László Ervin filozófus szerint négy megrázkódtatás érte az embert a XX. században: kommunizmus, fasizmus, dekolonizáció, glasznoszty. Századunkra már előrevetítette árnyékát az “ötödik megrázkódtatás”: a túlnépesedés, a szegénység, a militarizáció, a környezet károsodása, és a globalizáció. Mindezek oka elsősorban az ember. A filozófus szerint a világ jobb megértésére kell törekednünk.
- Ehhez mi azt mondjuk, a világ jobb megértéséhez az ember tökéletesebb megértése kell. Tudnia kell, amit Sík Sándor ír: ” Embernek lenni! / Csak – embernek, semmi egyébnek, / De annak egésznek, épnek, / Föld-szülte földnek, / Isten-lehelte szépnek./ Csak az egész ember képes a veszélyeket elkerülni, a lehetőségeket kihasználni. Jézus sokat tanított az emberről. Ma is ugyanazt mondja: “Úgy szerette Isten a világot, hogy Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,25)

Jézus szerint az ember az, akit az Isten szeret. Akit vagy amit szeretnek, az értékes! Van célja, valakihez tartozik. S íme az ember Teremtőjéhez tartozik. Jézus pedig nem győzi hangsúlyozni: “én szerettelek titeket” Az Istentől szeretett ember akkora érték, hogy az Emberfia kiáltva mondta: “Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelke azonban kárt szenved? Mit is adhatna az ember lelkéért cserébe?”(Mk 8,35)

Képzeljünk el egy kétkarú mérleget. Egyik serpenyőjében az ember, a másikban a világmindenség. Mérjünk. Az ember felé billen a mérleg, mert egyetlenségében is nagyobb érték, mint ember az egész világmindenségnél. Ezért lehetséges az, hogy végtelen vágya teljesülhet: megismerni és szeretni a Végtelen Szeretetet. Személyiségének feloldódása nélkül egyesülni a Határtalannal. Erre Ő maga ad garanciát: ” Az én testem valóban étel s az én vérem valóban ital. aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy aki eszik engem, énáltalam él.” (Jn 6,55-58)

Jézus megismerte a halált. A kínos kereszthalált. Ám feltámadt. Legyőzte. És az embernek mondja: ” Én vagyok a feltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meghalt is élni fog.” Sorsa sorsunk lesz.

Mindez képzelgés? Utópia? Okkal kérdezhetjük, ha nem tagadjuk, mily szörnyűségeket képes elkövetni az ember. Föld-szülte föld, igen, és oka vagy előidézője lehet a megrázkódtatásoknak bűneivel, amellyel vétkezik Isten, önmaga és az Isten által is szeretett világ ellen. Jézus előtt ezek jobban ismertek, mint előttünk. Mégis mit mond? ” Nem az igazakat jöttem, hívni, hanem a bűnösöket.” – “Tartsatok bűnbánatot!” – Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.” (Mt 9,11-13 Mt 4,13)
……

Múltat ismerni, jövőt sejtve látni remény töltsön be minket. A történéseknek elsősorban az ember az oka. Ám, ha meghallja a jézusi szavakat: ÉN PEDIG MONDOM NEKTEK… akkor, akkor a Föld-szülte föld Isten-lehelte széppé változik. A szép bölcsességet magában záró érték, amellyel az ember győz a veszélyeken és kihasználja lehetőségeit. Nem a Vak Végzet markában él, alkot, hanem az egyetlen Isten rejtélyes szeretetében.

(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2011. február 11-i számában.)