2025. március 28. péntek,
Gedeon napja.
Kalendárium

Március (Ősi magyar nevén, Kikelet hava) az év harmadik, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Március nevét Marsról, a háború római istenéről kapta. Az ókori Rómában szerencsét hozónak tartották, ha a háborút ez idő tájt indítják. A 18. századi nyelvújítók szerint a március: olvanos. A népi kalendárium Böjt máshavának (vagy másképpen Böjtmás havának) nevezi.

...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 Életrajza
 
SzülőházaKözép-Lengyelországban, a Varsói Nagyhercegség Mazovia tartományában, a Sochaczew város melletti Żelazowa Wolában született. Bár a születés után hetekkel kitöltött anyakönyvben február 22. szerepel, a család március 1-jét tekintette születésnapjának. Édesapja Mikołaj (Nicolas) Chopin (1771–1844) francia bevándorló, édesanyja, Tekla Justyna Krzyżanowska (1782–1861) lengyel volt. Egy nővére és két húga volt Chopinnek: Ludwika (1807–1855), Izabela (1811–1881) és Emilia (1812–1827). Néhány hónappal Fryderyk születése után a család Varsóba költözött, ahol a családfő franciatanárként dolgozott.

...

Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai. Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégyéves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője és páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Műveiben 60 ezer körüli egyedi szót használt, ezzel messze fölülmúlta költőtársait.
...

A három - tavaszhozó - szent ünnepe. Ha ezeken a napokon kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyarat jövendölnek, ha nem, akkor esőre lehet számítani; viszont ha kemény az idő, akkor a tavasz már közelít. Sándor, az első meleghozó nap. A népi tapasztalat a Sándor, József és a hivatalos tavaszérkezés napjához, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: "Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget."

(Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből)...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Utazom
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



Utazom a vonaton, s kihallgatom az ócska sínek és a rozoga kerekek kattogó feleselését.
Egy vasúti kocsi a társadalom keresztmetszete, ahogy a magyar vasúti közlekedés annak kritikája.
Legfeltűnőbb utasok azok, akik sohasem utaznak vonattal. Mégis látjuk őket a képzeletünk kanyargós indulatában, ahogy a sofőrjük mögött ülnek méregdrága autójukban a nemtörődömség büszke kényszerével. Ezek az emberszabású lények a magamfajtával ellentétben sohasem látnak meg engem, a könyvvel a kezében rázkódó embert, de nem látják meg a temető felé utazó véneket, akik naftalinszagú öltönyben vagy piacszagú ruhában utaznak ódivatú táskával, fonott kosárral az ölükben, lompos indulattal a szemükben, nagy és elhasznált kézzel a térdükön. Részvétet érzek irántuk még akkor is, ha ők ellenszenvvel figyelnek, mert én megbámulom őket, vagy belesüppedek a könyveim követelőző magányába.
Ezek Móricz vagy Nyirő emberei, s még inkább a földeké, az örök győztes por és sár emberei, akik öntudatlanul is helyettem és miattam harcolnak éggel, földel, viharral és forrósággal.
A vonat, amelyre felszálltam koszos, rendetlen és elhasznált. Valakik elhasználták, s mivel nekik már nem kellett, ideadták nekünk, a vonaton olvasóknak, a munkából néhány órára kimenekülteknek, akik a rég elhaltak sírjához zarándokolnak. Nekünk még jó ez az elhasználtság, hiszen a mi életünk legalább ennyire elhasznált. Így lesznek ők stílusosak, mi pedig, akik utazunk rajta, stílustalanok a stílustalanság összes stigmájával.
Eszembe jutnak száz évvel ezelőttről Bartha Miklós szavai a magyar vasúti közállapotokról:
„A külföldi utazó erről ismer hazánkra. Átlépve a Lajtát, Keleten érzi magát. Bűz, rondaság, szemét. Narancshéj, almatorzsa, hagymaszár, szalonna-bőr. (…) Füstös petróleumlámpák, izzóvá fűtött vaskályhák, rozsdás ajtókilincsek, bedagadt ablakok. Légykultúra az étkező helyiségekben. Évek óta száradó és naponként felújuló sörlocsadék a padozaton.”

Ahol ülők, mocskos, rozsdás, bűzös. Ha néhány erőművész segítségével kinyitom az ablakot, örvényszerű huzat, ha bezárom, elviselhetetlen hőség tör rám. Látni alig lehet, az ég mintha lángolna, de a függönyöket letépték. Télen szaunaforróság a fülkében, szibériai hóvúvás a folyosón. Udvariatlan kalauzok, durva és közönséges emberek mindenhol. Az illemhelytől húsz méterre átható csatornaszag, a WC az összes fertőzőbetegség telephelye.
A rovartan kiváló tudósának nem kell messzi tájakra utaznia egy-egy különleges rovarért, itt mindent megtalál.
Az egész szerelvény olyan, mint a kanális, s talán az egész vasúti közlekedésünk is az. És benne mi vagyunk a konokul sodródó ürülék, mely a szétszaggatott üléseken nyomorog, s aki csak sötét ruhában mer vonatra szállni, mert ellenkező esetben, mint egy vizsgálati minta, ruházatán vinné magával a vasút teljes mocskát és bűzét, elhanyagoltságát és hanyagságát.
Nézem az embereket, a lázadásra képtelen, tunya és mindenbe beletörődő fajtám néhány képviselőjét, és egyre inkább érzem közép-európai mivoltom összes tragikumát. Nem kell megvilágosodnom, hogy felismerjem, a Nyugat megvet, mert eladja nekünk azt, amit ő már szemétbe dobna, Kelet pedig azért, mert megveszi. És belecsomagol tanárt, parasztot, munkást, potyázót, prolit, diákot, hogy eggyé rázza mindet ebben az ócska és bűzös fémdobozban.
De a magamfajta újra és újra felül ezekre a Nyugaton már szemétnek sem jó kocsikra, mert a világ nem ennyire szűkkeblű; megmutatja ölét és keblét, titkos és izgató mélyeit, fenséges és aranyosan ragyogó homlokát, hajamra rázza csapzott üstökének őszies esőit, s ébren tart vad rázkódásával. És én a vonaton ülve elolvasom a messzi tájak vad hívásait, ahogy Mallarmét Illyés fordította fájón magyaros vágyakozással és olyan kíméletlenül áthangszerelve:

                      „…szállj szűzi, messze partra!
                          konok, kemény remény keserve s búja rág,
                         vágyom a keszkenők utolsó búcsúját”

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007