Szokatlan kérdés, holott nagyon mindennapi. Szívtelen emberekről gondoljuk, hogy szívük helyén kő van. Olykor Istenről is így vélekednek.
Albert Camus, Nobel-díjas író " FÉLREÉRTÉS " című drámájában élesebben fogalmaz: 25 év után hazatérő férfit az anyja és nővére nem ismerik fel. Vendégfogadójukban szállást adnak az "idegennek" és pénzéért megölik. Ezután ér oda a feleség, aki felismeri a helyzetet, és közli velük: gyilkosok. A szerencsétlen anya fiát, a leány testvérért ölte meg az idegenben. Heves szóváltásba kerülnek. Az egyik szinte bomlott elmével ordítja az özvegy felé: " Mit ér a lét hívó szava, mit ér a lélek riadója? Mi értelme a tengerhez vagy a szerelemhez kiáltozni?... Fogadjon el egy tanácsot. Imádkozzék Istenhez, hogy tegye kőhöz hasonlóvá. Ő, az Isten is ezt választotta önmagának, ez az egyetlen igazi boldogság. Tegyen hát úgy, mint ő, legyen süket minden kiáltó szóra, legyen kővé, amíg nem késő. "
Camus nem kérdi, hanem állítja: Isten, mint a kő, süket. Nincs szíve. - Ám aki ezt állítja, nem ismeri a Biblia, a keresztény hit Istenét: Istenünknek szíve van! Ő beszél arról, hogy még az anya is megfeledkezhet gyermekéről, ő akkor sem övéiről. Jézus tanítja, hogy tudta nélkül egy veréb sem esik le a fáról, mennyivel inkább gondoskodik az emberről, hajunk szálait is számon tartja. Kéréseinket még meg sem fogalmazzuk, ő már tudja mire van szükségünk. Isten szíve előbb szeretett minket, mint mi őt.
A Jézusban emberré lett Isten mondja: "Tanuljatok tőlem, mert szelíd és alázatos szívű vagyok." Vajon egy kő érzéketlenségével vagy a szív bőségéből adta meg a fő parancsot: Őt és az embert szeretni, sőt új törvényként: " Szeressétek egymást, amint én szeretlek titeket!"
Számtalan istent hitt és hisz az emberiség, de mutassanak csak egyet is, aki megmutatta a szívét. Az istenek között az Igaz Isten Jézusban megmutatta a szívét: az ember iránti szerelmes szeretetéből vállalta a halált és engedte lándzsával átdöfni szívét. A Szentháromság élet és lét misztériumában emberszív dobog, Jézusé.
Kő vagy szív? Amilyen egyszerű, oly kemény kérdés. Aki a hit ajándékában él, annak megnyugtató. Az istent-kereső ember pedig olyan Istent szeretne, akinek szíve van. Nemes Nagy Ágnes "Ekhnáton jegyzeteiből" című versében istent-akar, istent-teremtő szándékkal érzi és mondja Istennek: " Már nem halaszthatlak tovább." A költő vágya teljesülését oly szépen kéri:
" S helyezd el ékszeres szívedben:
Hogy igazságra törekedtem."
Kő vagy szív? Isten a Szeretet. Ha nem volna szíve, nem lenne Isten. Az ember ember, ha nincs benne szeretet? Nézzünk önmagunkba: szív élteti benső világunkat
vagy érzéketlenek vagyunk, mint a kő? - A Zsoltárossal mondom: " Tiszta szívet teremts bennem, Isten", és Uram, ékszeres szívedben helyezzél el engem...