„Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szíve –
harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.”
(Pilinszky János)
Jézus, az Emberfia előre megmondta, hogy szenvednie kell. Szenvedett. Előre megmondta: megölik. Keresztre feszítve meghalt. És előre megmondta: harmadnapra feltámad. Feltámadt!
– Feltámadás – nem elég azt gondolni, hogy visszajött a földi életbe tér és idő ketrecébe zárva. A feltámadás annyit jelent, hogy magára öltötte a megdicsőülés, az örök élet állapotát. Legyőzte a halált!
Jézus feltámadása mellett szólnak történeti tények: az üres sír, megjelent közvetlen tanítványainak, majd később 500 embernek. Tény, hogy barátai félve kerülték, amikor a keresztet vitte, feltámadásának hírét kétkedve fogadták. Ám amikor látták, beszéltek vele és együtt ittak-ettek vele félelmük hatalmas bátorsággá változott. El kezdték teljesíteni a Feltámadt parancsát: ” Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Márk l6,l5) Nekik köszönhetjük, hogy ma a Föld országaiban és itt Cegléden is ünneplik feltámadását és vannak, akik így köszönnek egymásnak: Feltámadt Krisztus! – Feltámadt! Alleluja!
Meglehet, hihetetlen ez a hitetlennek, a hívőnek pedig elképzelhetetlen. De ha joga van az embernek a semmibe, a sötétségbe tekinteni, akkor miért ne “álmodhatna” a Fényről, melynek árnyéka nincs, nem sebezhet elmúlás?! Az energia megmaradásának elve közismert. Vajon nem ésszerű feltételezni, hogy a szellemi és személyes energiákra, a személyiség erejére szintén érvényes a megmaradás törvénye?
A feltámadás történeti tényében lényeges mozzanat a történelemtudományon kívül esik: Jézus feltámadása átmenet a halálból az örök életbe, új világba. Az Emberfia feltámadása által Isten életébe emelte a világmindenséget. Elsősorban az emberi életet: “Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az Ő szavát és előjönnek: akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására.” (Jn 2l,l) Akkor valósul meg, amit a Jelenések Könyvében olvasunk:”Ekkor új eget és új földet láttam…Íme Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni.” (Jel 2l,l)
Az Emberfia feltámadása biztosítja Isten tervét: az ember nem por és hamu csupán, a halál képtelen megsemmisíteni. A világmindenség kiszámítható tágulása nem a semmibe rohan, s megsemmisül, hanem Új Föld és Új Ég állapotába tökéletesül. Az evolúció feltartóztathatatlanul sodorja a teremtéstől a mindent beteljesítő Istenig. – Pál apostol állítja, hiábavaló a mi hitünk, ha Jézus nem támadt fel. De feltámadt és húsvéti örömmel énekeljük: Alleluja! Dsida Jenő költői szavaival pedig valljuk:
“Szépen szeretem ezt a világot,
azért teszek most ilyen nagyot:
mindent adva és semmit nem kérve,
fájdalmas szépen meghalok érte, –
és harmadnapra – feltámadok.” | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
