Újra írom: létezésed nagy titkára, ha „rásejtesz”, csak egyetlenegyszer, ha időt adnál magadnak,
csupán egy órácskát,
vagy néhány napot,
amikor nem menekülnél a munka, a szórakozás, a kétségbeesés kábulatába, bármilyen tevékenység ködébe,
ha inkább lenni akarnál, mint tenni,
ha egy hónapra beérnéd azzal, hogy élsz és nem figyelnél arra, értékeli-e más az életedet;
ha elfogadnád létezésed csodáját különleges elismerés nélkül;
akkor, akkor, akkor
ÖNMAGAD LENNÉL,
és elpusztítani nem akarnád a magadban rejlő értéket, a valóságos csodát, mely Te vagy!
Halállal válaszolni a világ képtelenségére?
Azokkal értek egyet, akik azt vallják, hogy a világ abszurditására a legemberibb válasz a világ képtelenségének vállalása. „MAGUNKRA VENNI A VILÁG KÉPTELENSÉGÉNEK SÚLYÁT, MINTEGY BEÖLTÖZVE A LÉT ÉS TULAJDON ELLENTMONDÁSAINK TERHÉBE.” (Pilinszky)
Az emberiség történelmét nagybetűs emberek irányítják, írják, de a kisbetűs névtelenek élik és teremtik meg. Történelem lenne áldott és véreskezű hadvezérek, államférfiak nélkül, de soha nem lenne a történelmet mindennapi egyszerűséggel és hősiességgel megélők nélkül. Milliárd és milliárd ember „beöltözik” e teherbe. Méltók az ember névre. Érdemes volt megszületniök. Nemhiába részesültek a létben. Emberi létezésük minden cseppjét megisszák akár édes az, akár keserű.
És Te?
„Kérdezted már, mi az, hogy „ÉN VAGYOK”?
Létezésed ereje és öröme hasson át.
Képes vagy rá.