Beszéljünk először Jézus feltámadásáról. A "tett"-ről, mely megalapozza hitünket és nyilvánvalóvá teszi, hogy Jézus tanítása nem csupán képzelgés, vágyott álom, hanem tettekkel bizonyított, feltámadása által bemutatott valóságos tény.

Pál apostol Efezusból Kr.u. 55/56-ban levelet írt a korintusi egyházközségnek, mely levélben a valószínűleg Kr.u. 35-45 között keletkezett gyülekezeti dokumentumra hivatkozik, amelyet röviddel Jézus halála után fogalmaztak meg. Ezt a hitvallást kiegészíti Pál a feltámadás tanúinak a kortársak által ellenőrizhető névsorával.

"Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, és harmadnapra feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Aztán megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben élnek még, egyesek pedig elszenderültek. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Mindnyájuk után pedig, mint koraszülöttnek, megjelent nekem is. " (l Kor l5,3-6)

Pál azt hangsúlyozza, hogy Jézus feltámadása után személyesen találkozott tanítványaival. Az evangéliumok sírt őrző angyala azt kérdi az odasietőktől: " Mit keresítek az élőt, a holtak között?" A Feltámadt Jézus szól, tanít, megjelenik. Barátaival együtt étkezik. Látják, Tamás érinti testét.A feltámasztás valóságos tény. Valóságos, de nem történeti tény, mivel olyan esemény, amely időn és téren kívül történő részesedés Isten életében. A feltámadáshit hit Istenben, aki Jézusban legyőzte a halált.

"Hogyan képzeljük el a feltámasztást? A válasz: egyáltalán sehogyan sem! "Feltámasztás" és "feltámadás" metafizikai, képi kifejezések, amelyeket az álomból való felébresztés, felkeltés mintájára használunk. De a halálból törtnő felébredés, felkelés nem visszatérés a mindennapi élet éber állapotába, hanem gyökeres átváltozás, hallatlanul új, végleges állapotba: az örök életbe." (Hans Küng)

Eddig Jézus feltámadásáról beszéltünk. Ám "önző" módon a magunk feltámadása, halhatatlanságunk érdekel. Pál apostol erről is világosan tanítja Isten akaratát. " Ha tehát Krisztusról azt hirdetjük, hogy halottaiból feltámadt, hogyan mondják egyesek közületek, hogy nincs holtak feltámadása? Mert ha nincs holtak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel! Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is... Mert amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a holtak feltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. " (1 Kor l5, l2-22)

Ezután ál apostol próbálkozik leírni a végső soron szemlélhetetlen örök életet, amelyben a feltámadott dicsőségben, romolhatatlanságban, erőben él " és amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is." (1 Kor l5,37-49) A mennyei úgy különbözik majd a földitől, amint a növény a magtól...

Befejezésül Pascal (1633-1662) matematikus, filozófus szavaival kérdem: "Mi nehezebb, megszületni vagy feltámadni? Az-e, hogy ami sohasem volt, legyen, vagy hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe visszatérni?"