 | | | 2026. szeptember 3. csütörtök, Hilda napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Első töprengésem az újesztendőben | | 
Ki tudja mióta
mondja az ember: boldog karácsonyt, új évet, születésnapot, névnapot, egyszóval:
ünnepeket. Mondjuk, mert vélekedésünk szerint értékesebbet nem kívánhatunk,
kevesebbet pedig nem akarhatunk.
Ki a boldog? Mi a
boldogság? Magunkra és mindenki másra érvényesen, - megmondta már valaki? "A történelem a boldogságot kereső földi Én története." (Hamvas
Béla) Keressük. Ki ad választ, kérdem újra. Keresem magam is. elővettem a
Bibliát és a Krisztus születése előtti századokban írott könyvekben kutattam.
Azokból idézek.
Zsoltárok
könyve
" Boldog az a nemzet, amelyiknek Istene az Úr, az a nép, amelyet
tulajdonául választott." (32,12)
" Ízleljétek meg és lássátok, mily édes az Úr, boldog az az ember, aki Ő
benne bízik." (33,9)
" Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét s aki nem tart a
gőgösöktől." (39,5)
" Boldog az aki a szegényeknek gondját viseli. A nyomorúság idején,
megmenti az Úr!" (40,2)
" Boldog, akit kiválasztasz -Isten- és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban
lakik." (64,5)
" Boldog, az az ember, aki féli az Urat, és nagy tetszését leli
parancsaiban." (111,1)
" Boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene." (143,15)
Példabeszédek
könyve
" Boldog az az ember, aki bölcsességet talál, az a férfi, aki
belátásban bővelkedik, mert mert megnyerése jobb, mint az ezüst megszerzése és gyümölcs, többet ér a színaranynál."
(3,13)
" Boldog, aki a szegényen megkönyörül." (14,21)
" Aki az igére hallgat, szerencsét talál, és boldog, aki az Úrba veti
bizalmát." (16,20)
" Boldog az ember, aki mindig istenfélő, aki azonban megkeményíti szívét,
bajba jut." (28,14)
Jézus, Sirák fiának
könyve
" Boldog az a férfi, aki nem vétett szavával, akit nem bánt gond bűn
miatt." (14,1)
" Boldog az az ember, aki bölcsességgel tölti idejét, aki annak igazsága
felett elmélkedik." (14,22)
" Boldog, aki igaz barátot talál." (25,12)
" Boldogok, akik meglátnak téged Isten és barátságoddal dicsekednek."
(48,11)
Amint látjuk, a Biblia több mint kétezer éves könyvei elsősorban azt nevezi
boldognak, aki valamiképpen kapcsolatba kerül Istennel. Igen, de rögtön
felmerül a kérdés: Isten maga boldog? A kérdés ostoba, hiszen Isten lenne-e
Isten, ha boldogtalan? Hiszen azért Isten, mert maga a teljes tökéletesség.
Képtelenség egy boldogtalan Istenbe hinni. Így minden igaz hit az Ő boldogsága
mellett tanúskodik. Mivel az ember istenképmás, ezért lényegében jelen kell
lenni a boldogságnak. Amikor kívánjuk, legyen valaki boldog, nem kívánunk mást,
mint önmaga isteni mivoltát élje meg. A nem keresztény, misztikus, korunk
jelentős lelki vezetője ezért meri vallani: "A boldogság maga Isten./.../
Szóval, ha meg kell határoznom Istent, akkor azt mondom: Isten boldogság."
(Sri Chinmoy)
Boldogság keresésünkben menjünk tovább. Mennünk is kell. Lapozzuk tovább a
Bibliát. Majd megnézzük az Új Szövetség könyveit. Azokban maga Jézus, Isten Fia
mondja, kiáltja: ki a boldog.
Nem volt fehér karácsonyunk, de számlálhatatlanul elhangzott, leírtuk:
BOLDOG, és ez az egyetlen szó apró lángként lobbant fel, világított és
melengette a szívünket, és az unhatatlan öröm piros fátyolával takarta be a karácsony,
az újév ünnepét. Gyöngéden. És az ünnepi csöndben nem volt ember, aki el nem
gondolkozott volna...
Fekete karácsonyunk volt. Nem takarta hó a várost. Elmaradt a fehér
varázslat. Sajnálom, hiszen a hó fehér tisztasága belső világunkat is fénnyel
gazdagította volna. Ám, ha az a sok "boldog" szó, amit mondtunk,
leírtunk, reklámoztunk az ünnepekre, az ünnepeken, hókristállyá változott
volna, vastag hótakaró borította volna városunkat. - Azon is elgondolkoztam, ha
annyi forintom lenne, mint a kimondott "boldog" szavunk, akkor a
milliárdosok közé tartoznék...
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |