2026. január 25. vasárnap,
Pál napja.
Kalendárium

Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták.

...

Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe.

...

 

Megérte ezt az évet is,
Megérte a magyar haza,
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik a kezünk,
De még azért elbirjuk fegyverünk,
...

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.

...

Hej emberek! Markomban sűrű
 fekete vérrel telt kupa!
 Ezzel köszönt rátok egy rongyos,
 világgá űzött árva kobzos
 utolsó Koppány-unoka!
 Borra nem telt. Így hát kupámat
...

Tél közepén, az év 22. napján van a Magyar Kultúra Napja, és egyben a magyar Himnusz születésnapja, méghozzá a száznyolcvanötödik.
A fellelhető
...

A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg. A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázaton, az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által is megtisztelt zsűri döntésének köszönhetően. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben. 1903 előtt az állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” című műve, az osztrák császári himnusz volt. A magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet 1990-ig semmilyen törvény, sem uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelező érvényűvé. Maga a magyar nemzet tette saját himnuszává. 1903-ban az országgyűlés csak elismerte hivatalosságát. 1903-ban a magyar országgyűlés elfogadott egy 2 paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról” Ennek 1.§ szerint :„Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20.-tól lép hatályba. Ezt a törvényt azonban I. Ferenc József magyar király soha nem szentesítette. Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről Azóta a Himnusszal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túl komor, kevéssé ösztönöz cselekvésre. „Beszéltem egy pár sportolóval, akik azt mondták, hogy egy döntő előtt a legsúlyosabb próbatétel túlélni a Himnuszt. Azt mesélték, hogy ha egy amerikaival kerülnek össze, akkor azt érzik, hogy az ő himnuszuk csak úgy nyomja az erőt, ők meg csak állnak és… Előre sírunk-rívunk. Majd az Isten megsegít, majd csinál valamit…”

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Benkő tanár úr
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


Benkő tanár úr. Alacsony. Kissé hajlott hátú ember. Hatalmas, olykor véreres szemek arcában. Nyugtalan tekintet. Gyors mozgás. Erős hang. Szenvedélyes magyarázat a kémia, a biológia tényeiről. Néha gúnyba csapott át a vallás igazságait, a hit gyakorlását illetően. Türelmetlen volt a hanyagokkal, tudatlanokkal szemben. Nagyra becsülte az érdeklődést, a közösséget kedvre derítő vicceket. A diákot előtte kedvessé a szorgalom és tudás tette. Aki nehézkesen tanulta természettudományos tantárgyait vagy a szorgalom hiányát tapasztalta, azzal éreztette elmarasztaló véleményét. Ilyen voltam én is. Ezért lepett meg, amikor az egyik szünetben nevemet kiáltotta és utasított:" Menj a szertárba! "
   Vajon miért? Mit akar, hiszen a szertárban még addig nem voltam. Utánam jött. Az ajtót becsukta.
- Pista vigyázz! Figyelnek. Miért állsz ünnepségeken az első sorban? Arcodon a mosolyt gúnynak vélik. És nem tapsolsz lelkesen. Vigyázz magadra! Sok az ellenséged, mert nem titkolod, hogy érettségit követően  a teológiára akarsz menni.
Óvatos légy!

  Hallgattam, hallgattam. Pont az ateista Benkő tanár úr ennyire jóindulatú hozzám? Megköszöntem, ígértem, majd vigyázok.
  Néhány hónap után, mivel minden reggel mentem a templomba ministrálni, a nem iskolai illetékesek forróvá tették körülöttem a hangulatot. Görög óráról hívott ki az igazgató, hogy azonnal menjek a városházára. Mentem. Ott az Államvédelmi Hatóság irodájában (zárt ajtók mögött) figyelmeztettek: " Megbuksz az érettségin, ha tovább folytatod a templomba járást, és ha újra azt mondod az osztályfőnöknek, hogy  a teológiára jelentkezel."
  A naptár 1950-t írt...
  Jött a félév. Osztályzás. Több tárgyból alacsonyabb osztályzatot kaptam, mint amit eddig éveken át megérdemeltem. Ez nem lepett meg, mert a nem iskolai hatóság ezt is előre jelezte. Természetrajzból azonban kettőt ugrott fölfelé osztályzatom, melyre tudásom és szorgalmam miatt érdemtelen voltam. Nem értettem. Miért? És pont Benkő tanár úr értékelt így? Kérdésemre hamarosan megkaptam a választ.
Egy napfényes délután összetalálkoztam a tanár úrral. Szorongás, hála keveredett szívemben, tisztelettel.
- Jó napot, tanár úr.
- Jó napot, fiam.
  Elmentünk egymás mellett. Néhány lépés után hallom,hogy utánam kiált.
- Várj!
 Visszamentem. Egymás szemébe néztünk.
- Észre vetted?
- Igen. Köszönöm.
- Most kezdjél nagyon tanulni. Szégyent ne hozzál rám! Tudod miért adtam két jeggyel jobbat, mint amit érdemelnél?
  Valamikor Sárospatakon az egyházi gimnáziumban, annyi idős koromban, mint te vagy most, mondani mertem, hogy nincs isten. Meggyőződésemért el akartak távolítani az iskolából. Te hiszed az istent. Én ma sem. De becsülöm azt, ha valaki meggyőződését bátran vállalja. Téged a hitedért bántanak. Én becsüllek. Mást nem tehetek érted. Tanulj és minden körülményben meggyőződésed szerint élj!
- Igen - mondtam, bár hang alig jött ki a számon. Görbe botját megemelte, huncutkásan rám mosolygott, mint aki cinkosságot vállal a másikkal valami jóban. Szótlanul elindultunk az utcán ellentéte irányban. Most már tudom, az emberi kapcsolatok lényegét tekintve egy irányba vittek lépéseink...
  Benkő tanár úr... Kissé hajlottan áll azóta is mellettem, ha rá gondolok, s könnyedén látom hatalmas, nyugtalan szemeit. Őrzöm szavait és amit tett velem, nem felejtettem soha. Akkor ő készített fel a "hívők és nem hívők" párbeszédére. Egy életen át befolyásolt abban, hogyan beszélgessek a tőlem eltérő világnézetű emberrel, hogyan dolgozzam együtt hitben közömbös, vagy hitemtől eltérő hitű, vagy ateista embertársaimmal. Az elmúlt életem 65 évében számtalanszor nem értették, miért vagyok előítélet mentes, miért törekszem tárgyilagos tisztelettel közelíteni, kapcsolatot teremteni a világnézetemtől, hitemtől eltérő emberekkel. Ha most találkozhatnék a tanár úrral, ezt mondanám neki:
- Benkő tanár úr, köszönöm! Példája irányított, akár papként, akár hivatalnokként, akár polgármesterként  vagy éppen a baráti kapcsolatokba kerültem az emberekkel. Egyforma tisztelettel voltam más hitű, világnézetű ember iránt, és a velem azonosan hívő, vagy gondolkodó iránt. Megjelent -javarészt életbölcseleti- könyveim jellemzőjeként látják a lektorok és az olvasók, hogy előítélet mentesen  szólnak az emberekhez. Senki nem gondolja, hogyan is tudhatná bárki, hogy miért is vagyok hálás Tanár Úrnak. Köszönöm!

   (Természetesen nem minden sikerült az életemben, de örömmel tölt el, hogy minden körülményben meggyőződésem szerint éltem és élek.)

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007