 | | | 2025. november 3. hétfő,
Győző napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.
David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Jézus és Heródes |   | 
JÉZUS ÉS HERÓDES
(Lk 23,8-12)
Szemben áll egymással Jézus és Heródes. A parázna Heródes, a prófétagyilkos Heródes, a kíváncsi Heródes. Kutatva nézi Jézust. Jézust, aki ártatlan, aki szentségesen szent, akinek fenséges arcán mély szomorúság fátyla. - Nézik egymást. Heródes csodát vár. Vagy legalább egy ékesen szóló beszédet, hiszen hallotta róla, mily hatalommal szól a néphez. Faggatja. Kérdezi. A jelenlévő főpapok és írástudó vének közbe-közbe kiáltanak. Vádolnak. Heródes mellett ott áll Heródiás és a szemérmetlen Szalome..
Ó, Jézus, hová kerültél? Micsoda társaságba? Részvéttel vagyok irántad. Figyelem, mit teszel Heródes előtt.
Hallgatsz. Feleletre sem méltatod. Egyetlen szavad sincs hozzá. Érdemtelen rá. Fönséged nem hajlik az aljasok közé. Hallgatásod büntetés. Fölény. Emelkedettség. Hallgatásod hegyként választ el a bűntől.
Ez a találkozás érteti meg velünk, hogy vannak lelkek, akik elvesztették annak kegyelmét, hogy szóljál hozzájuk Szótlanságod büntet. Szavaid ezrek és ezrek, majd milliók és milliók előtt nyitott ablak, amelyen belátnak szívedbe. A Heródesek nem hallanak, nem látnak és nem értik a hívők hitét, követésed értelmét. ( Kérem Uram, hozzám legyen szavad!)
Heródest feszélyezi a hallgatás. Megpróbál mindent, de Jézus nem méltatja feleletre. Ekkor türelmét veszti. Bosszúra ragadtatja magát. Gúnyt űz belőle. Levéteti Krisztus ruháját, olyan ruhát adat rá, amilyenbe a bolondokat öltöztették akkoriban. Ha már nem bír felemelkedni, csúfolódással próbálja megalázni...
Jézus erős. Megveti a megvettetést. "Királyi lelkét a szolgakörnyezet nem hajlítja meg." Nem teszi kisebbé őt a csúfolódás, a gúny mit sem vehet el tőle. A bolondok gúny-ruhájában is Isten Fia ő, akinek hallgatása kivédhetetlen vádbeszéd az ösztönösen megérzett aggodalmaikat kacagással eltakaró káromkodók ellen.
Minden idők Heródesei hasonlóan tesznek. Ha nem képesek felemelkedni Istenhez, a megvetés, a gúny szennyét szórják rá, népére, papjaira, mindenre, ami szent. Bolondságnak tüntetik föl a jézusi evangéliumot. Jelszavakat kiáltoznak: művelt ember nem vallásos, a vallás butít, ámítók a lelkészek, a vallások ostoba mítoszok keveréke. - És mi történik? A ma Heródeseit sem méltatja válaszra Jézus. Hallgatása isteni végtelenségébe emeli őt.
Uram, megcsúfolt Jézusom, melléd állok. Melletted inkább leszek kicsúfolt bölcs, mint megtapsolt ostoba. Inkább leszek bolond szent, mint megtapsolt, híres gonosz.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika