 | | | 2024. április 25. csütörtök,
Márk napja. Kalendárium | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Kőbe zárt várakozás |   | Ha van " kőbe zárt fájdalom ", akkor mondhatom, mert
érzem, van szellemi-anyagi valómba testesült várakozás...
Mozdulatlan lüktetés. Történés nélküli történés. Egyszerűen: várok.
Időtlen a várakozás ( nincs perce,
órája, sem napja, sem éve), szüntelen áthatja az embert. A
homokórában fogynak a szemek, a szívben állandó a várakozás, mely
olyan rózsa, amelynek szirmai le nem hullanak...
Időtlen a várakozás, nem rövid és
nem hosszú. Évtizedek várakozása, ha teljesül, olyan, mintha csak
egy pillanat lett volna. A nem teljesült percnyi várakozás, mintha
örök volna... Mióta várok már?! - sóhajtunk olykor egy nap után is.
Máskor, évtizedek után a váratlan találkozásban mondjuk: Mintha
tegnap lettünk volna együtt!...
"Kőbe zárt fájdalom" -
igen, de itt és most érzem: a templom, amelyben vagyok és minden templom kőbe zárt várakozás.
Befejezett és mégis, mintha nem lenne kész. Mozdulatlan mozgás,
kitárt karok egymás felé. Jő az Isten és várja az ember. Siet
az ember és várja az Isten.
Templom: áhítattól megszentelt falak
áthatva végtelen és véges várakozástól.
Nem értelek Istenem,
hiszen, ha belegondolok, hogy örökkévalóságodban öröktől fogva ott
voltam én is, a magam egyetlen valóságával, mert akartál, hogy
megszülessek, és gondoltál és gondolsz rám - hogyan is tudnám
elképzelni, különösen most, hogy már hétmilliárdnyian élünk, hogy
vársz s közben szüntelenül jössz felém,
hogy tudnám elképzelni? -
de hiszen Isten lennél-e, ha
értenélek, amikor még az embernyi tényeket, gondolatokat sem értem,
látom át számtalan esetben...
Nem értelek imádott Istenem, hálás
vagyok, hogy megszülettél és azóta bár velünk vagy szüntelen,
jössz, érkezel, várlak! És sietek Hozzád, mert végtelenségedben
mérhetetlen vággyal vársz engem, és a 7 milliárdnyi embert, amint
vártad az előttünk születetteket és a jövőben születőket.
Advent. Templomban vagyok. Köveibe zárt várakozás ölel. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika