 | | | 2025. december 14. vasárnap, Szilárda napja. Kalendárium | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése
Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el. ...
| | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Benkő tanár úr | | 
Benkő tanár úr. Alacsony. Kissé hajlott hátú ember.
Hatalmas, olykor véreres szemek arcában. Nyugtalan tekintet. Gyors mozgás. Erős
hang. Szenvedélyes magyarázat a kémia, a biológia tényeiről. Néha gúnyba
csapott át a vallás igazságait, a hit gyakorlását illetően. Türelmetlen volt a
hanyagokkal, tudatlanokkal szemben. Nagyra becsülte az érdeklődést, a
közösséget kedvre derítő vicceket. A diákot előtte kedvessé a szorgalom és
tudás tette. Aki nehézkesen tanulta természettudományos tantárgyait vagy a
szorgalom hiányát tapasztalta, azzal éreztette elmarasztaló véleményét. Ilyen
voltam én is. Ezért lepett meg, amikor az egyik szünetben nevemet kiáltotta és
utasított:" Menj a szertárba! "
Vajon miért? Mit akar, hiszen a szertárban még addig nem voltam. Utánam jött.
Az ajtót becsukta.
- Pista vigyázz! Figyelnek. Miért állsz ünnepségeken az első sorban? Arcodon a
mosolyt gúnynak vélik. És nem tapsolsz lelkesen. Vigyázz magadra! Sok az
ellenséged, mert nem titkolod, hogy érettségit követően a teológiára
akarsz menni.
Óvatos légy!
Hallgattam, hallgattam. Pont az ateista Benkő tanár úr ennyire jóindulatú
hozzám? Megköszöntem, ígértem, majd vigyázok.
Néhány hónap után, mivel minden reggel mentem a templomba ministrálni, a nem iskolai
illetékesek forróvá tették körülöttem a hangulatot. Görög óráról hívott ki az
igazgató, hogy azonnal menjek a városházára. Mentem. Ott az Államvédelmi
Hatóság irodájában (zárt ajtók mögött) figyelmeztettek: " Megbuksz az
érettségin, ha tovább folytatod a templomba járást, és ha újra azt mondod az
osztályfőnöknek, hogy a teológiára jelentkezel."
A naptár 1950-t
írt...
Jött a félév.
Osztályzás. Több tárgyból alacsonyabb osztályzatot kaptam, mint amit eddig
éveken át megérdemeltem. Ez nem lepett meg, mert a nem iskolai hatóság ezt is
előre jelezte. Természetrajzból azonban kettőt ugrott fölfelé osztályzatom,
melyre tudásom és szorgalmam miatt érdemtelen voltam. Nem értettem. Miért? És
pont Benkő tanár úr értékelt így? Kérdésemre hamarosan megkaptam a választ.
Egy
napfényes délután összetalálkoztam a tanár úrral. Szorongás, hála keveredett
szívemben, tisztelettel.
- Jó napot, tanár úr.
- Jó napot, fiam.
Elmentünk egymás
mellett. Néhány lépés után hallom,hogy utánam kiált.
- Várj!
Visszamentem. Egymás
szemébe néztünk.
- Észre vetted?
- Igen. Köszönöm.
- Most kezdjél nagyon tanulni. Szégyent ne hozzál rám! Tudod miért adtam két
jeggyel jobbat, mint amit érdemelnél?
Valamikor Sárospatakon az egyházi gimnáziumban, annyi idős koromban,
mint te vagy most, mondani mertem, hogy nincs isten. Meggyőződésemért el
akartak távolítani az iskolából. Te hiszed az istent. Én ma sem. De becsülöm
azt, ha valaki meggyőződését bátran vállalja. Téged a hitedért bántanak. Én
becsüllek. Mást nem tehetek érted. Tanulj és minden körülményben meggyőződésed
szerint élj!
- Igen - mondtam, bár hang alig jött ki a számon. Görbe botját megemelte,
huncutkásan rám mosolygott, mint aki cinkosságot vállal a másikkal valami
jóban. Szótlanul elindultunk az utcán ellentéte irányban. Most már tudom, az
emberi kapcsolatok lényegét tekintve egy irányba vittek lépéseink...
Benkő tanár
úr... Kissé hajlottan áll azóta is mellettem, ha rá gondolok, s könnyedén látom
hatalmas, nyugtalan szemeit. Őrzöm szavait és amit tett velem, nem felejtettem
soha. Akkor ő készített fel a "hívők és nem hívők" párbeszédére. Egy
életen át befolyásolt abban, hogyan beszélgessek a tőlem eltérő világnézetű
emberrel, hogyan dolgozzam együtt hitben közömbös, vagy hitemtől eltérő hitű,
vagy ateista embertársaimmal. Az elmúlt életem 65 évében számtalanszor nem
értették, miért vagyok előítélet mentes, miért törekszem tárgyilagos
tisztelettel közelíteni, kapcsolatot teremteni a világnézetemtől, hitemtől
eltérő emberekkel. Ha most találkozhatnék a tanár úrral, ezt mondanám neki:
- Benkő tanár úr, köszönöm! Példája irányított, akár papként, akár
hivatalnokként, akár polgármesterként vagy éppen a baráti kapcsolatokba
kerültem az emberekkel. Egyforma tisztelettel voltam más hitű, világnézetű
ember iránt, és a velem azonosan hívő, vagy gondolkodó iránt. Megjelent
-javarészt életbölcseleti- könyveim jellemzőjeként látják a lektorok és az
olvasók, hogy előítélet mentesen szólnak az emberekhez. Senki nem
gondolja, hogyan is tudhatná bárki, hogy miért is vagyok hálás Tanár Úrnak.
Köszönöm!
(Természetesen nem minden sikerült az életemben, de örömmel tölt
el, hogy minden körülményben meggyőződésem szerint éltem és élek.) |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |