 | | | 2026. szeptember 19. szombat, Vilhelmina napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
In nomine Dei! | | 
Apám naptára az asztalon. Van gyerek, aki nem nézegeti apja
naptárát? Gyermekként magam is kezembe vettem. Olvasgattam. Volt, amit
értettem, volt, amit nem. Éveken át nézegettem naptárát. Mindegyik elején,
fönt, nagybetűvel bejegyezve: In nomine Dei! Magyarul: Isten nevében! – Csak
ennyi.
Ő nekem soha nem mondotta: szeretem az Istent. Nem mondta. Tudtam.
Szerette. In nomine Dei! – írta minden év naptárának elején. Isten nevében –
mert szerette Istent. Egyszerűen, mint a mindennapi ember, aki, ha “igaz” is, naponta
hétszer botlik. Olvastam gyerekfejjel, majd ifjú mérlegeléssel. Apámnak fontos
az Isten. Így nekem is Isten lett az Isten, akivel kezdeni kell az évet és élni
az életet. Szívembe vésődtek a szavak. Minden füzetem első lapjára írtam: In
nomine Dei.
Isten nevében kezdeni az évet? Tudhatunk mi szándékairól,
terveiről? – Szent Ágoston (354-430) filozófus, aki ( a világirodalomra ma is
ható VALLOMÁSOK szerzője) a tengerparton látott egy gyermeket, aki kagylóval
hordta a tenger vízét a maga kaparta gödörbe. “Mit csinálsz gyermekem?”
“Kimerem a tengert.” Ágoston fölényes mosollyal kérdezte: “Sikerül?” A gyermek
válaszolt: “Biztosan előbb, mint neked megérteni Isten szándékait és akaratát.”
Ki nem ad igazat a gyermeknek? Mégis Isten nevével kezdtem az
újévet. A karácsonykor megszületett Emberfia éppen azért jött közénk, hogy
bizonyságot tegyen az igazságról. Amit akkor tanított, ma is azt tanítja.
Nagyot változott a világ az I. századtól napjainkig, a XXI. századig, ám a
változásokban az ember Ember maradt. “Az emberi lét nagy témái nem változtak.
Az emberiséget éppen az teszi, hogy létének minden témája örök.” (Hamvas Béla)
Kérdései: mi vagy ki az ember? honnan, hová, miért? boldogság, szenvedés,
halál? erény és bűn? szent célok és a mindennapok? – Hogy kezdjem az évet,
illetve folytassam életem, ha a feleletet nem keresem, nem találom?! Jézus
pedig kiáltotta: “ÉN PEDIG MONDOM NEKTEK!” Akkor és ma.
Dunántúlon parasztember volt a szomszédunk. Ipsics bácsi.
Szekerével járta földjét. “Nem jön velem egyet kocsikázni?” Akkor már felnőtt
voltam, gyerekként ültem utoljára szekéren. “Örömmel!” “Jól ül?” “Igen.”
Ostorával csettintett lovai felett. “No, induljatok! Isten segíts!”
Felfigyeltem szavaira. Többször megálltunk, többször indultunk, és minden
induláskor elhangzott: “Isten segíts!” Ő se mondta soha nekem, hogy hiszi vagy
szereti az Istent. Ám nem egy “évbe”, csupán egy-egy rövid útra is Isten
nevével indult.
Az iskolázott gyógyszerész, a bölcs parasztember egyaránt annak
nevével kezdték az újat, aki elküldte Fiát, hogy Emberfiaként az örök témáinkra
örök választ adjon. “Én pedig mondom nektek.” – A következő hetekben tanításába
mélyedünk el. Kérem, tartsanak velem. In nomine Dei!
(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2011. január 15-i számában.) |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |