Ki nem akar Igaz lenni? Ki ne szeretne Jó lenni? Ki nem vágyik arra, hogy Szép legyen? És hányónknak sikerül? Egyáltalán sikerülhet?
Hacsak az egyik megvalósul, a másik kettő vele jön. Hívatlanul. Nem reménytelen a vágy, ha igazak, jók, szépek akarunk lenni. Csak akarni kell. Akarni lankadatlanul. – Sikerül!
Igazságtalanok nem akarunk lenni. Gonoszok még kevésbé. Irtózunk a rútságtól. Mi segít, hogy ilyenekké ne váljunk? – Tegyünk meg mindent, hogy igaz, jó és szép emberek legyünk!
Az emberben a gondolat, az érzés és a tett hármas egysége hármasság után kiált: igazság, jóság, szépség után.
Szegény, akinek nincs pénze. Vajon gazdag, aki rút, aki gonosz, aki igazságtalan, bár pénztárcája tele? Ám üres pénztárcával sem szegény, csodálatos gazdagságban él, aki igaz, aki jó, aki szép.
Igaz embert az igazság vezeti. A jó ember kincse a jóság. A szép ember ékessége a szépség.
Igaznak lenni nagyszerű! Jónak lenni jó! Szépnek lenni tiszta öröm!
Az igaz ember jó, a jó pedig igaz – és mindkettő, ha valóban jó és igaz, akkor szép is.
Ha igaz voltom ingatag, jóságom kétséges, lehetek akkor szép?!
Az igaz arca nyílt, a jó arca befogad, a szép arca mosollyal melenget.
Az ember ősi vágya igazzá, széppé, jóvá válni. – Képes rá egyedül? Az emberiség történelme, az egyének élete kudarcokról beszél. Egyedül nem képes vágyát megvalósítani. Ki segít neki? – Isten után kiált! A megszüntethetetlen vágy Istent követel. Téved az ember? Nem. Hiszen mint istenképmás hasonlítani akar Teremtőjéhez, aki Igaz, Jó és Szép, sőt ő maga az Igazság, a Jóság, a Szépség. – Ezért nem is marad az ember egyedül vágyával, mert őszinte vágya maga felé vonzza Teremtőjét, aki föléje hajol istenségének három személyével...
Az igaz kincse az igazság. A jó gazdagsága a jóság. A szép vagyona a szépség.
Mi az élet értelme? – nem kérdi, aki szép, jó és igaz.
Az igaz ember keresztúton jár. A jó ember naponta felveszi keresztjét. A szép ember könnyeivel a legszebb.
Az emberi természet vallási ösztöne célt lát abban, hogy jó, igaz és szép legyen.
Az igaz igaz lehet, ha még nem szent. A jó is lehet jó, ha még nem is szent. A szép is lehet szép, bár még nem szent. Ám a szent csak akkor szent, ha szép, igaz és jó. Aki pedig e három értékre törekszik, öntudatlan szentségre törekszik. Teljesíti a parancsot: Szentek legyetek!
„Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem!” – kiáltja a költő. Igen, kell a kettő, de csak ha áthatja a „három”: a hit, remény, szeretet – s vajon mit ér a szerelem vagy szabadság, ha benne az ember nem igaz, nem jó és nem szép?!
A szép nem irigykedik a jóra és az igazra. A jó örül minden szépnek és igaznak. Az igaz saját „győzelmének” tekint minden szépet és jót. – Miért nincs ez így szívünkben is és emberi kapcsolatainkban?
Ki kételkedik abban, hogy kell kenyér, víz, napfény az élethez? Kételkedés nélkül érezzük, hogy az emberi élethez feltétlenül kell az igazság, a jóság és szépség.
Igaz ember csak az lehet, aki jó. Ám akiben él az igazság és a jóság, az egyben szép is. Jó csak az, aki egyben igaz. És az igazságos, jóságos ember megszépül. – Kérdés: lehet-e valóban szép ember az, akiből hiányzik a jóság és az igazság?
Az igazságot nem találom. Rejtve előttem a jóság „titka”. A szépséget fátyol fedi. – Mégis keresem és vágyom utánuk, leskelődöm, hol találom?
Szomjazom az igazságot, éhezem a jóságot, kívánom a szépet. Mégis kelepcébe csal a hazugság, megtéveszt a gonosz, és a rút kápráztatja el a szemem.
Fejet hajtok az igazság előtt, a jóság hívó szavára igent mondok, a szépséget szívembe engedem.
Az igazságosság igazzá tesz, a jóság jóvá, a szépség kiegyensúlyozottá.
Értelmem szomját az igazság enyhíti. Szívem vágyát a jóság elégíti ki. A szépség egész lényem betölti.
Igazságos legyen a világ! – Legyek igazságos magam is.
Jó legyen a világ! – Nap nem múlhat el jótetteim nélkül.
Szép legyen a világ! – Általam is szépüljön.
Sok a rossz! – Ritkítsad jóságoddal.
Árad a hazugság! – Igazságaid vessenek gátat neki.
Rúttá válik arc, lélek! – Széppé tisztítsd őket.
Aki gyalázza a szépséget, az igazságot és a jóságot is fojtogatja.
Aki kételkedik a jóságban, az nem hisz az igazságnak és a szépségnek sem.
Aki az igazságra kezet emel, az a jóság és a szépség gyilkosa is.
Ha életed gyökere az igazság, a jóság, a szépség, akkor életed maga válik igaz, jó és szép gyümölccsé.
Lehet valaki boldog, ha nem ismeri az igazságot, szívét jóság nem tölti be, és lényét nem hatja át szépség?
Aki tehát boldog akar lenni, akarja az igazságot, a jóságot, a szépséget... – Boldog leszel, ha szép, igaz és jó leszel!
Nélkülözhetetlen az igaz gondolat, érzés, szó és tett! Nélkülözhetetlen a jó gondolat, érzés, szó, tett! Nélkülözhetetlen a szép gondolat, érzés, tett és szó!
Aki szeret, igaz. Aki szeret, jó. Aki szeret, szép. Akkor hát elég annyi, hogy szeressünk?!
Az igaz azért igaz, mert szereti az igazságot. A szép azért szép, mert szereti a szépséget. A jó azért jó, mert szereti a jóságot. – Akkor hát mindent megmagyaráz a szeretet?
Kevés az igaz, kevés a jó, kevés a szép – mégis általuk emberi az élet.
Az igazság bilincseiben, a jóság markában, a szépség hálójában – szabad vagyok!
A kikacagott igaz nevetségessé téve is igaz. A lenézett jó megvetettségében is jó. A megcsúfolt szép csúfoltságában is szép. – Félelem nélkül legyünk jók, szépek és igazak.
Az igaz ember az igazság útján jár, és aki cselekszi az igazságot: igaz.
A jó ember a jóság útján jár, és aki gyakorolja a jóságot, az jó ember.
Az a szép ember, aki belül értékes, küllemében kellemes; aki éli a szépséget, maga is szép lesz.
Az igazság értelmünknek fény, a jóság szívünknek melegség, a szépség leheletnyi érintés lelkünkön.
Az igazságért harcolni kell, a jóságot pedig tenni kell! A szépség sem hullik csak úgy magától életünkbe.
Igazzá lenni, jóvá válni fáradságos küzdelem nélkül nem lehetséges. Úgy tűnik, a szépség inkább kapott, mint szerzett értékünk.
A velünk született szépségért mit tettünk? Mégis erre lesz könnyen hiúvá az ember. A belső szépség az értelem, az akarat és a szív munkájának eredménye.
Ártatlannak születtünk, ám csak közreműködésünkkel válunk igazzá és jóvá!
Egyenrangú valóság az igazság, jóság, szépség. Egymást szolgálják. – Előttem mégis úgy tűnik, hogy a szépnek óriási szerepe van abban, hogy az igazat és a jót felismerjék, elismerjék, becsüljék, sőt akarják és kövessék.
Gyors karrier útján ritkán látni igaz, jó és szép embert. Az igaz, a jó a szép fényében becsület és munka útján ér el tiszteletreméltó eredményt és célt.
Az igaz bátor, a jó nem fél, a szépet nem remegteti aggodalom. Hiszen, ha az igaz igaz, mit vehetnek el tőle? Ha a jó jó, mitől foszthatják meg? A valóban szép kifoszthatatlan. – Az igazság, a jóság, a szépség fölött nincs hatalma sem szellemi, sem fizikai erőszaknak. –Félelem, aggodalom, rettegés nélkül élni annyi, mint igaznak, jónak, szépnek lenni.
Az Igaz nem hivalkodik. (Önmaga értéke eléggé kiált.) Mégis kiáltani kell az igazságot, mert szerény hangját kevesen hallják az információk hangzavarában.
A Jó nem kérkedik. (Önmaga értéke elegendő ajánlás.) Mégis rá kell mutatni a jóságra, mert titkos működését kevesen veszik észre a rossz tettek rikoltó tényei mellett.
A Szép nem szemérmetlen. (Önmaga értéke elég sugárzó fény fátyolon keresztül is.) Mégis rá kell a figyelmet a szépségre irányítani, mert a felszínes, szégyentelen trükkök elvonják tőle a figyelmet, a lélek tekintetét.
Fegyverekben bíznak a hatalmasok. Fegyverek által övéké a győzelem, a hatalom. – Elfelejtik (eszükbe sem jut), hogy minden fegyver, ami eddig volt és majd lesz, tehetetlen az igazsággal, a szépséggel, a jósággal szemben.
A fegyvereken nyugvó uralkodók nevét még a politikai történelem is elfelejti, hát még a hétköznapi ember? Ám az Igazak, a Jók neve, az emberségükben Szépek neve le nem nyugvó napként, mint eszmény fénylenek évszázadokon át.
Szeretnék igaz lenni. Szeretnék jó lenni. – Mit tegyek, hogy szép legyek?!
A pénz igazzá nem tesz. A pénz által jóvá sem lehetsz. Szépséget pénzért venni nem lehet. –Mégis kifizetődő igaznak lenni: a nyugodt lelkiismerettel fizet. A jót a megelégedés teszi gazdaggá. A született és/vagy szerzett szépség jutalma a boldog önértékelés. – Ezekhez mérten mit ér a pénz?!
A hazug fél az igazságtól. A gonosz nem bírja elviselni a jóságot. A rút szívét irigység fojtogatja a szép láttán. Tehát szenved a hazug, a gonosz és a rút. Örvend a szép, a jó, az igaz!
Igaz vagyok, ha gondolataim, szavaim, tetteim összhangban vannak. Jó vagyok, ha szeretem önmagam és ily szeretettel szeretem embertársaim; és ha teljes szívből, egész elméből, minden erőből szeretem az Istent. – Igaz és jó voltom pedig széppé teremt!
Ha azt mondjuk: „igaz” ember, azt a maga teljességéről állítjuk. A „jó” ember sem kívülről vagy belülről az, hanem a maga mivoltában, így a „szép” ember sem lehet csupán azért szép, mert külsejében tetszetős. A maga belső-külső teljességében kell kiváltania tetszésünket, hogy szépnek ismerjük el.
A tüdőt a levegő élteti. A lelket az igazság, jóság és a szépség. Lélegzetvételünk juttatja tüdőnkbe a levegőt. „LÉLEKzetvételünk” pedig annyi, mint felismerni az igazságot, a jóságot és látni a szépet.
Lélegzetvétel nélkül nem élhet az ember. „LÉLEKzetvétel” nélkül meghal a lelkünk.
Az igazságot tisztelő igaz. A jóságot szerető jó. A szépség csodálója szép. – Jutalmuk nem marad el.
Amikor egészséges vagyok, szomjazom és iszom az igazságot; akarom és csodálom a szépséget; ölelem a jóságot – éltet engem.
Ha beteg vagyok, a szépség álmokkal vigasztal; az igazság reményemet erősíti; a jóság meggyógyít.
Igazság nélkül szegény vagy, jóság nélkül koldus, szépség nélkül (semmi) üres.
Aki igaz, gazdag. Aki jó, bővelkedik. Aki szép, elégedett.
Az ember, ha ember, akkor igaz, jó és szép. Állatnál kevesebb (aljas), ha igaztalan, gonosz és rút.
Azember korttyal oltja szomját, holott a tenger sem lenne néki elég.
Az ember a megismert igazságnak örül, de csak a Végtelen Igazság tudja kielégíteni.
Az ember bármennyi jót tesz, méltán elégedetlen, hiszen a Jót nem teremtheti meg.
Az ember műveiben szépséget alkot, de szíve csillapíthatatlanul nyugtalan, hiszen vágya a Végtelen Szép felé vonja.
Tenger a vágya az embernek, ám csupán kortyolgatni képes.
Jézus tanítja: gyűjtsetek kincseket a mennyben, ahol sem tolvaj, sem rozsda, sem moly nem árthat azoknak... Hasonlóan ehhez, a szívünkben gyűjtött kincseknek (igazság, jóság, szépség) sem tolvaj, sem rozsda, sem moly nem árthat!
Igaz akarok lenni, jó akarok lenni, szép szeretnék lenni. Miért? – Ha önmagamért, önzésem rácsai között rúttá, rosszá, hamissá válók. – Ha másokért, akkor igaz voltom, jóságom, szépségem áldás az emberekre. – Ha pedig Istenért kívánom a jót, az igazat, a szépet (bár az előbbi „másokért” már valamiképpen Ő is), ha törekvéseim mélyén az Isten van, akkor..., akkor töredékes igaz, szép, jó voltom a végtelenbe emelkedik...
Mezítelenül születtél, „semmit” nem hoztál magaddal... Helyesebben, hoztad magadban a képességet az igazra, a jóra, a szépre. Tehetség is szunnyadt benned a szépségre, az igazságra, a jóságra.
Mit viszel magaddal, mikor mezítelenül koporsódban fekszel? Semmit, ha igaztalan, gonosz és rút voltál. Ám a személyiség halhatatlan titkos-valóságában viszed megélt igazságosságodat, jóságodat, szépségedet!
Egy élet is kevés, hogy a maga teljességében igazzá legyünk. Egy emberi élet is rövid, hogy bensőnk legmélyén, minden „sejtünkben” jókká legyünk. Egy életen át sem tudjuk magunkban megalkotni a szeretetben teljessé váló szépséget.
Mégis tegyünk meg mindent, amire képesek vagyunk. Éljük, ami lehetséges. A töredékesen elkészült „mű”, életünk tökéletessé válásához egy örökkévalóságot ajándékoz nekünk az Isten.
Talán csak erre gondolva, ezt biztosan tudva volt bátor Jézus parancsolni: Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok!