 | | | 2026. január 16. péntek,
Gusztáv napja. Kalendárium | 
Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták. ... | | 
Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe. ... | | 
Megérte ezt az évet is,
Megérte a magyar haza,
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik a kezünk,
De még azért elbirjuk fegyverünk,
...
| | 
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
...
| | 
Hej emberek! Markomban sűrű
fekete vérrel telt kupa!
Ezzel köszönt rátok egy rongyos,
világgá űzött árva kobzos
utolsó Koppány-unoka!
Borra nem telt. Így hát kupámat
...
| | 
Tél közepén, az év 22. napján van a Magyar Kultúra Napja, és egyben a magyar Himnusz születésnapja, méghozzá a száznyolcvanötödik.
A fellelhető ...
| | 
A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg.
A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázaton, az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által is megtisztelt zsűri döntésének köszönhetően. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben. 1903 előtt az állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” című műve, az osztrák császári himnusz volt. A magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet 1990-ig semmilyen törvény, sem uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelező érvényűvé. Maga a magyar nemzet tette saját himnuszává. 1903-ban az országgyűlés csak elismerte hivatalosságát. 1903-ban a magyar országgyűlés elfogadott egy 2 paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról” Ennek 1.§ szerint :„Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20.-tól lép hatályba. Ezt a törvényt azonban I. Ferenc József magyar király soha nem szentesítette. Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről Azóta a Himnusszal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túl komor, kevéssé ösztönöz cselekvésre. „Beszéltem egy pár sportolóval, akik azt mondták, hogy egy döntő előtt a legsúlyosabb próbatétel túlélni a Himnuszt. Azt mesélték, hogy ha egy amerikaival kerülnek össze, akkor azt érzik, hogy az ő himnuszuk csak úgy nyomja az erőt, ők meg csak állnak és… Előre sírunk-rívunk. Majd az Isten megsegít, majd csinál valamit…” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szívünk könyv - Szeretet |   | 
SZÍVÜNK KÖNYV
Szívünk könyv. Ritka vagy sűrű sorokban történeteket őriz. A legszebb sorokat a szeretet írja. Olvassuk szívünk könyvét? Úgy gondoltam, az enyémből oldalakat másolok ki.. Hadd olvassa más is. Megosztom kincseimet. Vajon “szegényebb” lesz egy szál gyertya, ha egyetlen lángjáról százat és százat lobbantanak fel? A szellem kincseit az ajándékozás megsokszorozza. ” Jobb adni, mint kapni.” Abba pedig bízom, hogy írásaim másokat is késztetnek belső világukba tekinteni és olvassák szívük (majd elfelejtett vagy nagyon őrözött) szeretet történeteit.
SZERETET
Írom, mondom, élem. Mi a szeretet? Kérdem. Válaszom nincsen. Kinek van? Ki fejtette már meg a szeretet lényegét? Valóság, amely a fogalmak pókhálójába nem fogható, szavak rácsai lehetetlenné teszik megfogalmazását, sőt a tettek sem képesek titkát feltárni.
Szeretet. Van . Létezik. Élet. Oly egyszerű és oly igaz, mint egy gyermek mosolya, mint az emberi szív meleg dobbanása, mint baráti kézfogás, a szerető kedves tekintete, egy ölelés, és oly igaz, mint az önként vállalt áldozat vére.
Szeretet. Titok. Nem kisebb, mint az élet. Honnan az élet és hová tart? Minek és miért az élet? Honnan a szeretet bennem, benned, mindnyájunkban? Miért és minek? Miért éppen őt szeretem, miért őket szeretem a közel 7 milliárd ember körül így és másként a többit? Hová lángol bennünk a szeretet?
Szeretet. Titok, mint az Isten. Nem kisebb. Nem lehet nagyobb. ” Szeretet az Isten ” – tanítja János apostol. Van-e nagyobb valóságtitok, mint az Isten? Ne csodálkozzunk tehát a szeretet titokzatosságán, amely oly misztérium, mint maga az Isten, aki a Szeretet.
Akiben él a szeretet, abban jelen van az Isten.
Aki szeret, abban az Isten szeret.
Akiket szeretnek, azokat az Isten szereti.
Szeretet – mit lehet róla írni, mondani? Lapozzunk szívünkbe és olvassuk a szeretet sorait. Adjuk át magunkat a szeretetnek és Isten átölel minket…
A KEZDET
Létem és életem előtt már ismert, magáénak akart, vagyis szeretett az Isten.
Anyám és Apám szerelmes álmodozásaikban elképzeltek egy gyermeket. Maguknak. Szerető ölelésük gyümölcseként szerelemben fogantam.. Íme, a Teremtetlen Szeretetet követte a teremtményi szeretet a nő anyai odaadásával és a férfi apai erejével. Öntudatlan ösztönnel fogadhattam az isteni és emberi forrásból engem éltető szeretetet. Anyám életében éltem kilenc hónapon át. Amikor megszülettem, érezhettem apám figyelme mellett a testvéri szeretet simogatását.
(Miért nem gondoltam eddig erre sohasem? Csupán élveztem és természetesnek vettem, amit kaptam, mint a levegőt, amely mindig éltetett, a napfényt, amely melengetett, a vizet, amely szomjam oltotta. Még öntudatlan voltam az “első találkozáskor” a szeretettel. S azóta volt-e pillanat, volt-e nap, hogy a Teremtetlen Szeretet és a teremtményi e szívekből nem ölelt? Addig, amíg lehetett… amikor már öntudattal rendelkeztem visszaöleltem? Visszaölelek, amíg lehet….)
AZUTÁN,
még öntudatra ébredésem előtt Anyám melléből tej, szívéből jóság csordult szívembe. Apám védőn hajolt fölém. Bátyám féltudatos sejtéssel örült testvérének. Majd rámcsordult a keresztvíz és parány testem a Szentháromság temploma lett. – Ki az, aki keresztény s nem így történt vele? Akit pedig nem érintett a keresztvíz, őt is ölelte az anyai, az apai, a testvéri szeretet. Őrá is Isten teremtő arcával nézett, léte pillanatától kezdve “leste” és “lesi”, miként adja neki megváltó ajándékát. Lelke érinti őt is, szabadságát tisztelve isteni tapintattal.
Öntudatra ébredésünk előtt már szeretettel találkozunk. Élnénk-e, ha nem így volna?
Gyönyörű és félelmetes gondolat, tény: Isten előbb szeretett, mint én szerethettem volna. Még nem volt szemem, hogy lássam. Nem volt fülem arra, hogy halljam. Szívem még nem érett meg, hogy viszontszeressen. Amit Jeremiásnak mondott a Bibliában, mondja nekem, neked, minden embernek: ” Mielőtt megalkottalak volna anyád méhében, már ismertelek, mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek” – magaménak választottalak. Jeremiást nagy feladatra rendelte. Mindnyájunkat feladatra rendel.
Kérem, aki olvassa írásom, gondoljon Istennek erre a megelőző szeretetére: őt mire rendelte?! Ha élete elején van, kutassa, keresse, mire született, mire választotta a Teremtő. Ha élete delén vagy már utána van, felismerte saját rendeltetését? Nincs jelentéktelen emberi élet!
Szeretetből szeretetért szeretetben született az élet, hogy szeretetben szeretetből a szeretetért éljen.
Nincs ember, akinek szíve-könyvébe ne lenne ez a sor beleírva….
Mácz István
(Megjelent a Ceglédi panoráma 2011. augusztus 24-i számában) |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika