Karácsony.

Ajándék nekem, és ajándék, amit én adok.
Karácsony.
Villogó fények az utcákon és tereken.
Árú bőség a kirakatokban, kedvezmény a boltokban, "akció!".
Vendégvárás gondokkal, és gond, én mit vigyek?
Karácsony.
Szent és profán programok. (Gyöngy sertések előtt...)
Karácsony.
Ünnepi ruha. Mise. Istentisztelet.Menni illik, kell. Mintha nem is lenne.
Karácsony.
Mi-minden? De nekem mi?! (És remélem, sokan másoknak.)
ISTEN EMBERRÉ LETT. Megtestesülés.
Ez a mély,létünkbe hasító, életünket teljessé tévő tényt képtelen elhomályosítani a felszínes (bár érthető) csillogás, zaj, rohanás, közömbösség.
Vagy mégis? Rajtam múlik. Rajtunk.
Ma már nekem is más a karácsony, min gyermekkoromban, más fiamnak, lányaimnak, unokáimnak. De nekik is a karácsony, karácsony!

Az én karácsonyom Názáretben kezdődött, amikor angyal szavára egy Érintetlen Leány a Magasságbeli hatalma által fogant, és a Gyermek nevét is megtudta: JÉZUS.
"Az Ige testté lett". (Jn 1,14) Betlehemben megszületett és azóta "köztünk lakik." (Jn 1,14)
A karácsony nekem: Isten emberré lett. Ember vagyok magam is, emberré lett, hogy istenivé váljak. Ez nekem a karácsony. (Magamról írok, de ez igaz minden emberre, hiszen
Ő az "igazi világosság, aki minden embert megvilágosít.") (Jn 1,l9.)
A karácsony nekem: Isten nincs távol, nem elérhetetlen, hiszem, bár nem érintem, érthetetlen ráadásul és megtapasztalhatatlan. Istenségével mindenütt jelen, ám a megtestesülés által, embersége által "köztünk lakik". Közel, újra írom, közel van. Félelmetes hinnem: bennem!

A Bibliában olvasom szavait. - Az Eucharisztiában jelen van oltárainkon, a mise borában, kenyerében őt ehetem, ihatom. - Az arra hivatottak tanításában tőle kapok ismereteket. "Aki titeket hallgat, engem hallgat" - mondotta apostolainak. És mondja nekem, minden embernek: "Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne." (Jn 6,56) (Ha nem találjuk, talán azért sem, mert mindenütt keressük, de önmagunkba nem ásunk. Mélyre, nagyon mélyre, mélyünk istenképmásáig.) Amilyen hihetetlen, sőt abszurd, annyira igaz. Még azt is mondja: "Aki engem szeret, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt és hozzá megyünk és benne fogunk lakni."
A Megtestesülés ezért történt: Isten a teremtett Mindenséget magához akarta ölelni. Ha nem lett volna "ősbűn", a megtestesülés akkor is megtörtént volna. MINDEN EMBERÉRT. Ez az én karácsonyom. Ezt ünneplem.

Ma panaszolta egy apa, könnyek nélkül, hiszen azokat már elsírta, hogy nemrég temette 26 éves fiát. Álltunk a kertben lomb fosztotta fák között. Néztem. Nézett. "Igen, meghalt.Emberek vagyunk. Fáj. Mikor fog elmúlni?" - szólalt meg elsőnek. " Igen emberek vagyunk, születünk és meghalunk, de éppen jő a karácsony, az Isten Fia megszületett, mint a mi fiaink. Meghalt. De feltámadt. Meghalt , barátom, a fia, de itt a karácsony, Akire a fája alatt gondol, azzal feltámad majd." Igen, aki Benne hisz, szavai szerint örökké él.

Karácsony. Látom én is a csillogó-villogó fényeket, ajándékot kapok és adok, vásárlok, vendéget fogadok és vendég leszek, megyek misére - de mindez nekem nem elég, az én karácsonyom az az öröm, hogy "Az Ige testté lett és köztünk lakik ", bennem, bennünk lakik. Fölkínált lehetőség minden embernek! Ha ez így van, akkor igaza van Angelus Silesiusnak:
" Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, / Elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedbe. "

Karácsony. Nekem fontosabb a láthatatlan, mint a látható. Hiszem a hihetetlent. Vélem: minél elképzelhetetlenebb valami, annál igazabb, és Istennek minden lehetséges.
Az én karácsonyom is.