Szent István királyra emlékezünk. 1042 évvel ezelőtt született. 973 éve már halott. Emlékezzünk rá? Kérdésünkre választ ad a közel 2500 éves kínai párbeszéd.
Megkérdezték a kínai bölcset, Kung-cét, mi az, ami a népet fenntartja? Így válaszolt: a hadsereg, a kenyér, és az ősök szelleme. Ha szükség van rá, a hadseregről le lehet mondani. Ha szükség van rá, a kenyérről le lehet mondani. Az ősök szelleméről nem lehet lemondani. Ez az élet maga. Enélkül az ember nem több, mint bármelyik állat.
Tiszteletre méltó, aki első királyunk koronája előtt fejet hajt. Tiszteletre méltó, aki királyunk őrzött Jobbja előtt megilletődve áll. Még inkább tiszteletre méltó és szükséges, hogy őseink szellemére emlékezzünk és megkülönböztetett tisztelettel csodáljuk Szent István személyiségét. Vitathatatlan, hogy a magyar nép ezer éve él, fennmaradt. Számtalan oka van ennek, de egy kétségtelen: hűek voltunk és vagyunk őseink szelleméhez, különösen István király lelkiségéhez. Történelmi eszközökkel lehet és kell harcolni egy nép megmaradásáért. Ám nem-történelmi-eszközökkel is élni kell. Ápoljuk őseink szellemét. Emlékezünk Első Királyunkra!
Hálásak legyünk István királynak, mert apja, Géza fejedelem munkáját folytatta, befejezte. Rendkívüli államférfiként országunk önállóságát biztosította a német-római császárság és a bizánci hatalommal szemben. Népét úgy szervezte Európa népei közé, hogy magyarsága jellegét megőrizte. A törzsi szétszaggatottságból politikai egységet teremtett. Vármegyéket, falvakat, iskolákat, templomokat létesített. És hogy jelen legyünk a nagy világban, építkezéseket rendelt el Rómában, Jeruzsálemben, Konstantinápolyban. Hadsereg, kenyér és a hit mellett személyes példát adott önmagában.
Petőfi Sándor panaszolja:

" Szép csillag a honszeretet,
Gyönyörűségesen ragyog.
Szegény hazám, szegény hazám te
Neked kevés van ilyen csillagod."

Úgy vélem, nemzetünk egén ragyognak a honszeretet csillagai. Csak gondoljuk végig történelmünket. Árpád és Géza fejedelem. István király! László király. Hunyady Mátyás, Rákóczi Ferenc, Zrinyi Miklós és Ilona, Széchényi István, Kossuth Lajos... Az l948-as szabadságharc tábornokai, honvédei, majd a világháborúk áldozatai.
Az l956-s forradalom névtelen és név szerinti hősei, vagy egyszerűen a "pesti srácok"... Ki tudná felsorolni őket? Az írókat, költőket, akár hazánk jelenéért és jövőjéért felelősen dolgozó kétkezi munkásokat és szellemi munkát végzőket. Anyákat, akik tudatosan szülnek apró csillagokat, hogy ne haljon ki népünk?! Úgy vélem nem vagyunk szegények, ha gazdagságunkat a honszeretet csillagai alapján mérjük. És ha csak egyetlen egy volna, akkor sem "sírnánk" hiába: " Hol vagy István király, téged magyar kíván..." Hol van?
Népünk szívében él. Amint a természetben a földnek egyetlen porszeme sem vész el, úgy a szellemi világban, ahol az idő örökkévalósággá válik, él a gondolat és halhatatlan az emberi személy.
" A világtörténelemben él a szent, mint óriás, ki az első évezred végén megindul, hogy egy új évezredbe tapossa bele nemzetének útjait." - írja Prohászka Ottokár István királyról. Az útról semmiféle történelmi vihar, földrengés le nem tudta sodorni népünket. Prohászka püspök hallani is vélte Isten Óriását:
" Itt vagyok, ne keress a sírban, hiszen lelkedben élek. Ne sirass a holtak között, hiszen haladásod, vívódásod élén járok, s kilencszázados múltból bár, de biztatón nézlek, de nemcsak nézlek, de védlek s vezetlek! /.../ Jobbom, melyet szent jobb kéznek hívsz, száraz már, de a lelkem él , mely fölfogást és hitet nyújt, szívet melegít, lelket világosít. Hatok és mozgatok."
Tudom, tettek nélkül semmit nem ér az emlékezés. Mindennapi munkánk építse és tartsa fenn hazánkat. És hiszem, nem lenne hiábavaló, ha Füst Milán költői szavaival MAGYAR KÖNYÖRGÉS suttogva vagy kiáltva szólítaná meg a magyarok Istenét:

Ó mért nem küldöd sugárodat,
Ó mért nem küldöd sugárodat,
Isten, mennyei kardodat.

És mért nem küldesz látnokot,
Húnyt szemmel aki vezetni szokott,
Rettenetes lángoszlopot.

Mit mutassunk? nyitott sebeket,
Sáros, sebes, nyüves szíveket?
- Megalázottat ki szeret?

Emeld fel mégegyszer a főnket
Gyűjtsd össze megtört kis erőnket
Könyörgeni hogy tudjunk előtted.