 | | | 2025. szeptember 17. szerda, Zsófia napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Kőbe zárt várakozás | | Ha van " kőbe zárt fájdalom ", akkor mondhatom, mert
érzem, van szellemi-anyagi valómba testesült várakozás...
Mozdulatlan lüktetés. Történés nélküli történés. Egyszerűen: várok. Időtlen a várakozás ( nincs perce,
órája, sem napja, sem éve), szüntelen áthatja az embert. A
homokórában fogynak a szemek, a szívben állandó a várakozás, mely
olyan rózsa, amelynek szirmai le nem hullanak... Időtlen a várakozás, nem rövid és
nem hosszú. Évtizedek várakozása, ha teljesül, olyan, mintha csak
egy pillanat lett volna. A nem teljesült percnyi várakozás, mintha
örök volna... Mióta várok már?! - sóhajtunk olykor egy nap után is.
Máskor, évtizedek után a váratlan találkozásban mondjuk: Mintha
tegnap lettünk volna együtt!... "Kőbe zárt fájdalom" -
igen, de itt és most érzem: a templom, amelyben vagyok és minden templom kőbe zárt várakozás.
Befejezett és mégis, mintha nem lenne kész. Mozdulatlan mozgás,
kitárt karok egymás felé. Jő az Isten és várja az ember. Siet
az ember és várja az Isten. Templom: áhítattól megszentelt falak
áthatva végtelen és véges várakozástól. Nem értelek Istenem, hiszen, ha belegondolok, hogy örökkévalóságodban öröktől fogva ott
voltam én is, a magam egyetlen valóságával, mert akartál, hogy
megszülessek, és gondoltál és gondolsz rám - hogyan is tudnám
elképzelni, különösen most, hogy már hétmilliárdnyian élünk, hogy
vársz s közben szüntelenül jössz felém, hogy tudnám elképzelni? - de hiszen Isten lennél-e, ha
értenélek, amikor még az embernyi tényeket, gondolatokat sem értem,
látom át számtalan esetben... Nem értelek imádott Istenem, hálás
vagyok, hogy megszülettél és azóta bár velünk vagy szüntelen,
jössz, érkezel, várlak! És sietek Hozzád, mert végtelenségedben
mérhetetlen vággyal vársz engem, és a 7 milliárdnyi embert, amint
vártad az előttünk születetteket és a jövőben születőket. Advent. Templomban vagyok. Köveibe zárt várakozás ölel. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |