Vannak órák, amikor az ember a Zsoltáros szavaival panaszkodik Istennek: " Ajkam, mint cserép kiszáradt,/ nyelvem az ínyemhez tapadt,/ a halál porába fektettél. " A "halál porából" egyik költőnk így kiáltott fel: " Nem akarok meghalni, nem / éveim bárhogy sokasodnak, / s keserűjén is a napoknak / újabb napokra éhezem. " Panaszunk eljut hozzá? Választ is kapunk, csak vegyük elő a Bibliát és olvassuk üzenetét. Már az ember teremtésekor kijelentette: " " Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá." (Ter 1,26) Milyen lenne az a hasonlóság az Örökkévalóhoz, ha az ember fölött véglegesen úr lenne a halál? Izaiás próféta (kr.e. 765-700) szavai már reményt ültetnek szívünkbe. A Seregek Ura " Örökre megsemmisíti a halált, Istenünk az Úr letörli a könnyeket minden arcról... Életre kelnek majd halottaid, és holtestük feltámad. " ( IIz 25,8 - 26,19) Dániel próféta (Kr.e. 167-164) megerősíti a feltámasztás reményét. " Akkor azok közül, akik a föld porában alszanak, felébrednek: némelyek örök életre, mások, hogy örök gyalázatot lássanak." (Dán 12,2-3) Majd arról tesz tanúságot, hogy "látja" az Emberfiát -hitünk szerint Jézus Krisztust-, akinek Isten hatalmat, méltóságot és királyságot adott és " szentjei nyerik el a királyságot, és az országot örökké birtokolni fogják, örökkön-örökké." (Dán 7,13-l7) Most pedig reformált-egyházak megértésébe bízva arra kérem olvasóimat, vegyenek elő egy katolikus kiadású Bibliát és olvassák a Makkabeusok könyvének 7-k fejezetét. A történet szerint IV. Antiochus király a zsidó népet Istenének megtagadására kényszerítette. A parancsot megtagadókat kivégezték. A történetben szerepel egy anya 7 gyermekével, akiket szeme láttára egyenként végeztek ki. Az anya a hóhér-király szemébe kiáltotta: " Te gonosztevő! Földi életünk elveheted, de a mindenség királya föltámaszt minket az örök életre, mert törvényeiért halunk meg." A király a hetedik, legkisebb gyermeknek minden jót ígér, csak tagadja meg Istenét. Az édesanya ellenkezőjére biztatja legkedvesebbét, immár egyetlen élő fiát. " Kérlek, tekints az égre és a földre, ami bennük van, mindezt, valamint az emberi nemet teremtette az Isten... Ne félj tehát ettől a hóhértól, hanem légy méltó testvéreidhez. Osztozz sorsukban, szenvedd el a halált, hogy egykor az irgalmasság idején testvéreiddel együtt visszakapjalak téged is. " ( 2 Mak 7,36 )... Nem sokkal Jézus Krisztus születése előtt a Bölcsesség Könyvében az igazak és gonoszok jövőjéről kapjuk az Örökkévaló üzenetét: " Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlatosságára és képére alkotta." Isten kezében van az igazak lelke, halhatatlansággal tele a reményük. ( Bölcs 3,1) Tudom, kemény a szó, mi magunk is a halál porában élünk. Reményünk a halhatatlanság. Cáfolhatatlan észérvekkel nem tudjuk bizonyítani. A hit bizalmával lehet örök életre gondolni. És akinek reménye, hogy a halállal teljesen vége annak, ami és aki ő? Eddig cáfolhatatlan észérvekkel ezt sem bizonyította senki. A végső pusztulás elképzelése ugyancsak hit jellegű. Talán e kettősség szorításában írhatta a fentebb már idézett költő (Nemes Nagy Ágnes): " Egy istent kellene csinálnom,/ ki üljön fent és látva lásson /.../ csak ülj és nézz örökkön át. / Már nem halaszthatlak tovább. " Ó, nem kell nekünk Istent csinálni. Az Emberfia, akit Dániel próféta látott, aki minden hatalmat megkapott, megszületett Betlehemben, isten-éhségünkre, halhatatlanság-szomjunkra Ő a megoldás. Maga mondotta: "ÉN VAGYOK A FELTÁMADÁS ÉS AZ ÉLET. ( Jn 11,25 ) Egyedül Ő képes megteremteni" a valóságon alapuló, az értelem előtt igazolható, és éppen ezért a teljesen ésszerű bizalmat, hogy van örök élet." (Hans Küng)
|