 | | | 2026. január 25. vasárnap, Pál napja. Kalendárium | 
Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták. ... | | 
Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe. ... | | 
Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk, De még azért elbirjuk fegyverünk, ...
| | 
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
...
| | 
Hej emberek! Markomban sűrű fekete vérrel telt kupa! Ezzel köszönt rátok egy rongyos, világgá űzött árva kobzos utolsó Koppány-unoka! Borra nem telt. Így hát kupámat ...
| | 
Tél közepén, az év 22. napján van a Magyar Kultúra Napja, és egyben a magyar Himnusz születésnapja, méghozzá a száznyolcvanötödik. A fellelhető ...
| | 
A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg.
A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázaton, az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által is megtisztelt zsűri döntésének köszönhetően. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben. 1903 előtt az állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” című műve, az osztrák császári himnusz volt. A magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet 1990-ig semmilyen törvény, sem uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelező érvényűvé. Maga a magyar nemzet tette saját himnuszává. 1903-ban az országgyűlés csak elismerte hivatalosságát. 1903-ban a magyar országgyűlés elfogadott egy 2 paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról” Ennek 1.§ szerint :„Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20.-tól lép hatályba. Ezt a törvényt azonban I. Ferenc József magyar király soha nem szentesítette. Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről Azóta a Himnusszal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túl komor, kevéssé ösztönöz cselekvésre. „Beszéltem egy pár sportolóval, akik azt mondták, hogy egy döntő előtt a legsúlyosabb próbatétel túlélni a Himnuszt. Azt mesélték, hogy ha egy amerikaival kerülnek össze, akkor azt érzik, hogy az ő himnuszuk csak úgy nyomja az erőt, ők meg csak állnak és… Előre sírunk-rívunk. Majd az Isten megsegít, majd csinál valamit…” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Benkő tanár úr | | 
Benkő tanár úr. Alacsony. Kissé hajlott hátú ember.
Hatalmas, olykor véreres szemek arcában. Nyugtalan tekintet. Gyors mozgás. Erős
hang. Szenvedélyes magyarázat a kémia, a biológia tényeiről. Néha gúnyba
csapott át a vallás igazságait, a hit gyakorlását illetően. Türelmetlen volt a
hanyagokkal, tudatlanokkal szemben. Nagyra becsülte az érdeklődést, a
közösséget kedvre derítő vicceket. A diákot előtte kedvessé a szorgalom és
tudás tette. Aki nehézkesen tanulta természettudományos tantárgyait vagy a
szorgalom hiányát tapasztalta, azzal éreztette elmarasztaló véleményét. Ilyen
voltam én is. Ezért lepett meg, amikor az egyik szünetben nevemet kiáltotta és
utasított:" Menj a szertárba! "
Vajon miért? Mit akar, hiszen a szertárban még addig nem voltam. Utánam jött.
Az ajtót becsukta.
- Pista vigyázz! Figyelnek. Miért állsz ünnepségeken az első sorban? Arcodon a
mosolyt gúnynak vélik. És nem tapsolsz lelkesen. Vigyázz magadra! Sok az
ellenséged, mert nem titkolod, hogy érettségit követően a teológiára
akarsz menni.
Óvatos légy!
Hallgattam, hallgattam. Pont az ateista Benkő tanár úr ennyire jóindulatú
hozzám? Megköszöntem, ígértem, majd vigyázok.
Néhány hónap után, mivel minden reggel mentem a templomba ministrálni, a nem iskolai
illetékesek forróvá tették körülöttem a hangulatot. Görög óráról hívott ki az
igazgató, hogy azonnal menjek a városházára. Mentem. Ott az Államvédelmi
Hatóság irodájában (zárt ajtók mögött) figyelmeztettek: " Megbuksz az
érettségin, ha tovább folytatod a templomba járást, és ha újra azt mondod az
osztályfőnöknek, hogy a teológiára jelentkezel."
A naptár 1950-t
írt...
Jött a félév.
Osztályzás. Több tárgyból alacsonyabb osztályzatot kaptam, mint amit eddig
éveken át megérdemeltem. Ez nem lepett meg, mert a nem iskolai hatóság ezt is
előre jelezte. Természetrajzból azonban kettőt ugrott fölfelé osztályzatom,
melyre tudásom és szorgalmam miatt érdemtelen voltam. Nem értettem. Miért? És
pont Benkő tanár úr értékelt így? Kérdésemre hamarosan megkaptam a választ.
Egy
napfényes délután összetalálkoztam a tanár úrral. Szorongás, hála keveredett
szívemben, tisztelettel.
- Jó napot, tanár úr.
- Jó napot, fiam.
Elmentünk egymás
mellett. Néhány lépés után hallom,hogy utánam kiált.
- Várj!
Visszamentem. Egymás
szemébe néztünk.
- Észre vetted?
- Igen. Köszönöm.
- Most kezdjél nagyon tanulni. Szégyent ne hozzál rám! Tudod miért adtam két
jeggyel jobbat, mint amit érdemelnél?
Valamikor Sárospatakon az egyházi gimnáziumban, annyi idős koromban,
mint te vagy most, mondani mertem, hogy nincs isten. Meggyőződésemért el
akartak távolítani az iskolából. Te hiszed az istent. Én ma sem. De becsülöm
azt, ha valaki meggyőződését bátran vállalja. Téged a hitedért bántanak. Én
becsüllek. Mást nem tehetek érted. Tanulj és minden körülményben meggyőződésed
szerint élj!
- Igen - mondtam, bár hang alig jött ki a számon. Görbe botját megemelte,
huncutkásan rám mosolygott, mint aki cinkosságot vállal a másikkal valami
jóban. Szótlanul elindultunk az utcán ellentéte irányban. Most már tudom, az
emberi kapcsolatok lényegét tekintve egy irányba vittek lépéseink...
Benkő tanár
úr... Kissé hajlottan áll azóta is mellettem, ha rá gondolok, s könnyedén látom
hatalmas, nyugtalan szemeit. Őrzöm szavait és amit tett velem, nem felejtettem
soha. Akkor ő készített fel a "hívők és nem hívők" párbeszédére. Egy
életen át befolyásolt abban, hogyan beszélgessek a tőlem eltérő világnézetű
emberrel, hogyan dolgozzam együtt hitben közömbös, vagy hitemtől eltérő hitű,
vagy ateista embertársaimmal. Az elmúlt életem 65 évében számtalanszor nem
értették, miért vagyok előítélet mentes, miért törekszem tárgyilagos
tisztelettel közelíteni, kapcsolatot teremteni a világnézetemtől, hitemtől
eltérő emberekkel. Ha most találkozhatnék a tanár úrral, ezt mondanám neki:
- Benkő tanár úr, köszönöm! Példája irányított, akár papként, akár
hivatalnokként, akár polgármesterként vagy éppen a baráti kapcsolatokba
kerültem az emberekkel. Egyforma tisztelettel voltam más hitű, világnézetű
ember iránt, és a velem azonosan hívő, vagy gondolkodó iránt. Megjelent
-javarészt életbölcseleti- könyveim jellemzőjeként látják a lektorok és az
olvasók, hogy előítélet mentesen szólnak az emberekhez. Senki nem
gondolja, hogyan is tudhatná bárki, hogy miért is vagyok hálás Tanár Úrnak.
Köszönöm!
(Természetesen nem minden sikerült az életemben, de örömmel tölt
el, hogy minden körülményben meggyőződésem szerint éltem és élek.) |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |