Advent - eljövetel, megszületik a Kis Jézus. Őt várjuk, érkezését. A szeretet gyöngédsége, karácsony. Advent - eljövetel, eljön majd az Emberfia hatalommal, dicsőségben (Mt 24,30). Őt várjuk. A szeretet hatalma, Ítélkező Király. Új Ég és Új Föld.
Ha várom az elsőt, várjam a másodikat. ( Mi értelme az elsőnek, ha nem jő a második?!) - Hiszem az elsőt, nincs okom kételkedni a másodikban,   az "utolsóban"!  A két advent között életem-halálom, így: életem-halálom, - hiszen életemben ( mint méhben a magzat) a halálom és halálomban (mint hernyóban a lepke) az örök életem.
Minden pillanatban születek, minden pillanaban meghalok. "Karácsony " minden pillanatom, ha Isten felé közeledek, és "ítélet" minden pillanatom, hiszen maga az Isten értékel.
A két hatalmas advent között élem a magam parányi, de jelentős adventjét: közeleg halálom és örök életem.
...

"Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok!" - tanítja Jakab apostol. (Jak 4,8) Én pedig kérem: Várjátok Istent és Ő várni fog titeket.
Az ember adventjében Istenre vár, aki eljön. Isten, az Ő adventjében, mely örök, az emberre vár. (Kérdés, mindenki megérkezik hozzá?) Nem minden ember várja Istent, ám Isten örök adventjében minden embert vár.
Advent: valaki jön, valakit várunk. - Ha várjuk, akkor menjünk eléje. A Krisztus előtt élő próféták várták a Megváltót. Korunk prófétái -és magunk- hogyan várjuk?
Isten akarja az adventet. Nem akart és nem akar váratlanul érkezni az emberiség és az egyén életébe. Tiszta szeretettel vágyakozik arra, hogy várják.A nemes várakozás csodálatos esdeklés, kérés, hogy jöjjön - és az igazi váróknak nem "bír" ellenállni. Megszületik életükben.
Vágyom Isten után. Ő vágyik szívem után. Ember lesz, hogy átölelhessem, isteni természetében részesít, hogy egyesülő szeretettel szerethessem.
Adventem idővel mérhető - az Ő adventje örök, hiszen szeretetem véges, szerelme végtelen.
Mondd meg, mi után vágyol és megmondom, milyen vagy. Mondd meg ki után vágyol és megmondom, ki vagy!
Aki Istent várja, az Istentől érintett ember, hiszen Jézus mondja: "Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza..." És állítja azt is:  "Senki sem jut az Atyhához, csak általam." (Jn6,44 - Jn l4,6)
 .....
Lehetséges várni azt, aki már eljött? - Vajon az édesanya, bár szíve alatt érzi gyermekét (éltető vérük egy, szívük egybe dobbaní), nem várja őt mégis? A Názáreti Mária érezte méhébe testesült Isten Fiát, mégis várta őt, mint az anyák születendő kisdedüket. - Igen, bár a hit, a szeretet, a kegyelem egyesít Istennel, mégis természetes, hogy várjuk Őt, a bennünk titokzatosan élőt és a mindenütt-jelenlévőt.
Óh, hányszor történik, hogy "csak" embert várunk és aztán átéljük: Isten látogatott meg...És mily sokszor fordul elő, hogy Istent várjuk, s csupán emberrel találkozunk Ne csodálkozzunk ezen mióta Isten Jézusban emberré lett. Aki benne az embert látja, látja az Istent is.  Aki benne az Istent szereti, az emberségét is öleli.

.....

Ki tudja, hány ember van, aki nem várja Istent?
Azt hinnünk lehet és kell: nincs ember, akit Isten ne várna.
Adventre született, aki embernek született. Istenre vár tudatosan vagy tudatlanul ( hiszen, aki Igaz után vágyik, akinek kell a Jó, aki szomjazza a Szépséget és úgy érzi, szeretet nélkül nem élet az élet). Őrá várakozik, és nem hiába.