 | | | 2026. július 16. csütörtök, Valter napja. Kalendárium |  
Július (Ősi magyar nevén, Áldás hava) az év hetedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. A római naptárban kezdetben ez az ötödik hónap volt. Ennek megfelelően latinul eredetileg Quintilis („ötös”) volt a hónap neve, csak később Julius Caesarról nevezték át júliusra. A 18. századi nyelvújítók szerint a július: kalászonos. A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi. ...
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta... ...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | A légszebb felvétele Beethoven hegedűversenyének. Karajan felfedezettje a volt a hetvenes évek közepén a kiskamasz Mutter, kinek koraérettsége és művészi érzékenysége megragadta az idős Mester figyelmét. Mindenben támogatta a fiatal lány művészi fejlődését, s Karajan jól számított, hiszen Gedda, Janowitz vagy Freni esetében is jól tévedhetetlennek bizonyult. Ma Mutter a legnagyobb hegedűjátékos ebben a nem könnyű mezőnyben. ... | | "Mit tehet az ember, ha első látásra beleszeret egy nála több mint húsz évvel fiatalabb, viruló szépségű lányba, aki ráadásul másik férfiba szerelmes? A legtöbben lemondanának a reménytelen ügyről, Vaszary Gábor hősét, a jóképű, tapasztalt építészt azonban nem ilyen fából faragták. Az oltárig vezető út autós üldözéssel, magándetektívvel, halott papagájjal, akadékoskodó nagynénivel és egyéb problémákkal van kikövezve, ám az igazi nehézségek még csak ezután következnek. ...
| | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott, két kart fűzve egymásba sejtek ollykor egy hajnallott fényt az elkábulásba. Ugyan mi az? El-elfoszlik előlle a semmi ó leple; s ha nézem, széjtoszlik ...
| | Szerb Antal testamentuma is lehetne ez a válogatás, melyben a világirodalom nagy alkotásainak eredetijét és kitűnő magyar fordításait olvashatjuk. Szerb Antal mindannak ellenére, hogy piarista neveltetésben részesült, hogy keresztapja Prohászka Ottokár püspök volt és mélyen katolikus hitű, fenyegetve érezte magát, s rendszeresen munkaszolgálaton kellett megjelennie. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Nagyböjt 1. vasárnapja előtt | | JÉZUS ÉS PILÁTUS (Mrk.l5,1-5)
Az evangélium reflektor fényében látjuk a jelenetet. Tárgyalás.
Vádlók, a Vádlott és a Bíró. A főpapok, Jézus Krisztus és
Pilátus. - Megkezdődött a tárgyalás. A vádlók
hamis vádakat kiáltoznak. A Vádlott nem válaszol. Hallgat. A Bíró
kérdez: semmit nem válaszolsz? Tovább kiáltoznak a vádlók. A
Vádlott hallgat. A Bíró ítél. Halált. S Krisztus hallgat... A megkezdett
tárgyalás azóta sem ért véget. Csak a környezet más, a vádlók és a
bíró cserélgeti egymást, ám a Vádlott ugyanaz ma és
mindörökké. És mindig hallgat. Vagy válaszol? Azzal, hogy "nem
válaszol semmit". A tárgyalás folyik századok óta, ma is tart.
Majd a történelem vége fejezi be. Kik tolongtak már
Krisztus körül? Kik mertek beülni Pilátus székébe? Néró császár, aki
fáklyaként égettette meg a Krisztus követőket. A hitehagyó császár,
Julianus, aki elsőként akarta megszüntetni az evangélium szellemét.
Voltai, aki prófétaként harcolt az egyház ellen és vakmerőn mondta:
megöltem az Istent. Napóleon gúzsba akarta kötni az Isten népét,
arcul ütötte a pápát. Hitler gyalázatos perek szennyét fröcskölte
Jézus szolgáira és haláltáborokba küldte a hitvallókat. Sztálin
leromboltatta a templomokat és gulágokban ölette meg a hitükben
hűségeseket. Íme ők a legnevezetesebbek,
akik Pilátus székébe mertek ülni. Rágalmazó vádlók mindig
akadtak, akik "feszítsd meg" kiáltozták. Ordítva hallik a
félrevezetett, pénzért megvett tömeg ítélete: halálra vele! És Jézus? Minden perben hallgatott.
A Pilátusok türelmetlenül kérdezik: hát semmit nem válaszolsz? De,
igen! Hallgat. Döbbenetes válasz. Hallgatásában iszonyatos erők
feszülnek. Hallgatása vád. Hallgatása fenyegetés. Hallgatása erő,
nyugalom, győzelem. Győzelem. Vagy tévedek? A vádlókat elsöpri mindig az
igazságot tevő idő viharja, vagy összemorzsolja őket az Isten
lassan, de biztosan őrlő malma. És a bírók? Pilátus megőrül. Néró
rabszolgáját kéri, hogy kést döfjön a nyakába. Julianus aposztata
elveszti csatáit és haldoklásában vérét szórja az ég felé és
ordítja: győztél Galileai! Napóleon száműzetésben él, és naplójába
beírja: egy nagy van igazán, Jézus. Hitler benzinnel égetteti el
magát. Sztálint sírjából forgatják ki utódai. Jézus hallgat. Ki mer beleülni Pilátus székébe? Ó
mekkora vakmerőség, oktalanság vádat emelni és elítélni Jézust, aki
nyíltan kérdezte: ki vádolhat közületek bűnről engem? Szörnyű
süketség nem meghallani az Ő hallgatását. Mi halljuk. Halljuk hallgatásodat
Jézus. Melléd állunk. Remélünk benned és ha kell sorsod vállaljuk e
szüntelen perben. És tudjuk, ha csak hallgatunk veled, nyertesei
leszünk e nagy pernek.
JÉZUS ÉS HERÓDES
(Lk 23,8-12)
Szemben áll egymással Jézus és Heródes. A parázna Heródes, a
prófétagyilkos Heródes, a kíváncsi Heródes. Kutatva nézi Jézust.
Jézust, aki ártatlan, aki szentségesen szent, akinek fenséges arcán
mély szomorúság fátyla. - Nézik egymást. Heródes csodát vár. Vagy
legalább egy ékesen szóló beszédet, hiszen hallotta róla, mily
hatalommal szól a néphez. Faggatja. Kérdezi. A jelenlévő főpapok és
írástudó vének közbe-közbe kiáltanak. Vádolnak. Heródes mellett ott
áll Heródiás és a szemérmetlen Szalome.. Ó, Jézus,
hová kerültél? Micsoda társaságba? Részvéttel vagyok irántad.
Figyelem, mit teszel Heródes előtt.
Hallgatsz. Feleletre sem méltatod. Egyetlen szavad sincs hozzá.
Érdemtelen rá. Fönséged nem hajlik az aljasok közé. Hallgatásod
büntetés. Fölény. Emelkedettség. Hallgatásod hegyként választ el a
bűntől. Ez a
találkozás érteti meg velünk, hogy vannak lelkek, akik elvesztették
annak kegyelmét, hogy szóljál hozzájuk Szótlanságod büntet.
Szavaid ezrek és ezrek, majd milliók és milliók előtt nyitott
ablak, amelyen belátnak szívedbe. A Heródesek nem hallanak, nem
látnak és nem értik a hívők hitét, követésed értelmét. ( Kérem
Uram, hozzám legyen szavad!) Heródest
feszélyezi a hallgatás. Megpróbál mindent, de Jézus nem méltatja
feleletre. Ekkor türelmét veszti. Bosszúra ragadtatja magát. Gúnyt
űz belőle. Levéteti Krisztus ruháját, olyan ruhát adat rá,
amilyenbe a bolondokat öltöztették akkoriban. Ha már nem bír
felemelkedni, csúfolódással próbálja megalázni... Jézus erős. Megveti a
megvettetést. "Királyi lelkét a szolgakörnyezet nem hajlítja
meg." Nem teszi kisebbé őt a csúfolódás, a gúny mit sem vehet
el tőle. A bolondok gúny-ruhájában is Isten Fia ő, akinek
hallgatása kivédhetetlen vádbeszéd az ösztönösen megérzett
aggodalmaikat kacagással eltakaró káromkodók ellen. Minden idők Heródesei
hasonlóan tesznek. Ha nem képesek felemelkedni Istenhez, a
megvetés, a gúny szennyét szórják rá, népére, papjaira, mindenre,
ami szent. Bolondságnak tüntetik föl a jézusi evangéliumot.
Jelszavakat kiáltoznak: művelt ember nem vallásos, a vallás butít,
ámítók a lelkészek, a vallások ostoba mítoszok keveréke. - És mi
történik? A ma Heródeseit sem méltatja válaszra Jézus. Hallgatása
isteni végtelenségébe emeli őt. Uram, megcsúfolt Jézusom,
melléd állok. Melletted inkább leszek kicsúfolt bölcs, mint
megtapsolt ostoba. Inkább leszek bolond szent, mint megtapsolt,
híres gonosz. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |