 | | | 2026. augusztus 8. szombat, László napja. Kalendárium | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | |
1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.
Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta. ... | |
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja." ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ...
| |
1901-1968) olasz költő. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent művei: ...
| |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | 
Kincses Kolozsvárt látta meg a napvilágot 1890-ben ezen a napon, és ugyanott, megélve Horthy katonáinak boldog bevonulását szülővárosába 1940. szeptember 11-én, hunyt el 1941. október 24-én. Ő is elmondhatta Gárdonyi Gézával, hogy „csak a testé”-t őrzi a temető, az öreg házsongárdi, az azt mindörökké túlélő lelkét viszont versei, melyek „nagy magyar télben picike tüzek”-ként égnek tovább, kérve, mint sírfeliratán olvasható, minden magyart: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
In nomine Dei! | | 
Apám naptára az asztalon. Van gyerek, aki nem nézegeti apja
naptárát? Gyermekként magam is kezembe vettem. Olvasgattam. Volt, amit
értettem, volt, amit nem. Éveken át nézegettem naptárát. Mindegyik elején,
fönt, nagybetűvel bejegyezve: In nomine Dei! Magyarul: Isten nevében! – Csak
ennyi.
Ő nekem soha nem mondotta: szeretem az Istent. Nem mondta. Tudtam.
Szerette. In nomine Dei! – írta minden év naptárának elején. Isten nevében –
mert szerette Istent. Egyszerűen, mint a mindennapi ember, aki, ha “igaz” is, naponta
hétszer botlik. Olvastam gyerekfejjel, majd ifjú mérlegeléssel. Apámnak fontos
az Isten. Így nekem is Isten lett az Isten, akivel kezdeni kell az évet és élni
az életet. Szívembe vésődtek a szavak. Minden füzetem első lapjára írtam: In
nomine Dei.
Isten nevében kezdeni az évet? Tudhatunk mi szándékairól,
terveiről? – Szent Ágoston (354-430) filozófus, aki ( a világirodalomra ma is
ható VALLOMÁSOK szerzője) a tengerparton látott egy gyermeket, aki kagylóval
hordta a tenger vízét a maga kaparta gödörbe. “Mit csinálsz gyermekem?”
“Kimerem a tengert.” Ágoston fölényes mosollyal kérdezte: “Sikerül?” A gyermek
válaszolt: “Biztosan előbb, mint neked megérteni Isten szándékait és akaratát.”
Ki nem ad igazat a gyermeknek? Mégis Isten nevével kezdtem az
újévet. A karácsonykor megszületett Emberfia éppen azért jött közénk, hogy
bizonyságot tegyen az igazságról. Amit akkor tanított, ma is azt tanítja.
Nagyot változott a világ az I. századtól napjainkig, a XXI. századig, ám a
változásokban az ember Ember maradt. “Az emberi lét nagy témái nem változtak.
Az emberiséget éppen az teszi, hogy létének minden témája örök.” (Hamvas Béla)
Kérdései: mi vagy ki az ember? honnan, hová, miért? boldogság, szenvedés,
halál? erény és bűn? szent célok és a mindennapok? – Hogy kezdjem az évet,
illetve folytassam életem, ha a feleletet nem keresem, nem találom?! Jézus
pedig kiáltotta: “ÉN PEDIG MONDOM NEKTEK!” Akkor és ma.
Dunántúlon parasztember volt a szomszédunk. Ipsics bácsi.
Szekerével járta földjét. “Nem jön velem egyet kocsikázni?” Akkor már felnőtt
voltam, gyerekként ültem utoljára szekéren. “Örömmel!” “Jól ül?” “Igen.”
Ostorával csettintett lovai felett. “No, induljatok! Isten segíts!”
Felfigyeltem szavaira. Többször megálltunk, többször indultunk, és minden
induláskor elhangzott: “Isten segíts!” Ő se mondta soha nekem, hogy hiszi vagy
szereti az Istent. Ám nem egy “évbe”, csupán egy-egy rövid útra is Isten
nevével indult.
Az iskolázott gyógyszerész, a bölcs parasztember egyaránt annak
nevével kezdték az újat, aki elküldte Fiát, hogy Emberfiaként az örök témáinkra
örök választ adjon. “Én pedig mondom nektek.” – A következő hetekben tanításába
mélyedünk el. Kérem, tartsanak velem. In nomine Dei!
(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2011. január 15-i számában.) |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |