“Az embernek sokkal könnyebb gyűlölnie önmagát, mintsem gondolják. A kegyelem az, ha elfelejti magát. De ha minden gőg meghalna bennünk, a kegyelmek kegyelme az lenne, ha alázatosan szeretnénk önmagunkat, mint Jézus Krisztus bármely szenvedő tagját.” (Georges Bernanos)
Szabad szeretni magunkat? Mit mond erről Jézus? Neked, rólad?! Mindent szabad szeretni, amit Isten szeret. Ő minden embert szeret. Teremtő Atya. Sőt mindegyikőnket sajátos szeretettel szeret, mindegyikőnk egyetlen – eddig soha nem volt és ezután soha nem lesz – ezt igazán Ő tudja, hiszen egyetlenségünk nagyszerűsége benne szerepel terveiben. Valamit csak mi tudunk képmásaként megjeleníteni.

Nevünkön szólítva szeret. Ha Isten engem a magam egyéniségében szeret, akkor hogyne szerethetném önmagam?! Sőt az önutálat, az önelhanyagolása, az öngyűlölet a vétek. Az önszeretet természetes. Szükséges. Aki önmagát testi, lelki és szellemi valóságában szereti, és e hármas egységet törekszik tökéletesíteni, Istennek tetsző életet él.

Sőt az önszeretetet parancsolja! ” Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”

Lehetséges ez? Feltesszük a kérdést, mert maga C.G. Jung a lélektan tudósa állítja, hogy nagyon nehéz önmagunk elfogadása szánalmas olyanságunkban. Gondolhatunk itt testi fogyatékosságra, a bűntől eltorzult lélekre, bármi tökéletlenségtől sebzett személyiségünkre. – Aki komolyan vette már egyszer is magát és elmélyedt az önismeretben, könnyen igazat ad a lélektan ismerőjének. Jézus pedig mondja: Szeresd önmagad! Ő nem tiltakozott, amikor vádolták, hogy a bűnösök barátja. Ő a vétektől sebzetteket hívja, mert a betegnek kell az orvos nem az egészségesnek. Ő a Jó Pásztor és ismeri övéit, aggódik, ha csak egyetlen is eltéved a nyájból. Szeresd magad olyannak, amilyen vagy, mert Ő így szeret. Ki teszi ezt meg rajta kívül? Ki fogad el olyannak, amilyen vagy? Ki látja isteni értékedet? Ki ismeri egyetlenséged csodáját? Ki mondja neked feltétlen irgalommal: Menj, de többé ne vétkezzél? Kitől remélheted, hogy mondja neked is, mint a jobbján fára kötözött latornak: “Még ma velem leszel a paradicsomban.”

Aki elfogadja a főparancsot: szeresd önmagad, az örömmel éli meg életét. Isten akarja, hogy szeressem magam. Ó nem az emberek szemével nézem önmagam, sőt még a sajátomnak sem engedem, hogy félre vezessen!

Igaza van Prohászka Ottokár püspöknek: “Kell nekünk valaki, aki belénk énekelje, merre van felfelé, – akinek dala lényünknek keserves negatívumain folytonosan győzni segít, – akinek messze hangzó szava végigzengjen szegénységünk kongó csarnokain, – és eligazítson, ha szakadékos vidéken eltévedünk.”

Jézus Krisztus az a valaki, aki RÓLAD is gondolja, szeretetreméltó vagy és szeresd önmagad.

(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2011. február 25-i számában.)