2026. január 7. szerda,
Attila napja.
Kalendárium

Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták.

...

Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe.

...

 

Megérte ezt az évet is,
Megérte a magyar haza,
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik a kezünk,
De még azért elbirjuk fegyverünk,
...

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.

...

Hej emberek! Markomban sűrű
 fekete vérrel telt kupa!
 Ezzel köszönt rátok egy rongyos,
 világgá űzött árva kobzos
 utolsó Koppány-unoka!
 Borra nem telt. Így hát kupámat
...

Tél közepén, az év 22. napján van a Magyar Kultúra Napja, és egyben a magyar Himnusz születésnapja, méghozzá a száznyolcvanötödik.
A fellelhető
...

A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg. A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázaton, az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által is megtisztelt zsűri döntésének köszönhetően. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben. 1903 előtt az állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” című műve, az osztrák császári himnusz volt. A magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet 1990-ig semmilyen törvény, sem uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelező érvényűvé. Maga a magyar nemzet tette saját himnuszává. 1903-ban az országgyűlés csak elismerte hivatalosságát. 1903-ban a magyar országgyűlés elfogadott egy 2 paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról” Ennek 1.§ szerint :„Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20.-tól lép hatályba. Ezt a törvényt azonban I. Ferenc József magyar király soha nem szentesítette. Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről Azóta a Himnusszal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túl komor, kevéssé ösztönöz cselekvésre. „Beszéltem egy pár sportolóval, akik azt mondták, hogy egy döntő előtt a legsúlyosabb próbatétel túlélni a Himnuszt. Azt mesélték, hogy ha egy amerikaival kerülnek össze, akkor azt érzik, hogy az ő himnuszuk csak úgy nyomja az erőt, ők meg csak állnak és… Előre sírunk-rívunk. Majd az Isten megsegít, majd csinál valamit…”

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Megtalált levelek
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

4.

( l969.09.03)

Kicsi Lányom,

 

most legszívesebben verset olvasnék fel neked. " A királyfi három bánata ". Arról panaszkodik benne a költő, hogy miért is nem látja az egyik ember a másikat olyannak, amint anyja látja gyermekét. Királyfinak, nagynak, szépnek, erősnek. Akiben bízni lehet, akiért élni érdemes. Kicsi Lányom, ahogy most nézlek törékeny testedben, - csak a virágok szirma törékenyebb a kertekben! - ahogy nézlek, arra gondolok, miért is nem tudjuk egymást mi emberek úgy látni, mint ahogy most látlak, parányi gyermeket?

Megcsodáljuk a kisbabákat, hiszen a kezdet minden frissesége bennetek. Alig vagytok 3-4 hónaposak. Mi ez az emberélethez viszonyítva, mely 70-80 év? De vajon nem így kellene nézni a meglett korú embert? 70-80 évét viszonyítva a Mindenség becsült életkorához. 15-20 milliárd év... Csodálkozni a mindenségben tipegő emberen, aki bármennyire is megöregedett, mégiscsak most kezdett élni... És egész élete nem csupán leheletnyi? Sóhajtja is: csak most kezdtem élni, elfutottak az évek, mintha tegnap lettem volna gyermek!

Kicsim, vigyázunk rád, a törékeny kisbabákra mindenki vigyáz, óvja, félti, hiszen oly gyöngék. Majd meglátod, a felnőtt ember is gyönge, esékeny. Ha királyfinak nem is látjuk, de gyöngeségét takarni nem tudja, segítségre szorul. Segítségemre, amint én az övére.

Lessük mosolyodat. Kit ajándékozol meg vele? Rád mosolygunk, hogy visszamosolyogjál. Vajon nem mosollyal kellene másokra néznünk, s az visszamosolyogna. Derűsebb lenne az utca, kedvesség olajozná kapcsolatainkat. (( És felvillan bennem, amit egyszer mondott Jézus, de örökké igaz: "ha nem lesztek olyanok, mint a gyermek".))

Csodálattal nézünk benneteket. Várakozással, mi lesz belőletek, belőled. Várakozásunk szellemi erőterében növekszetek, alakultok. Az anyai, az apai szív várakozása, reménye csalja elő belőletek, akik lesztek, lehettek. A Nap ízzása vonzza a fű növését, a fák magasra törését, a növényvilág versenyét: fölfelé, egyre magasabbra! Jó lenne, ha a bizalom várakozásával néznénk egymásra mi, már "felnőttek", akik tulajdonképpen mégiscsak szükséget szenvedők, mert belénk vetett bizalom nélkül megrekedünk munkában, jellemben, szeretetben.

Kopog a gép, hallod, nézdegélsz, de ha egyszer olvasod a neked írt sorokat, megérted-e az én "bánatomat", amelynél csak egy dolog nagyobb most is bennem, a szeretet kis Királynőm...

Apa

 

 

V.

( l969.10.06.)

 

Csöpp Gyermekem!

 

Figyeljük egymást. Melykönkben nagyobb a figyelem? Benned vagy bennem? Minden érdekel, ami szemed elé kerül: arcok, falevél, fésű, csörgő, maci. A felfedezés izgalmával figyelsz mindent. Kétségtelen, jó anyád és az én arcom megkülönböztetett figyelmet kap már részedről. Kicsi szívedből szeretetünk hatalma a puszta megismerés vágya mellé a viszont szeretet vágyát gyújtja ki. Szóval figyelsz és figyellek.

Ahogy figyellek, rajta kapom magam, hogy azt teszem, mint minden apa és anya. Rajongó szeretettel dédelgetjük parány testecskédet. Apró kezeidet, formás lábacskáidat. Elnézegetjük formásodó fejedet, mennyi nőtt a hajad. Lessük szemed színét, hangod zene akár gőgicsélsz, akár kiáltasz vagy éppen sírdogálsz. Mérjük, hány kiló is vagy? Szeretjük kicsiny testedet.

Az ember első lépései a világban anyagi jellegűek. Kapcsolatai szintén. Hol van még a szellemi életet teremtő lélek megnyilvánulása? Mélyen szunnyad a csöpp emberkékben. Ez a kezdet. A vég hasonló. "Visszahúzódik" a szellemi lélek. Fátyolt vet rá a betegség, takarja az öregkor. Az agg élete leszűkül, a megtört test igénytelenné válik. Egy korty víz. Egy érintés.

Anyag és szellem megbonthatatlan egysége az ember. Egyensúlyban kell lennie. Ám, ha nézem a kezdetet, ha nézem a véget, és közte a fejlődést, hullámzást, hatalmas küzdelem. Nézem gyermekem és most válik nyilvánvalóbbá a test jelentősége. Chardin szerint minden embernek az anyag bizonyos lépcsőit végig kell járnia. Majd kezét fogom gyermekemnek, mikor járni tanul, és majd fognom kell a kezét, hogy lelke lásson, halljon, alkosson... És megtanítani arra, hogy a test nem kevesebb, mint a lélek, hiszen Jézus azt kéri majd számon, hogy adtunk-e enni az éhezőnek, inni a szomjazónak, otthont a hajléktalannak...

Csöpp Gyermekem szeretjük kicsi testedet. Testben léptél a világba, testeddel kell egyre tökéletesebbé lenned. Az embereket akkor kezded szeretni, ha szolgálod testüket. A szeretet terhe a test szolgálata. Enélkül önámítás minden vonzalom. Az anyagnak bizonyos lépcsőin lehet csak előre jutni a másik ember lelkéig.

Vagy már a lelkedet érintgetjük, amikor szemünk magába issza mosolyodat?

Inkább a lélek, mint a szív virága az emberi mosoly.

Figyeljük egymást. Nagyon. Lám mennyi mindent tanultam most tőled. Vajon tőlem te mit tanulsz majd?

 

Apa

 

VI.

( 1970.05.10.)

 

Elringatott a kék kocsi. Csöndben aludtál. Az ártatlanság szép fátylát takarta arcodra az álom. Minden este így történik. Lehajolok hozzád, karjaimba ölellek. Óvatosan viszlek a lépcsőkön az emeleti szobába, hogy ágyacskádba fektesselek. Minden este így történik és minden este úgy érzem magam, ahogy csak egy pap érezhet a körmeneteken, amikor kezében viszi az Oltáriszentséget.

Oltáriszentség. Benne Isten. Titok. Szentháromság. Takartan, megfoghatatlan és valósággal.

Parányi gyermek. Benne Isten. Szentháromság. Emberségbe rejtetten, más létmóddal, mint az eucharisztiában, de valósággal. " Nem tudjátok, hogy testetek az Isten temploma? " - kérdezve állítja Pál apostol.

Mindkettőről az Írás beszél, a hit elfogadja, a szív érzi. Az Oltáriszentség Isten teste-vére. A gyermekeké pedig az Isten Országa.

Vittelek minden este fel a lépcsőkön. Minden este körmeneten éreztem magam, mint a pap, aki fehér fátyollal takart monstranciát visz. Vittelek karomban, néztem az ártatlanság áttetsző fátylával takart arcodat.

Aki monstranciát visz a kezében, Istennel jár együtt. Ki gyermeket hord karjában, azzal együtt lép az Isten.

.......

Gyermekem, csak Istennel egész az élet!

Apa

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007