2025. július 14. hétfő,
Örs, Stella napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Ünnepi lapszám: A karácsony nekem
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

A karácsony nekem
A karácsony nekem költészet, a szeretet költészete, mely megszólal az emberi szívekben. A szürke hétköznapok egyhangú otthonaiban fenyőfát állítunk, gyertyát gyújtunk, a láng lobbanó fényébe nézünk. Rácsodálkozunk a csillagszórók ezüst szikráira, és kutatva lessük az ajándékokat, még őszintébben szeretteink szemében azt a „fényt”, azt a „meleget”, amely akkor égett tekintetükben, amikor először mondták-mondtuk: szeretlek! Anya, apa mondta gyermekének és viszont, férj feleségének és viszont, rokon rokonnak, barát barátjának és viszont…
Karácsonykor érzem és látom a gyermeket.

A gyermeket magamban. Szinte újra él a gyermekkorban átélt minden szenteste a maguk feledhetetlen színeivel és képeivel. A bennem élő gyermek – legalább karácsony estéjén- újra tud csodálkozni és örülni, és várni és kérni, sőt koldulni sem szégyelli a szeretetet… Keresi a bennem élő gyermek, van-e még, aki gyermekarcomra emlékezik, amikor is meg kellett volna halnom tudásom csúcsán, alázatom magasán, Pilinszky döbbenetes állítása szerint…

A gyermeket látom gyermekeimben, akik már felnőttek, de felnőttként is “kislányaim” és “kisfiam” ők nekem. Rám néznek minden szenteste, és csak gyermekszemmel ezen az estén: az anyára, az apára, s felednek mindent, mit úgysem érdemes a szívben őrizni. S ezen az éjszakán nem csupán megajándékozottak ők, hanem ami nagyobb: az ajándékozás csodás örömében ők is ajándékoznak…

És látom a gyermeket, igazában a Karácsony Gyermekét, akinek (néhány év eltérésével) 2007. születésnapját ünnepli a Föld keresztény hittel áthatott, érintett kultúrája. Látom Őt, és szeretném a pásztorok egyszerű tisztaságával köszönteni, szeretném a napkeleti bölcsek és napjaink tudósainak értelmével felismerni benne a személyiségében szétválaszthatatlan isteni és emberi természetet. Látni és érezni szeretném újra: benne az Isten emberré lett, és a középkor költőjével csodálom, hogy

” Istenben az ember sír fel,
az emberben örül az Isten,
ami egynek s másiknak
oly szokatlan, ismeretlen.”

A hívő ember érzi, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta”. Hitben érzi, érzéseiben hiszi, szereti őt a Megszülethetetlen Megszülött, és igent mond rá hittel, reménnyel, szeretettel…

És az az ember, aki karácsony csöndjében, igen, a szent éjszaka csöndjében önmaga ember voltát titokként éli meg, és szereti önmagát, az az ember tisztelettel néz a másik emberre, jóakarattal elfogadja, sőt szereti (felszínesen vagy mélyen), az az ember is közel kerül Jézushoz, az Emberhez. Jézus emberségéhez közeledve Istenhez közeledik. Legalább karácsonykor.

A karácsony ritka pillanata annak, hogy önmagunk mélységét átérezzük. Igaz pillanat, amikor szeretteinkkel együtt vagyunk testközelségben vagy teret legyőző szeretetben. Pótolhatatlan pillanat a hívőnek és a keresőknek, a kételkedve hitetlennek, hogy a közeledő Istent először vagy újra és újra befogadják…

(Nekem ez a karácsony. Megértem én azokat, akikben e szent nap csupán polgári szokássá vált ünnep. A heteken át tartó vásári hangulat és zaj a Szent Este lelkének szavát hallatlanná tette. Mégis nekik is más lesz ez a Szent Éjszaka, ha a karácsonyfán meggyúladó gyertyák mellett a szívükben legalább övékéik iránt fellobban a szeretet.)

Úgy érzem, karácsonykor író és olvasó békességben egymással kezet fog.

A karácsony nekem költészet, a szeretet költészete, mely megszólal az emberi szívekben. A szürke hétköznapok egyhangú otthonaiban fenyőfát állítunk, gyertyát gyújtunk, a láng lobbanó fényébe nézünk. Rácsodálkozunk a csillagszórók ezüst szikráira, és kutatva lessük az ajándékokat, még őszintébben szeretteink szemében azt a „fényt”, azt a „meleget”, amely akkor égett tekintetükben, amikor először mondták-mondtuk: szeretlek! Anya, apa mondta gyermekének és viszont, férj feleségének és viszont, rokon rokonnak, barát barátjának és viszont…

Karácsonykor érzem és látom a gyermeket.

A gyermeket magamban. Szinte újra él a gyermekkorban átélt minden szenteste a maguk feledhetetlen színeivel és képeivel. A bennem élő gyermek – legalább karácsony estéjén- újra tud csodálkozni és örülni, és várni és kérni, sőt koldulni sem szégyelli a szeretetet… Keresi a bennem élő gyermek, van-e még, aki gyermekarcomra emlékezik, amikor is meg kellett volna halnom tudásom csúcsán, alázatom magasán, Pilinszky döbbenetes állítása szerint…

A gyermeket látom gyermekeimben, akik már felnőttek, de felnőttként is “kislányaim” és “kisfiam” ők nekem. Rám néznek minden szenteste, és csak gyermekszemmel ezen az estén: az anyára, az apára, s felednek mindent, mit úgysem érdemes a szívben őrizni. S ezen az éjszakán nem csupán megajándékozottak ők, hanem ami nagyobb: az ajándékozás csodás örömében ők is ajándékoznak…

És látom a gyermeket, igazában a Karácsony Gyermekét, akinek (néhány év eltérésével) 2007. születésnapját ünnepli a Föld keresztény hittel áthatott, érintett kultúrája. Látom Őt, és szeretném a pásztorok egyszerű tisztaságával köszönteni, szeretném a napkeleti bölcsek és napjaink tudósainak értelmével felismerni benne a személyiségében szétválaszthatatlan isteni és emberi természetet. Látni és érezni szeretném újra: benne az Isten emberré lett, és a középkor költőjével csodálom, hogy

” Istenben az ember sír fel,
az emberben örül az Isten,
ami egynek s másiknak
oly szokatlan, ismeretlen.”

A hívő ember érzi, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta”. Hitben érzi, érzéseiben hiszi, szereti őt a Megszülethetetlen Megszülött, és igent mond rá hittel, reménnyel, szeretettel…

És az az ember, aki karácsony csöndjében, igen, a szent éjszaka csöndjében önmaga ember voltát titokként éli meg, és szereti önmagát, az az ember tisztelettel néz a másik emberre, jóakarattal elfogadja, sőt szereti (felszínesen vagy mélyen), az az ember is közel kerül Jézushoz, az Emberhez. Jézus emberségéhez közeledve Istenhez közeledik. Legalább karácsonykor.

A karácsony ritka pillanata annak, hogy önmagunk mélységét átérezzük. Igaz pillanat, amikor szeretteinkkel együtt vagyunk testközelségben vagy teret legyőző szeretetben. Pótolhatatlan pillanat a hívőnek és a keresőknek, a kételkedve hitetlennek, hogy a közeledő Istent először vagy újra és újra befogadják…

(Nekem ez a karácsony. Megértem én azokat, akikben e szent nap csupán polgári szokássá vált ünnep. A heteken át tartó vásári hangulat és zaj a Szent Este lelkének szavát hallatlanná tette. Mégis nekik is más lesz ez a Szent Éjszaka, ha a karácsonyfán meggyúladó gyertyák mellett a szívükben legalább övékéik iránt fellobban a szeretet.)

Úgy érzem, karácsonykor író és olvasó békességben egymással kezet fog.



(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2010. december 17-i számában.)

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007