 | | | 2025. november 2. vasárnap, Achilles napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Az emberről | | László Ervin filozófus szerint négy megrázkódtatás érte az embert a XX. században: kommunizmus, fasizmus, dekolonizáció, glasznoszty. Századunkra már előrevetítette árnyékát az “ötödik megrázkódtatás”: a túlnépesedés, a szegénység, a militarizáció, a környezet károsodása, és a globalizáció. Mindezek oka elsősorban az ember. A filozófus szerint a világ jobb megértésére kell törekednünk. - Ehhez mi azt mondjuk, a világ jobb megértéséhez az ember tökéletesebb megértése kell. Tudnia kell, amit Sík Sándor ír: ” Embernek lenni! / Csak – embernek, semmi egyébnek, / De annak egésznek, épnek, / Föld-szülte földnek, / Isten-lehelte szépnek./ Csak az egész ember képes a veszélyeket elkerülni, a lehetőségeket kihasználni. Jézus sokat tanított az emberről. Ma is ugyanazt mondja: “Úgy szerette Isten a világot, hogy Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,25)
Jézus szerint az ember az, akit az Isten szeret. Akit vagy amit szeretnek, az értékes! Van célja, valakihez tartozik. S íme az ember Teremtőjéhez tartozik. Jézus pedig nem győzi hangsúlyozni: “én szerettelek titeket” Az Istentől szeretett ember akkora érték, hogy az Emberfia kiáltva mondta: “Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelke azonban kárt szenved? Mit is adhatna az ember lelkéért cserébe?”(Mk 8,35)
Képzeljünk el egy kétkarú mérleget. Egyik serpenyőjében az ember, a másikban a világmindenség. Mérjünk. Az ember felé billen a mérleg, mert egyetlenségében is nagyobb érték, mint ember az egész világmindenségnél. Ezért lehetséges az, hogy végtelen vágya teljesülhet: megismerni és szeretni a Végtelen Szeretetet. Személyiségének feloldódása nélkül egyesülni a Határtalannal. Erre Ő maga ad garanciát: ” Az én testem valóban étel s az én vérem valóban ital. aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy aki eszik engem, énáltalam él.” (Jn 6,55-58)
Jézus megismerte a halált. A kínos kereszthalált. Ám feltámadt. Legyőzte. És az embernek mondja: ” Én vagyok a feltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meghalt is élni fog.” Sorsa sorsunk lesz.
Mindez képzelgés? Utópia? Okkal kérdezhetjük, ha nem tagadjuk, mily szörnyűségeket képes elkövetni az ember. Föld-szülte föld, igen, és oka vagy előidézője lehet a megrázkódtatásoknak bűneivel, amellyel vétkezik Isten, önmaga és az Isten által is szeretett világ ellen. Jézus előtt ezek jobban ismertek, mint előttünk. Mégis mit mond? ” Nem az igazakat jöttem, hívni, hanem a bűnösöket.” – “Tartsatok bűnbánatot!” – Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.” (Mt 9,11-13 Mt 4,13) ……
Múltat ismerni, jövőt sejtve látni remény töltsön be minket. A történéseknek elsősorban az ember az oka. Ám, ha meghallja a jézusi szavakat: ÉN PEDIG MONDOM NEKTEK… akkor, akkor a Föld-szülte föld Isten-lehelte széppé változik. A szép bölcsességet magában záró érték, amellyel az ember győz a veszélyeken és kihasználja lehetőségeit. Nem a Vak Végzet markában él, alkot, hanem az egyetlen Isten rejtélyes szeretetében.

(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2011. február 11-i számában.)
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |